Az élelmiszer- és fatermelés létfontosságú ágazatok és mivel egyre inkább ugyanazon területért versengenek, az erdei ökoszisztémák fenntartása és a növekvő mezőgazdasági igények kielégítése közötti kényes egyensúly egyre bizonytalanabbá válik.

Nagy ára van az új termőföldek bevonásának

Az emelkedő hőmérséklet, amely közismerten barátságtalanná teszi a Föld egyes részeit, ezzel egyidőben sokkal kedvezőbbé teszi a hidegebb régiókat a mezőgazdaság számára. Az egykor rendhagyónak számító brit szőlőültetvények látványa mára annak szemléletes demonstrációjává vált, hogy az éghajlatváltozás hogyan határozza meg újra a világ mezőgazdasági tájképét. Ennek az elmozdulásnak azonban komor következményei vannak – figyelmeztet a cikk.

A Cambridge-i Egyetem kutatóinak vezetésével készült átfogó tanulmány egy fenyegető problémára világít rá. Ahogy az éghajlatváltozás az északi régiókat a mezőgazdaság számára alkalmasabbá teszi, azzal fenyeget, hogy a fakitermelés – a civilizációnk számára kritikus erőforrás - háttérbe szorul.

Az élelmiszer és a fa verseng

A papír és a kartonpapír, a bútorok és az épületek előállításához használt faanyag fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. Az élelmiszer és a fa iránti igény közötti konfliktus az éghajlatváltozás nem várt következményeiben gyökerezik.

Egészen a közelmúltig a globális hőmérséklet emelkedésének e közvetett következményeiről nagyrészt megfeledkeztek. A tanulmány arra figyelmeztet, hogy a kérdés további figyelmen kívül hagyása szörnyű következményekkel járhat, mivel mind az élelmiszer-, mind a fakeresletünk tovább nő.

A fa jövőjének tervezése

Ha nem sikerül csökkenteni a társadalom üvegház-gázkibocsátását, a tanulmány által említett legrosszabb forgatókönyv szerint a meglévő erdőterületek több mint egynegyede az évszázad végére mezőgazdasági művelésre alkalmasabbá válhat. Ez körülbelül 320 millió hektárt jelent, ami India területének felel meg.

Jelenleg az elsődleges erdőterületek az északi féltekén, különösen az Egyesült Államokban, Kanadában, Kínában és Oroszországban koncentrálódnak. A tanulmány arra figyelmeztet, hogy ezen területek 90%-a 2100-ra mezőgazdasági hasznosításúvá válhat.

Oroszországot érintené a legsúlyosabban, ahol hatalmas erdős területek válnának mezőgazdasági művelésre alkalmasabbá, különösen a burgonya-, szója- és búzatermesztés számára.

"Ötven évre előre kell gondolkodnunk, mert ha fát akarunk a jövőben, akkor most kell ültetnünk. Azok a fák, amelyeket a század végére kivágnak, már a földben vannak - sokkal lassabb ciklusban vannak, mint az élelmiszernövények" - figyelmeztetett Dr. Chris Bousfield, a cambridge-i Növénytudományi Tanszék munkatársa.

A növekvő népesség megduplázza az igényeket

Az előrejelzések szerint 2050-re mind az élelmiszer-, mind a fakereslet megduplázódik, mivel a világ népessége tovább növekszik és a jólét is nő. Az éghajlatváltozás okozta mezőgazdasági területek iránti nyomás az élelmiszer- és fakrízis egyidejű elmélyülésével fenyeget.

A növekvő fakeresletre adott általános válasz az erdőgazdálkodás kiterjesztése az érintetlen boreális vagy trópusi erdőkre. Ezek a régiók azonban évezredek óta érintetlenek, és a fakitermelés itt kolosszális mennyiségű szenet szabadítana fel, ráadásul veszélyeztetve a biológiai sokféleséget.

Ezek a területek a globális vadon utolsó bástyái, és az érintetlen trópusi erdők a Föld legváltozatosabb biodiverzitású területei közé tartoznak. "A további terjeszkedés megakadályozása kritikus fontosságú" - mondta David Edwards professzor.

Alakul a tökéletes vihar

Még ha a világ teljesíti is a nettó nulla célokat, a kutatók szerint elkerülhetetlenek a fakitermelésre és növénytermesztésre alkalmas régiók jelentős változásai. A fakitermelés évente több mint 1500 milliárd dollárral járul hozzá a nemzetgazdaságokhoz világszerte. Ezt azonban már most is veszélyezteti az éghajlatváltozás, amely hőhullámokat, erdőtüzeket és kártevőfertőzéseket okoz.

Ha ehhez hozzávesszük a mezőgazdaság egyre növekvő nyomását, akkor egy tökéletes vihar kellős közepén találjuk magunkat.

"A jövőbeni fakészletünk biztosítása talán nem tűnik olyan sürgetőnek, mint az élelmezéshez és a túléléshez szükséges élelmiszer biztosítása" - mondta Dr. Oscar Morton. "De a fa ugyanúgy beépül mindennapi életünkbe, és olyan stratégiákat kell kidolgoznunk, amelyek mind az élelmiszer-, mind a faanyagellátás biztonságát biztosítják a jövőben."