Nagy visszhangot váltott ki a napokban a Pécs mellett működő Szabó Pince búcsúposztja a Facebookon, amelyben a régóta működő borászat bejelentette: hosszú vívódást követően felfüggeszti tevékenységét. A sokak által megosztott és kommentelt bejegyzés szerint a hosszútávú trendek sem alakulnak jól, a kisebb borászatoknak pedig sokszor megugorhatatlan akadályt jelent a nyereségesség fenntartása, nem is beszélve az adminisztrációs terhek, a digitalizáció jelentette problémák kezeléséről.

Régóta nem őszinte a mosolyuk

Kétségkívül letargikus állapotban van a hazai borágazat, amely évek óta több, jelentős problémával kénytelen szembenézni. Trendszerű a fogyasztás csökkenése, nem csupán itthon, hanem nemzetközi szinteken is. Portugáliában ez csaknem eléri a 30 százalékot, Olaszországban is mintegy 7 százalék visszaesés tapasztalható, és még a nagy borászati múlttal rendelkező Franciaországban is 15 százalékot ér el a fogyasztás csökkenése.

Ennek eredményeképp különösen a nagy cégeknél hatalmas készletek halmozódtak fel, amelyek értékesítése szintén lenyomja az árakat.

Azokat az árakat, amelyeknek az ágazat egybehangzó véleménye szerint is évek óta emelkedniük kellene. A szektor legtöbb szereplője már a szokatlanul durva infláció elszabadulása előtt is jelezte, hogy nem áll arányban az önköltség és a fogyasztói ár.

Az utóbbi két évben a drámaian megnövekedett költségeket szinte egyáltalán nem követte a bor nagykereskedelmi ára.

Az összkép Magyarországon is borús: a szőlőterület nagysága a rendszerváltás óta csaknem a felére esett, az egy főre jutó borfogyasztás pedig az akkori 22 literről 14 literre. Az évek óta tartó lejtmenetet nem volt képes megfordítani a borkultúrában bekövetkezett pozitív változások sora sem, a „boroskóla” kínossá válása, a fiatalok érdeklődése a borok iránt, és még a fröccskultúra reneszánsza sem tudott fordítani a trenden, még ha komoly részeredményeket is jelentett.

Nem költenek többet borra

„Valóban életek és hosszú évtizedek vannak föltéve erre a szakmára, miközben a magyar fogyasztás drámai mértékben csökken a rendszerváltozás óta, a borászat költségei pedig jelentős mértékben nőttek az utóbbi években. Ennek ellenére a túltelített piacon a megnövekedett kiadásokat nem lehet az árakban érvényesíteni” – mondta el az Agrárszektornak Ruppert Ákos borász, aki szerint nehéz vitatni, hogy nem jó irányba mennek a dolgok a bortermelésben és -értékesítésben. A Villányi borvidéken kisebb területen, nyolc hektáron gazdálkodó szakember hozzátette: mindez ráadásul nemzetközi jelenség, hiszen európai szinten is komoly visszaesések vannak a borfogyasztásban.

Magyarországon nem segít a jelentős infláció sem.

A hirtelen drágulás kapcsán látható, hogy a fogyasztói kosár értéke nem változott. A vevők tehát ugyanannyiért vesznek bort, mint az áremelkedések előtt, csak most olcsóbb borokat vesznek. A kereskedőktől halljuk, hogy nem költenek többet a vásárlók, inkább visszavettek a színvonalból.

Nagy kapacitások, kisebb igények

Az olcsóbb kategóriában kézenfekvő választásként adódnak az újvilági borok, amelyek egy adott színvonalat kedvezőbb áron képesek biztosítani.

Én eleve azt érzékelem, hogy nincs nagy nemzettudat idehaza a borfogyasztás kapcsán. Nem magyar bort, nem a kulturális hátteret keresik a vevők, hanem inkább elfogadható áron szeretnének megfelelő bort venni. Az osztrákoknál például sokkal erősebb nemzettudat van ezen a téren is.

Ruppert Ákos szerint már az is sokat segítene, ha a fogyasztókban tudatosodna: a bor alkoholtartalma ellenére is jobb választás számos elterjedt italnál.

