A kutatók szerint a vízrendszerek túlterheltsége már nem csupán feszültséget, hanem sok esetben visszafordíthatatlan károkat is okoz. Számos felszín alatti vízadó réteget és vizes élőhelyet már végleg feléltünk vagy tönkretettünk. Ennek következtében ma a világ népességének háromnegyede él olyan országokban, ahol nem garantált a vízbiztonság. A kimerülő talajvíz miatt világvárosok - köztük Mexikóváros - süllyednek évente akár több centimétert is. Eközben olyan hatalmas folyók, mint az amerikai Colorado, időszakonként már el sem érik a tengert. A Föld nagy tavainak fele folyamatosan zsugorodik. Egyre gyakoribbak azok a krízishelyzetek is, amikor egy-egy nagyváros ivóvízkészletei egyszerűen kimerülnek. A kiélezett helyzetet jól mutatja, hogy a vízzel kapcsolatos konfliktusok száma az elmúlt bő évtizedben a húszszorosára nőtt.
Bár a közbeszédben a problémát sokszor kizárólag a klímaváltozásnak tulajdonítják, a fő ok valójában a népességnövekedés, az urbanizáció, valamint a folyamatosan növekvő ipari és mezőgazdasági vízigény. A globális vízfelhasználás mintegy hetven százaléka az agráriumhoz kötődik. Mivel az élelmiszer-termelés több mint fele csökkenő vízkészletű régiókban zajlik, egy helyi vízválság pillanatok alatt globális áremelkedést okozhat az export visszaesése révén. A szélsőséges időjárás és a felmelegedés mindezt csak tovább rontja. A természetes víztározóként működő gleccserek ugyanis olvadnak, a csapadék pedig egyre kiszámíthatatlanabb eloszlásban érkezik.
Bár Magyarország vízben gazdag országként él a köztudatban, a valóság ennél sokkal árnyaltabb. Felszíni vizeink mintegy 90%-a a határainkon túlról érkezik, ennek következtében a hazai vízbiztonság alapvetően a szomszédos országok csapadékviszonyaitól és vízhasználatától függ. Idehaza, különösen az Alföldön, már most is a mindennapok része a tartós vízhiány és a talajvízszint süllyedése. Ez a folyamat egyre kiszolgáltatottabbá teszi a magyar mezőgazdaságot. A helyzetet súlyosbítja a múlt századi folyószabályozások és lecsapolások hatása. Ezek miatt ma sokkal gyorsabban vezetjük ki a vizet az országból, mint ahogy az a száraz időszakok átvészeléséhez szükséges lenne. Ezzel a gyakorlattal drasztikusan lecsökkentettük a táj természetes vízmegtartó képességét.
A jelentés egyértelművé teszi, hogy a vízcsőd nem pusztán környezetvédelmi probléma. Sokkal inkább a társadalmi stabilitás, a nemzetbiztonság és a gazdaság alapvető kérdése. Mivel a kimerült vízadó rétegeket nem lehet egyszerűen újra feltölteni, és a korábbi vízgazdálkodási gyakorlatok még a múlt bőségéhez igazodnak, azonnali szemléletváltásra van szükség. Az egyetlen járható út a további veszteségek megállítása, valamint a rendszerek hozzáigazítása az új hidrológiai realitásokhoz. Ezt a lépést még azelőtt kell megtenni, mielőtt a regionális válságok sorozata egy globális összeomláshoz vezetne.
