Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A nutria és a mosómedve magyarországi terjeszkedése egyaránt komoly kihívások elé állítja a vadgazdálkodási szakembereket, növekvő állományuk ugyanis számtalan nehezen kezelhető problémát okozhat. Ezek az inváziós fajok egyfelől veszélyt jelentenek a hazai őshonos élővilágra, másrészt viszont, elsősorban a nutria esetén, figyelemre méltó lehet a vízügyi és mezőgazdasági kártételük is.
Mindkét faj előszeretettel dézsmálja például a kukoricát, emellett betegségeket terjeszthetnek, harapásuk is veszélyes, ráadásul városi környezetben is nagyszerűen feltalálják magukat.
Miközben jól tudjuk, hogy Magyarországon egyre több inváziós faj jelenik meg, mindig csak megyünk a probléma után. Rengeteg pénzt őröl fel, hogy megpróbáljuk valamilyen módon kiirtani őket, mégis azt látjuk, hogy ez egy soha véget nem érő feladat. A mosómedve gyérítésével eddig nem kellett foglalkozni, de a vadászati adatok és a felméréseink alapján egyértelműen kirajzolódott, hogy Pest megyében, az Ócsa környéki erdőkben van egy gócpontja, ahol erőteljesen terjed, így lépnünk kellett
– hangsúlyozta Katona Krisztián, a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet egyetemi docense.
A szakember szerint egyre több a gond a nutriával is. Ezt az eredetileg dél-amerikai eredetű állatot korábban húsáért és bundájáért tenyésztették hazánkban is, ám néhány példány kiszökhetett, sőt a tenyésztők sok helyen szándékosan is elengedték őket, miután a piac összeomlott. Bár ezt követően volt egy csendes időszak, az elmúlt 15 évben egyre több helyen tartósan is megtelepedett. Jelenleg főként a nyugati országrészben terjeszkedik, ám felfigyeltek egy börzsönyi populációra is, amely a nyíltabb, nádasos-mocsaras részeken mostanában kezdett megerősödni. Ennek visszaszorítása érdekében tehát itt is szükség volt egy célzott gyérítési akcióra, amit szintén a Pest Vármegyei Kormányhivatal megbízásából és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal együttműködve végeztek el.
Mivel a mosómedve egész évben vadászható fajnak minősül, a nutria viszont nem, utóbbi fajnál a kezelés megszervezése körülményesebb, így külön egyeztetésekre és speciális engedélyekre is szüksége volt a szakembereknek.
Nem tudjuk még biztosan kijelenteni, hogy a gyérítés hatására valóban jelentősen kisebb lett-e az állomány vagy sem. Jó hír, hogy vannak olyan vadkameráink a gyérítési területeken, amin már nem látjuk mozogni a nutriákat vagy a mosómedvéket, tehát lehetnek olyan helyek, ahonnan ténylegesen eltűntek. Fontos azonban megjegyezni, hogy például a fiatal mosómedvék akár 20-30 kilométert is mozoghatnak, így a faj gyorsan tud új élőhelyeket meghódítani. Nemrég például 100 kilométerrel délebbre, Kalocsa vonalában is jelentették a faj előfordulását, és tudjuk, hogy már a Kiskunság térségében is terjeszkedik. Előbb vagy utóbb pedig az lesz, hogy ezek a gócok elkezdenek összenőni. Németországban is csak néhány párt engedtek ki a harmincas években, az utóbbi években viszont már több mint 200 ezret lőttek ki belőle
– mutatott rá Katona Krisztián. Hozzátette: ezek alapján nem csoda, hogy a mosómedvére már sokan az európai fauna részeként tekintenek, holott a faj Észak-Amerikában őshonos.
A MATE kutatója szerint lokálisan lehet a gyérítéssel próbálkozni és helyi sikereket elérni, de ha a beavatkozás nem folyamatos, akkor jó eséllyel mindkét faj valahonnan visszatérhet. A nutriát is hiába irtjuk ki valahonnan, ha aztán leúszik a folyón és újra ott van.
A vizsgálatok alapján azt is jól látjuk, hogy a hazai nutriák kimondottan jól érzik itt magukat és igencsak jó kondícióban vannak. Az általunk vizsgált nőstényeknél például hat utód volt az átlag, sőt még a fiatal példányok között is voltak olyanok, amelyek vemhesek voltak. Ehhez képest a mosómedve más országokhoz viszonyítva egy kicsivel rosszabb kondícióban van. Átlagosan évente öt-hat utóda lehetne, a hazai példányoknál azonban tapasztalataink szerint három lehet az átlag. De mindez úgy tűnik, nem akadálya a terjeszkedésének
– mutatott rá a szakértő. Mindezek alapján tehát bizonyos, hogy a szakemberek, hatóságok, vadgazdálkodók, természetvédelmi szervezetek és a helyi lakosság szoros együttműködésére a továbbiakban is szükség lesz, hogy a két faj terjeszkedését a lehető legjobban kordában tudják tartani. Ezt segítik a MATE részvételével zajló kutatások is az Egészségbiztonság Nemzeti Laboratórium program keretében.