Élelmiszerbotrányként emlegette a sajtó az elmúlt hetekben a darálthús ügyét, jóllehet nem botrányos, hanem nagyon is érthető piaci folyamatok zajlottak a háttérben – akkor is, ha a piac eleve zavaroktól szenved. Ez ugyanakkor korántsem jelenti azt, hogy a termékpálya egyes szereplői, így részben a termelők, de mindenekelőtt a feldolgozók ne szenvednének eközben.

Kiskereskedők harca

Néhány hete sajtótájékoztatón jelent meg az agrárminiszter, az Agrárkamara, tejes és húsos érdekképviseleti képviselők az Aldinál, ahol a kiskereskedelmi szereplő hangsúlyozta:

megerősíti 2021-es ígéretét, és vállalja, hogy továbbra is magyar hús- és tejtermékekkel, valamint más kategóriákban is magyar beszállítóktól származó élelmiszerekkel látja el vásárlóit.

Az Aldi az eseményen világosan le is szögezte: több mint 50 milliárd forinttal növelte a magyar beszállítók felé irányuló megrendeléseit tavaly, amely hozzájárul a hazai élelmiszer-feldolgozók eredményességéhez és összhangban van a kiskereskedelmi lánc korábbi vállalásaival is.

A megjelent tárcavezető és a szakmai szereplők is hangsúlyozták, hogy a kiskereskedelem magyar beszállítók felé történő elköteleződése lényegesen többet jelent utóbbiaknak, mint piaci értékesítést. A biztos belső piac perspektívát, tervezhetőséget és ennek nyomán közép- és hosszútávon lényegében beruházási menetrendet is magában foglal, vagyis, ha biztos piacra építhetnek a szereplők, akkor van értelme és lehetősége is a fejlesztéseknek.

Az eseményen ugyan egyszer sem hangzott el a Lidl neve, de minden jelenlévő vette a lapot, hogy a vendéglátó kiskereskedelmi lánc lényegében a másik szereplővel szemben pozícionálja magát. A Lidl ugyanis 2021-ben – mint utóbb kiderült, félreértett – közleményben szintén a magyar hús- és tejtermékek mellett állt ki, ám azóta kínálatában nagy teret nyertek az importáruk.

Száz forint is felforgatja a piacot

Nem kellett sokat várni a cikkre, amely nyilvánosan is kimondta: a Lidl német darálthúst árul a korábban megszokott fogyasztói árnál olcsóbban. Augusztus utolsó napjaiban valóban nagy tételben jelentek meg a Lidl polcain németországi sertés darálthús-termékek. Csakhogy ezek a hasonló, de magyar gyártású termékeknél jóval olcsóbban kerültek forgalomba, a német diszkontlánc jelentős, 13-17 százalékos akcióval kínálta őket. Az 500 grammos, 30 százalékos zsírtartalmú kiszerelés 949 forintba kerül, miközben az ugyanilyen, de magyar származású termék már 1049 forint.

A német áru árelőnye tehát 100 forint, mintegy 10 százalékos volt.

Az elmúlt években a hazai kiskereskedelemben óriásira nőtt Lidl lépése jelentős hatást gyakorolt a húspiacra, különösen annak alapterméket képviselő részére, a darálthús kereskedelmére. Az egyértelműen az árcsökkenés irányába ható importot a fogyasztók vélhetően örömmel, az érdekképviseleti szervek viszont rosszallással fogadták.

Ragadós a példa

A tiltakozás érvrendszere szerint a boltokban árult termékekkel idehaza vezették le a német túltermelést, márpedig a kényszerértékesítés áraihoz nem lehet mérni a normális piaci alapon működő cégek árait. Eszerint a nagy veszély az ilyen piaci akciókban az, hogy más szereplőket is árcsökkentésre kényszerít, amely nem a hazai folyamatokból következik.

Az aggodalom jogos volt, hiszen nem sokkal ezután az Aldi is komoly akcióba kezdett a magyar darálthússal, amelynek eredményeként szinte féláron adta a terméket boltjaiban. A többi kereskedelmi lánc figyelme ezután érthetően szintén a darálthús árára irányult. Vagyis elmondható, hogy az „árletörés” miatt aggódók félelme nem volt alaptalan.

Fogyasztói és politikai elvárások

A Lidl válaszában egyértelműen fogalmazott, és arra hivatkozott, hogy a kiskereskedelmi láncnak mindenekelőtt a vásárlók érdekeit kell figyelembe vennie. A lánc közölte, célja, hogy

Magyarország kormányának törekvéseivel összhangban letörje az inflációt, és ezáltal támogassa a magyar családokat. A magyar vásárlók támogatásában vívott harchoz pedig a Lidl az alacsony árak biztosításával tud hozzájárulni, a vállalat ugyanis, ahogyan eddig is, elsősorban a vásárlók érdekeit tartja szem előtt.