A borász szerint bár jól jöttek az ágazatnak a korábbi évek bőkezű uniós támogatásai, némileg torzulást jelentett az is, hogy ennek eredményeképp olyan jelentős kapacitások alakultak ki, amelyeknek jelenleg nincs meg a piaci fedezete, vagyis a hazai borászatok lényegesen többet tudnának termelni, mint amennyire jelenleg igény mutatkozik. „Nagyon nagy lehetőségek lennének, csak az így megtermelt mennyiséget nem lehet hova értékesíteni” – fogalmazott.

Nehéz szeretni az adminisztrációt

A borászok életén nem segített az adminisztrációs teher utóbbi időkben tapasztalt növekedése, a digitalizációs elvárások terjedése sem. A sok jelentési kötelezettség, adatkezelési előírás és egyéb elvárás természetesen indokolható, és más országokban is jelen van az Európai Unióban, a borászok számára ugyanakkor így is rövid idő alatt és nagy teherként érkeztek ezek a szabályozások. Emiatt sokan úgy érzik, hogy a legkevesebb idejük arra marad, hogy jó bort készítsenek.

Ez a teher természetesen különösen sújtja a kisebb szereplőket, ahol nincs az ilyen feladatokra külön alkalmazott, a családi jellegű borászatokban a legkülönfélébb munkafolyamatokat kell elvégezniük a borászoknak.

Ruppert Ákos ennek ellenére nem gondolkodik azon, hogy feladja a tevékenységét, ám elismerte: növekedési terveit takaréklángra kellett állítania. Az általa megművelt nyolc hektár mellett ugyan szőlőt is vásárol a környékről, ám most is vannak területei, amelyek telepítésre várnak.

A jelenlegi helyzet miatt nem vagyunk biztosak abban, hogy érdemes-e telepíteni, egyelőre pauza van

– fogalmazott.

Eltérő tőkeadottságok

A borász egyetértett azzal, hogy a teljes ágazat nehéz helyzetben van, tehát a problémák érintik a nagyobb és kisebb borászatokat is. „A kicsiknek talán olyan szempontból nehezebb, hogy jellemzően nincsenek más tevékenységből bevételeik, illetve tőketartalékaik, nincs mögöttük egy olyan hálózat, amely képes elviselhetővé tenni az évekig tartó veszteséget.

Nehéz úgy versenyezni a piacon, hogy szép számmal vannak borászatok idehaza, amelyek évek, esetleg több mint egy évtized óta veszteséget termelnek, és mégis működnek, mert a tulajdonos meg tudja finanszírozni a további piaci jelenlétet. Egy kisebb szereplőnek, akinek nincs megfelelő tőkeháttere, hamarabb fel kell adnia

– tette hozzá.

Van sikeres terület

A nehézségeket látja Losonci Bálint is, aki Gyöngyöspata térségében, kifejezetten kis területen gazdálkodik. Üzleti modellje a kis területhez mérten aránylag sok fajtára, kísérletezésre és az unikális natúrborok készítésére alapul. Mint elmondta, a borús összképen sokat javít a natúrborok piaca, amely egyelőre a magyar borászat nagyon kis szegmensét jelenti.

A natúrborok készítése a bioborokon is túlmutat, még szigorúbb szabályok vonatkoznak rá, például a kénhasználatot is mellőzi. Ez a terület nagy felkészültséget és komoly tudást igényel, kis szegmensnek számít, de dinamikusan bővül, sok fiatal borászt megszólítva. Losonci Bálint a jelenséget a kézműves sörök korábbi berobbanásához hasonlította.

A natúrborokat idehaza nagyjából húsz kisebb pince képviseli, vannak egészen kicsi, 2-3 hektáron gazdálkodó szereplők is, akik kifejezetten nagy sikereket érnek el a világpiacon

– fejtette ki az Agrárszektornak a borász.

A natúrborok készítése mellett az értékesítésük is másképp zajlik, mint a hagyományos boroké.

