A természet-alapú megoldások jelentősége

A természetes és természet-alapú megoldások egyre nagyobb szerepet játszanak a vízgazdálkodásban. Az ilyen megközelítések célja, hogy megőrizzük a vizes élőhelyeket, mocsarakat, réteket, amelyek létfontosságúak a biodiverzitás, a megfelelő mikroklíma és a talajnedvesség fenntartásában. A zalai mezőgazdasági területen megtekinthető egy újabb vízkormányzási szereplő, a hód tevékenysége, hiszen a szomszédos patakra épített hódgát hatására mindössze 2 év alatt újból kialakuló időszakosan vízzel borított területek jöttek létre - írja a NAK.

Mezőgazdasági kihívások

Az időszakosan vízzel borított területek ugyanakkor komoly kihívást jelentenek a mezőgazdaság számára. A gazdálkodók a jelenlegi támogatási rendszerben nehezen vagy egyáltalán nem tudják kezelni ezeket a területeket, mivel a víz időszakos jelenléte amellett, hogy megakadályozza a hagyományos szántóföldi hasznosítást, veszélyezteti a támogatások igénybevételét is. A terepi nap elsődleges célja is éppen ezért az volt, hogy ezekre az ellentmondásokra megoldás szülessen. A gazdálkodó bemutatta a saját birtokán tapasztalt változásokat. A terület eredendően egy nádassal, sással fedett rét volt, amit azonban mangalica állományának rideg tartásával újra termelésbe tudott vonni. Az elmúlt évek aszályos időszakai és a hódcsalád megjelenése azonban újabb kihívások elé állították, hiszen a víz visszatérése miatt már nem tudta hagyományos módon művelni a földet, és megtermelni a takarmányt az állatai számára, így új megközelítéseket kellett alkalmaznia.

A gazdálkodó elkötelezett híve az élőhelyfejlesztésnek, fontosnak tartja a birtokán rövid idő alatt kialakult vízi ökoszisztéma megőrzését, amelyen egyre több hazai madárfaj jelenik meg (rendkívüli biotikai adat a területről a nyáron megjelent batla faj, mivel Zala vármegyéből ennek a fajnak eddig csak a Kis-Balatonról volt adata). Így jogosan merül fel a gazdálkodóban a kérdés, hogy hogyan tovább, miként alakulnak a jövőben e tekintetben a jogszabályok és a támogatási rendszer.

A terepi nap során számos kérdés megvitatásra került, többek között, hogy miként lehet kezelni azokat a helyzeteket, amikor a víz időszakosan jelenik meg a területen. Mivel nem egyedi jelenségről van szó kiemelten fontos, hogy agrártámogatási szempontból is jogi keretek közé sorolhatók és megnevezhetők legyenek ezek az esetek. Továbbá el kell dönteni, hogy támogatási szemszögből hogyan lehet az ilyen és ehhez hasonló helyzeteket (pl. időszakos vízállás) kezelni.

Új szabályozás bevezetése, mint az egyik lehetséges megoldás

A hasonló esetekre nyújthat megoldást többek között a nemrég megjelent KAP Feltételesség rendszerének új eleme, a HMKÁ 2 előírás, ami a vizes élőhelyek és tőzeglápok védelmét, ezzel pedig a vízvisszatartás és a talaj szervesszén-tartalmának megőrzését szolgálja. Hiszen a hosszabb-rövidebb ideig vízzel borított területek eddig nagyrészt a nem támogatható kategóriába estek, mivel esetükben nem teljesült maradéktalanul a mezőgazdasági művelésre alkalmas állapot, viszont a HMKÁ 2 szabályrendszere megteremti támogathatóságukat.

Mindemellett elengedhetetlen, hogy a gazdálkodók minél szélesebb köre megismerje és ezáltal elismerje a vízvisszatartás fontosságát és előnyeit, valamint az új szabályozás által kínált lehetőséggel élve fenntarthatóbb és hatékonyabb gazdálkodási gyakorlatokat alkalmazzanak.

Összegzés

Összegzésként elmondható, hogy a terepi nap rávilágított arra, hogy a természet-alapú megoldások, az új szabályozások és a gazdálkodók tapasztalatainak összehangolása elengedhetetlen a jövő kihívásainak kezelésére. Az egyre súlyosabb időjárási viszontagságokra reagálva, a közeljövőben várhatóan újabb változások és lehetőségek nyílnak meg a fenntartható mezőgazdaság és vízgazdálkodás területén, amelyek akkor vezetnek eredményre, ha a szakpolitikai döntéshozók, a gazdálkodók és a tudományos szféra szereplői összehangoltan, közös célokat követve dolgoznak együtt, biztosítva ezzel a fenntartható fejlődést és a környezeti kihívásokhoz való hatékony alkalmazkodást.