Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Sok kérdésre választ kapunk a mezőgazdaság helyzetével és jövőjével kapcsolatban, ha elmerülünk az alábbi ábrában. A mezőgazdasági terület 82 százaléka szántó, ahol az identitási válság éppen komoly szerkezeti változásokat generál. Ebben benne van az ültetvények felé való fordulás is, mint halvány lehetőség. A szántó arányának emelkedése a többi szektor övénél nagyobb arányú zsugorodásával függ össze. A gyümölcsösök 83,3 ezer hektáros területe alig látható, 1,6 százalékos arányt képvisel. A KSH adatai szerint, a gyümölcsterület 2008-ban esett 100 ezer hektár alá, de a '70-es évek elején 170 ezer felett is volt. A csökkenés tartós, sőt - előrejelzésem szerint - gyorsulni fog. A mezőgazdaság tavalyi kibocsátásának volumenéhez a kertészet 1,2 százalékkal járult hozzá. Ezen belül azonban a gyümölcsöké egy kövér nulla. A gyümölcsök termelési volumene -0,1, árváltozása 11,3 százalékos volt 2023-ban.
Be a szervezetbe!
Ez most nem a gyümölcsfogyasztásra sarkalló marketing szlogen, hanem annak az egyszerű dolognak a lényege, hogy töredezettségünk miatt hatalmas összegeket teszünk a kereskedők zsebébe. Nincs ebben semmi új, mégis kevesen lépnek e téren. A zöldség vonalon igen szép példákat látunk az ebben rejlő lehetőségekre. Ne irigyeljük a sikereiket, hanem lessük el a titkukat! Én speciel kizárólag termelői szervezetnek adnék támogatást. A kényszer a legjobb motiváció, de látható, hogy az elmúlt három év világfelforgató eseményeinek üzenetei még nem voltak mindenkinek egyértelműek. Kellene még egy-két nagy pofon? Nyugi, jönni fog.
Ha elkezdjük szegmentálni, életképességi feltételek alapján szeletelni a gyümölcstermelőket, akkor látszik igazán, hogyan tisztul ki a szektor az elkövetkező 3-5 évben. A fent használt „egyéni út vége” kifejezésbe nemcsak az tartozik bele, hogy a fenntarthatóság érdekében zöldség-gyümölcs termelői szervezetekbe tömörülnek, hanem az is, hogy nem egyedüli tevékenységként, esetleg „melléküzemágként” művelik.
Nincs többé átlagos év
Egy adott gyümölcsév eredményessége egy sor tényező függvénye. A termés például az előző évek növényi kondíciót befolyásoló feltételeitől is függ. A '22-es aszály hatása rányomta a bélyegét a tavalyi termésre is. Erre jöttek a '23-as tavaszi fagyok. Az eredmény alacsony termés volt, de - éppen ennek köszönhetően - a fák jól rápihentek az idei szezonra. Idén pedig ismét benne csücsülünk az aszályban, és bár télen (ja az nem volt!) a téli hónapokban jutott elég víz a talajokba, a korai hőhullámok, és a tavasz szeszélyessége folytán időjárási kihívásból nincs hiány.
Summa summárum, lehet idén egy jó gyümölcstermés, de az, hogy eredményes év lesz-e, a költségek és árak egymáshoz viszonyított mozgásától is függ. A mögöttünk hagyott inflációs sokk csökkenő input-, energiaárakat, kamatokat sodor maga előtt. Ez pedig találkozik az új pályázati ciklus lehetőségeivel. 2024-ben minden gyümölcstermelőnek komoly stratégiai döntéseket kell hoznia. Ha belevág a beruházásba, pályázatot ad be, akkor milyen piaci pozíciójavulással számolhat. Hatékonyabb termelés, jobb minőség és nagyobb egységes termésmennyiség olyan fajokból, amelyekre piaci igény mutatkozik. Mindez a legmagasabb szakmai felkészültség mellett. Ez utóbbi nemcsak a korlátos munkaerővel, az időjárási és piaci kihívásokkal mutat összefüggést, hanem a jövőbe látással is.
E bekezdés azért kapta a címét, mert meggyőződésem, hogy már középtávon függetlenednie kell a gyümölcstermelésnek is a közvetlen időjárási hatásoktól. Magyarul, fedett termőfelületen lehet csak biztonságosan, a fenti paraméterekkel rendelkező termést előállítani. Az elmúlt sok-sok év technológiai fejlesztései is ebbe az irányba mutatnak. Ahhoz, hogy az ezzel kapcsolatos gondolkodásra még inkább provokáljam Önöket, azt is ki merem mondani, hogy már látszik a jövőképben - 20-30 éves távlatban - az, hogy minden haszonnövényt zárt termesztő berendezésben fogunk termelni.
Ár-iszonyok
Az, hogy a fogyasztók a termék értékéhez közelebb álló árakhoz szoktak az elmúlt években, nem baj. Viszont az, hogy a jövedelmen való osztozkodás az értékláncon belül továbbra is torz, már hatalmas probléma. A kapzsiság kora sajnos nem ért véget. Ma is elképesztő árréseket tapasztalhatunk. A gyümölcstermelők azonban mintha belenyugodtak volna a „megváltoztathatatlanba”. Pedig az általános szabály rájuk is érvényes. A termelési ciklus legutolsó pontján, az értékesítéskor keletkezik jövedelmük túlnyomó többsége. Hiába hatékony a termelés, első osztályú az áru, ha nincs mögötte ár-érdekérvényesítő képesség. Ugyanazokat a köröket futjuk évtizedek óta. Ha a gyümölcs előállításának és értékesítésének folyamatát a jövedelmet befolyásoló tényezők szerint osztjuk fel, a másik tengelyen pedig a ráfordított erőforrásokat ábrázoljuk, akkor azt látjuk, hogy időnk és energiánk aránytalanul magas részét a termelésre fordítjuk, és alig marad erőnk, képességünk a jövedelmet legjobban befolyásoló értékesítési színvonallal foglalkozni.
