Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Ahogy a kutatások egyre mélyrehatóbban vizsgálják a mikro- és nanoműanyagok környezeti jelenlétének következményeit, úgy bontakozik ki egyre világosabban, hogy ezek a szabad szemmel láthatatlan töredékek milyen szerteágazó és összetett szennyezést jelentenek a környezet, a vizek és az élelmezésbiztonság számára. Ott vannak ráadásul az ivóvízben is, miközben hosszú távú egészségügyi hatásaikról még mindig nincs elegendő információnk.
A Nature Communications szaklapban újonnan megjelent tanulmány ezzel kapcsolatban most arra figyelmeztet, hogy ezek a műanyagrészecskék a táplálékon keresztül vagy a levegőből a méhek és más hasznos rovarok szervezetébe is bekerülhetnek. Mindez változásokat okozhat a viselkedésükben, károsíthatja emésztésüket és gyengítheti immunrendszerüket, megakadályozva ezzel az olyan ökoszisztéma-szolgáltatások megfelelő ellátását, mint a beporzás és a kártevők elleni védekezés. Ez pedig jelentős kockázatot jelent a biodiverzitásra, a mezőgazdasági termelésre és a globális élelmiszerbiztonságra is.
A mezőgazdasági szektor is rendkívül sokféle műanyagot használ, így a mikro- és nanoműanyagok többek között a különféle zsákokból, fóliákból, tálcákból, flakonokból, csövekből, de még a vízből és a levegőből is a földekre és a beporzók szervezetébe kerülhetnek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) adatai szerint a világon éves szinten körülbelül 12,5 millió tonna műanyagot használ fel az agrárium, amiből a fóliasátrak 3,5 millió tonnát, a mulcsfóliák 2,5 millió tonnát, a különféle csövek, zsinórok és hálók 2,5 millió tonnát, a silófóliák pedig 1,4 millió tonnát tesznek ki.
A használatban lévő műanyagok az UV-sugárzás és az időjárási elemeknek való kitettség miatt folyamatosan aprózódnak, a belőlük származó darabkák pedig felhalmozódnak a talajban. Azt pedig már számos kutatás igazolta, hogy ezek a plasztikdarabkák életteret biztosítanak a kártevők és a kórokozó mikroorganizmusok számára, sőt a különféle állatfajok el is fogyaszthatják vagy akár fészek építésére is felhasználhatják azokat.
A kutatók szerint a mikro- és nanoműanyagoknak való kitettség tovább súlyosbítja más környezeti stresszfaktorok, például a növényvédő szerek vagy a gombák és más kórokozók által jelentett fenyegetéseket, főként ha a beporzók szervezetébe kerülő műanyagrészecskéken különféle vírusok is megtelepednek. Az ilyen forrópontoknak nevezett területek különösen súlyos hatást gyakorolhatnak a beporzók közösségére és ezáltal befolyásolhatják az élelmiszerellátás stabilitását is.
A káros hatások léte vitathatatlan, további kutatások szükségesek azonban ahhoz, hogy a poszméhek és más beporzók esetében még pontosabban megértsük a mikro- és nanoműanyagok szervezetükbe kerülésének módját és ott kifejtett hatásait. Ezek az információk ugyanis mind a mezőgazdasági ökoszisztémákat, mind az élelmezésbiztonságot érintő jövőbeli kockázatok értékelése szempontjából kulcsfontosságúak.