Az Európai Tanács ülésének záróközleménye szerint Európa számára továbbra is kiemelten fontos a biztonságos, fenntartható és megfizethető energiaellátás, hiszen ez nagyban hozzájárul az Unió versenyképességéhez. Az elmúlt évek során jelentős eredményeket sikerült elérni az Európai Unió energiapolitikájának fő területein, ideértve az ambiciózus energiapolitikai és éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések meghatározását, valamint az e célkitűzések elérését szolgáló átfogó jogszabályok elfogadását. Az Európai Tanács múltheti ülése rámutatott arra, hogy az EU elkötelezett e célok megvalósítása mellett, ahogyan azt az alábbi operatív következtetések is tanúsítják.

Ahogy az a csúcson elhangzott, az EU-nak teljesen működőképes, összekapcsolt és integrált belső energiapiacra van szüksége. A tagállamoknak ezért késedelem nélkül és maradéktalanul végre kell hajtaniuk a belső energiapiacra vonatkozó jogszabályokat. A belső piacot 2014-ig maradéktalanul meg kell valósítani annak érdekében, hogy minden akadály elháruljon a gáz és a villamos energia szabad áramlása előtt. Ehhez különösen arra van szükség, hogy a nemzeti szabályozók és az átvitelirendszer-üzemeltetők az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynökségével együttműködésben fokozzák erőfeszítéseiket a piacok összekapcsolása, valamint az európai energiahálózatokra egységesen alkalmazandó iránymutatások és az üzemi és kereskedelmi szabályzatok kidolgozása terén. Ehhez a tagállamoknak fel kell gyorsítaniuk a munkát annak érdekében, hogy az elektromos járművek töltőrendszereire vonatkozó műszaki szabványokat 2011 közepéig, az intelligens hálózatokra és fogyasztásmérőkre vonatkozó műszaki szabványokat pedig 2012 végéig el lehessen fogadni.

A Bizottság rendszeresen jelentést fog tenni a belső energiapiac működéséről, amelyben kiemelt figyelmet szentel majd a fogyasztóknak, és ezen belül is a fogyasztók kiszolgáltatottabb csoportjainak.

Komoly erőfeszítéseket kell tenni az európai energiainfrastruktúra korszerűsítésére és bővítésére, valamint a hálózatok határokon átnyúló összekapcsolására. Ez alapvetően fontos annak biztosításához, hogy létrejöjjenek az alternatív ellátási/szállítási útvonalak és energiaforrások, valamint hogy a megújuló energiák fejlődjenek és fel tudják venni a versenyt a hagyományos energiaforrásokkal. Szintén fontos, hogy a tagállami hatáskörök és eljárások tiszteletben tartása mellett egyszerűsödjenek és tökéletesedjenek az új infrastruktúrák építésének engedélyezésére vonatkozó eljárások. 2015 után egyetlen uniós tagállam sem maradhat elszigetelt az európai gáz- és villamosenergia-hálózatoktól, és egyetlen tagállam energiabiztonsága sem kerülhet veszélybe amiatt, hogy hiányoznak a megfelelő kapcsolódások.
A Tanács operatív javaslatai szerint az infrastrukturális beruházások jelentős finanszírozási költségeinek túlnyomó részét a piacnak kell viselnie, és ezek a költségek a díjbevételekből térülnek majd meg. Éppen ezért olyan szabályozást kell elfogadni, amely vonzó a befektetők számára. Különös figyelmet kell fordítani a finanszírozási szükségleteknek megfelelő, átlátható és megkülönböztetéstől mentes díjszabásra és a határokon átnyúló beruházások költségeinek megfelelő megosztására, fokozva a versenyt és a versenyképességet, továbbá figyelembe véve a fogyasztókra gyakorolt hatásokat. Egyes projektek esetén a magánfinanszírozás kiegészítésére kisebb mértékű állami finanszírozásra is szükség lehet, melyeket világos és átlátható kritériumok alapján kell majd kiválasztani.

Európa ellátásbiztonságának további fokozása érdekében fel kell mérni, hogy milyen lehetőségek vannak a fenntartható kitermelésre, valamint a fosszilis tüzelőanyagok hagyományos és nem hagyományos (palagáz, olajpala) forrásainak kiaknázására.

Az energiahatékonyság növelését célzó beruházások növelik a versenyképességet és elősegítik az energiaellátás biztonságát és fenntarthatóságát, mindezt alacsony költségek mellett. Ehhez teljesíteni kell az Európai Tanács által 2010 júniusában 2020-ra kitűzött 20 %-os energiahatékonysági célt, amelynek terén jelenleg elmaradás van. Ez határozott fellépést igényel, mert csak így lehet kiaknázni az épületek, a közlekedés és a termelési folyamatok tekintetében meglévő jelentős energiamegtakarítási potenciált. 2012. január 1-jétől a tagállamoknak az érintett középületekre és a közszolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzési szerződésekben rögzíteniük kell az uniós kiemelt cél figyelembevételével meghatározott energiahatékonysági követelményeket.

Az EU az energiaárak stabilizálása érdekében együtt fog működni harmadik országokkal is, és a G20-ak csoportjában is folytatja majd ezt a munkát. Az Európai Tanács érdeklődéssel várja annak az alacsony széndioxid-kibocsátást célzó, 2050-ig szóló stratégiának a kidolgozását, amely meghatározza majd a hosszabb távú intézkedések kereteit az energiaágazatban és az egyéb kapcsolódó ágazatokban.