Ha ezen hajlandó az olvasó kissé elmerengeni, rájön, hogy mit kell tenni. Ha ugyanis megvizsgáljuk, milyen tényezők teszik lehetővé a tisztes haszonhoz való tartós, fenntartható hozzájutást egy adott gyümölcs (vagy bármilyen termék) adott mennyiségű és minőségű értékesítésekor, akkor a piacbefolyásolás mértéke a döntő. Ezt több módon lehet elérni. Egyedi termékkel, erős márkával, hatalmas piaci részesedéssel, politikai nyomással, vagy leginkább ezek egyészséges kombinációjával. Szervezettség. Ehhez bizalom kell. A bizalmat nem adják ingyen. Átláthatóság, minőségbiztosítás, nyomonkövethetőség, harmonizált tevékenységek. Minél később kezdjük el ezeket, annál kevesebben maradnak talpon.
A tisztánlátás érdekében érdemes lenne lenyesegetni azokat az oldalhajtásokat, amelyek oda tudtak vezetni, hogy előfordulhatott az élelmiszer-infláció világcsúcs-beállítása Magyarországon. Az adatok bizonyítják, hogy a gyümölcsök ára nálunk nőtt legnagyobbat az EU-ban. A fogyasztó kirablásának mértéke melyik felet minősíti jobban? A vevőt, akivel ezt meg lehetett tenni? 2023-ban, amikor a mezőgazdasági árak görbéje már végig meredek zuhanást mutatott, a gyümölcsöké makacsul emelkedett tovább. Ez a KSH által figyelt gyümölcsök fogasztói áraira is igaz. Szezonalitás, kisebb termés, csökkenő kereslet, macerás értékesítés a romlékonyság miatt, mind-mind igaz, de hol a lóvé? Hol csapódik le ennek gyümölcse?
Egy biztos, hiába papolunk egészséges életmódról, nyers élelem fogyasztásáról. Nézzük meg a magyar népesség egészégi állapotát, s aki tényleg igazán bátor, vesse össze más nemzetekével, ott van a válasz. Persze, igen összetett a kérdés, de ha friss zöldséghez, gyümölcshöz anyagi okok folytán nem jutunk hozzá megfelelő mennyiségben és minőségben, az egészségügyi kiadások továbbra is kezelhetetlenül nőnek. A beavatkozási pontok között kiemelkedő a fogyasztói árak kérdése, párhuzamba állítva a jövedelmek szintjével. Itt a nagydoktori értekezést félbeszakítom. Az üzenet egyértelmű: erős piacbefolyásoló képességet kell kialakítani a hazai élelmiszerszektorban, különösképpen a gyümölcstermelésben.
Milyen lesz 10 év múlva a magyar gyümölcsszektor szerkezete?
- Szakértelem, munkaerő, energia, klíma, verseny: ezek azok a kulcsszavak, amelyek mentén a fejlődést értelmezni kell.
- Bizonyos, hogy új, mediterrán gyümölcsfajok fognak gyökeret verni. Erre szakmailag már el kell kezdeni felkészülni. De nincs olyan gyümölcs, amit ne tudnánk eredményesen termelni. Nem a gyümölcsfajon, hanem a termelés és értékesítés színvonalán múlik a siker.
- A termőterület mintegy harmadával még a mostani alatt lesz. Ebből erőteljes koncentrálódás következik. Élesen szétválik a versenyképes árutermelés, és többi. Jó példák sora támasztja alá, hogy a szaktudás az alapja a fenntarthatóságnak. Mivel ez sok kertészetben korlátos erőforrás, meg kell teremteni annak anyagi lehetőségét, hogy támogatást kapjanak a szaktudás megvásárlására, akár import árán is.
- Kutatás nélkül nem megy, és pont. A klímaváltozás nyomása erősödik, kellenek rá a válaszok. Jó példa: amíg a gyümölcsök alig negyedét öntözzük, nem pedig a háromnegyedét, addig a termésbiztonság alacsony marad, és nem lehet piacot építeni, de a többi fejlesztési elem sem fog megjelenni.
- A támogatások hihetetlen erős befolyása a gyümölcstermelésre stratégiai eszköz a sikerhez. A termelők támogatásokhoz való jutása terén felmutatott kreativitását fenntarthatósággá kell alakítani. Magyarul, kell egy középtávú stratégia, amihez a támogatási eszközöket közvetlenül hozzárendeljük. A gyümölcsszakma feladata ezt kialakítani. A szakmai kapacitás rendelkezésre áll. Soroljam a neveket? Tessék leülni egy asztal köré végre, s nem másra várni!
- Meg kell tanulnunk számolni. Nemcsak a beruházások megtérülését, hanem mindennapi tevékenységünk számszaki alapjait is meg kell teremteni. Akinek pedig nem jön ki a matek, azoknak kell leginkább nehéz döntéseket hozniuk.
A cikk szerzője: Fórián Zoltán vezető agrárszakértő, Erste Agrár Központ