A vásárlók igényei mellett kétségkívül fontos szempont a politikai nyomás is, ami a kiskereskedelmi láncokra nehezedik. A politikai megszólalásokban az infláció, azon belül is az élelmiszer-drágulás elleni harc kifejezetten hangsúlyosan jelent meg az elmúlt időszakban,

fő felelősként pedig valóban a láncok lettek megjelölve, akik megkapták a piacgazdasági körülmények között szokatlan „árdrágító” jelzőt is.

A kiskereskedelmet ezen felül az általános, így például az energia-, munkabér- vagy szállítási költségemelkedésen túl sújtja egy nagyarányú, ráadásul idén még tovább emelt különadó is, nem beszélve arról, hogy a korábbi árstop és a jelenlegi kötelező akciók is veszteséget, vagy legalábbis elmaradt nyereséget jelentenek számukra. Ha mindezen körülmények mellett még az az elvárás is megjelenik velük szemben, hogy tevőlegesen csökkentsék az alapélelmiszerek árát, valóban nem meglepő, hogy kapnak az alkalmon és olcsó beszerzési források után néznek.

A baromfisok is tiltakoztak

Hogy mindez nem egy egyszeri akcióban és az arra adott reagálásokban ölt csupán testet, hanem egy nagyobb folyamat része, azt jól jelzi az is, hogy nemsokára a Baromfi Terméktanács (BTT) is közleményben jelezte, hogy külföldről származó olcsó baromfihúsok is megjelentek a Lidl magyarországi bolthálózatában. A szakmai szervezet szerint

az üzletlánc korábbi vállalását sértő magatartásával károkat okoz beszállítóinak, a baromfipiac hazai szereplőinek. Lengyel csirkemellfilé és darált pulykahús is megjelent az utóbbi időszakkan a Lidl magyarországi üzleteiben, rontva ezzel a hazai baromfiágazati szereplők érékesítési lehetőségeit. A külföldi termékeket az üzletlánc akciók keretében, jóval olcsóbban forgalmazza a magyar baromfihúsoknál, így a behozatal alkalmas lehet arra, hogy letörje a belföldi baromfiárakat, egyben negatív precedenst teremtsen.

A félelmek hasonlóak tehát itt is, és vélhetően a piaci folyamatok is úgy alakulnak majd a kiskereskedelem egészében, mint a darálthús esetében.

Szinte mindenhol jelen van az import

Annál is inkább, mert bár most a Lidl került a figyelem középpontjába, korántsem az egyetlen kereskedelmi lánc, amely aktívan épít az importra.

Mint azt a 24.hu körképe jól összegezte, minden lánc alapvetően a hazai beszerzésre épít, de sokuknál ezt rendszeresen és néhol nagyarányban egészíti ki az importbeszerzés.

Ez nem csupán vevőcsalogató eszköz, a fogyasztók ugyanis kifejezetten elvárják a több mint egy éve tartó kirívó élelmiszer-drágulás után az enyhülést – mint láttuk, a politika szintén ezt kívánja a kereskedelemtől.

Nem segít a helyzeten az sem, hogy a kiskereskedelmi láncoknak valóban egymásnak ellentmondó elvárásoknak kell megfelelniük. A fogyasztó és a politika is hűtené az inflációt, és – legalábbis a nyilatkozatok szintjén – mindkét irányból a magyar termékek fontosságát hangsúlyozzák. Rendszeresen szólítják fel a szektort tisztességes piaci magatartásra, miközben az efelett őrködő Gazdasági Versenyhivatal (GVH) árfigyelő-rendszere lényegében az áregyeztetés egyik eszközévé is válhat – ráadásul publikus módon.

Permanens piaci zavar

Eközben ugyanakkor a hazai termelők és főleg a feldolgozók azt látják, hogy egy eleve éles verseny közepette sok esetben nem is a külföldi szereplők hatékonysága, hanem inkább a feleslegessé vált tételek rendszeres megjelenése győzi le őket. Természetes elvárás a hazai szereplőkkel szemben, hogy versenyképes árakon, modern termelésben, hatékonyan előállított termékekkel jelenjenek meg a piacon. Ezügyben valóban van némi – termékpályánként eltérő mértékű – lemaradás a magyar élelmiszeriparban, a mostani helyzet azonban alighanem nem erről szól, hanem az egymásnak ellentmondó elvárások és szabályozói kényszerítések okozta piaci zavar hatásait látjuk.