Ha valaki ügyesen kommunikál, angol nyelvű tartalmakat tesz fel az Instagramra, valamint hiteles, jó stílusú natúrbort készít, jó piaci érdeklődéssel találkozhat. A magyar szereplők ennek eredményeképp előbb tudnak értékesíteni Nyugat-Európába, az Egyesült Államokba, Kanadába vagy akár a Távol-Keletre, mint Budapestre.

Kicsi, kockázatos szegmens

A natúrborok kicsi, de érdekes világához ráadásul nem csupán szakmai tudás és eltérő értékesítési gyakorlat kell, hanem egyfajta bátorság is. „Azok, akik a hagyományos borászatot tanulták egyetemeken és pincészeteknél, félnek attól, hogy a borok tönkremennek a bevált gyakorlatok nélkül. Valóban kockázatosabb, ingoványosabb terep, és el kell engedni több szakmai berögződést. Megfelelő nyitottsággal, nemzetközi kitekintéssel, angol nyelvű kommunikációval ugyanakkor lehet jó eredményeket elérni.”

Losonci Bálint elismerte, hogy a natúrborok egyelőre minimális szegmenst képviselnek a hazai ágazatban, ám ebben van még szerinte növekedési tartalék.

Tízszer ennyi natúrbort is megvenne a világpiac. Nem akarok túlzásba esni, ez sem váltaná meg a magyar borászatot, de egy jó lehetőséget jelent sokaknak, akik kellően nyitottak erre.

Gazdag játékosok a pályán

A teljes borászat egészét tekintve azonban ő is elismeri, hogy vannak gondok, amelyek közül az egyik kiemelkedő tényező a vásárlóerő kérdése.

A legtöbb ember még mindig csak 1000-1500 forint körüli összeget szán egy palack borra. A hipermarketek próbálkoztak többször is a 3-4 ezer forintos kategória meghonosításával, de ezekből keveset tudtak csak értékesíteni. Az olcsóbb kategóriában korlátozott élményt adó, ám hibamentes, megfelelő borokat kapnak a vevők, amely a legtöbb esetben elég is számukra.

Losonci Bálint azzal is egyetértett, hogy a kisebb szereplőknek komoly kihívást jelent helytállni egy olyan piacon, ahol sok nagyobb borászatnál másodlagos kérdés a nyereségesség. A nagybefektetők számára a borászkodás nem feltétlenül gazdasági szempontok szerint értelmezhető, sokkal inkább presztízsszempontokat szolgál, amelynek veszteségeit kipótolják.

Ezek a nem gazdasági racionalitás mentén működő „játékborászatok” gombamód szaporodnak, gyakran az önköltségi ár alatt értékesítenek borokat, amely további nyomást helyez a kisebb szereplőkre

– vélekedett.

A különleges az érték

A borász úgy vélte, a kialakult helyzetben a különleges, a résterméket jelentő borok készítése lehet megoldás, amelyben a natúrborok mellett a hagyományos magyar fajtáknak is szerepük lehet. A régi tájfajták felkarolásával, az autentikus helyi múltból valódi gyökerekkel rendelkező stílust lehet kialakítani, amelyre egy szűkebb, de igényes vásárlói réteg pozitívan reagálna. Magyarországon vannak ilyen irányú kísérletek a furmint esetében, amely ugyanakkor Losonci szerint nehéz fajta. „Édesborra lett szelektálva, és abban tényleg világszintű, ám száraz borban nagyon nehéz, elegáns, jól iható, jól érlelhető furmintot letenni az asztalra. Ez egy csúcsteljesítmény és ritka években sikerül. A kékfrankosban több lehetőséget látnék, ám be kell látni azt is, hogy a borfogyasztók igényei és a gasztronómia változásai is inkább a könnyebb fehérboroknak és a rozénak kedveznek.”

A gasztronómia mellett ráadásul megváltozott idehaza a vendéglátás is.

A Covid-járvány emlékezetes és nagyarányú problémákat okozott a szektornak, amelynek hatásai ma is érezhetők. Megszaporodtak a távol- vagy közel-keleti, indiai éttermek, amelyekhez eleve kevésbé passzol a bor. Ráadásul a járvány miatti lezárások miatt számos séf, pincér, sommelier hagyta el a pályát, akiknek a hiánya a borfogyasztáson is érzékelhető – hívta fel a figyelmet a borász.