Poszméh

A poszméhek, másnéven dongók, nem veszélyesek, fullánkjukat csak ritkán használják. A poszméhek nagy testűek, szőrbundájuk fekete és sárga színű. Nagyon hasznos beporzók.

A poszméhek vagy dongók (Bombini) a méhek öregcsaládjának (Apoinea), a méhfélék (Apidae) családjának és a mézelőméhek (Apinae) alcsaládjának egyik nemzetsége. Magyar dongóknak is szokták őket hívni.

Elterjedés

A poszméhek az egész világon elterjedtek, fajszámuk 400 és 500 közé tehető. Legnagyobb fajszámban Belső-Ázsiát népesítik be, míg a trópusokon nem igazán jellemzőek, csak szórványosak. Közép-Európában az egyik legkutatottabb rovarcsoport, annak ellenére, hogy fajszámuk igencsak alacsony: 28 faj él ezen a területen.

A poszméhek megjelenése

A földi poszméh nagy testű, szőrbundája túlnyomóan fekete, előtorán és a potroha első felén élénksárga keresztcsík látható, potrohvége fehér. Társasan élnek, testük zömök, erőteljes, 16-25 mm. Szőrzetük dús, rövid. Jellemző nyaló szívó szájszervük segítségével gyűjtik a virágport és a nektárt. A szájszerv alsó ajka valóságos szívókává nyúlik meg, amely sajátságos ízület segítségével még tovább előreölthető. Attól függően, hogy milyen virágokat látogatnak, módosul szívónyelvük hossza. Leghosszabb a poszméhek szívóormánya. A poszméhek fészke legtöbbször a föld felszínén helyezkedik el.

A poszméhek fullánkja

A poszméheket másképpen dongóméheknek is nevezik, ami hangos, zümmögő-döngő repülésükre utal. Fenyegető külsejük ellenére nem veszélyesek, erős fullánkjukat csak ritkán használják. A fullánk módosult tojócső, amely azonban már nem a peterakás szolgálatában áll, hanem a zsákmányolás és a védekezés fegyvere. Ha nincs használatban, akkor a potrohban rejtve, a fullánkkamrában fekszik. A hímek fegyvertelenek.

A poszméhek előfordulása és táplálkozása

A nőstény poszméhek lábbal gyűjtők. A harmadik pár láb módosulásával keletkezett gyűjtőkészülékük kosárkáiban gyűjtik a virágport úgy, hogy a ragyogó bundájukra tapadt virágport ide fésülik a harmadik lábpáruk sarokrészén található sűrű, rövid szőrökből álló kefével. A poszméhek virágokban gazdag élőhelyükön sok növényfajról gyűjtenek. Ott érzik magukat legjobban, ahol az egész szezonon át találkoznak nyíló virágokkal. Kertekben, parkokban is gyakoriak.  Városi virágágyásokat, virágládákat is szívesen látogatnak. A poszméhek leggyakrabban kisemlősök elhagyott járataiban, elhagyott madárfészkekben, falrepedésekben, kőrakásokban, faodvakban “fészkelnek”. A poszméh családok egyévesek. Csak a megtermékenyített nőstények telelnek át. A szubtrópusokon több éves kolóniák is találhatók.

A poszméhek államai

A poszméhek is államalkotó rovarok. A melegebb vidékeken az állam élete több évre is kiterjedhet, azonban a mérsékelt éghajlati övezetben, így Közép-Európában is, az állam elhal. Csak a megtermékenyített, leendő királynők telelnek át – mohapárnában, fakéreg alatt vagy a talajban –, melyek aztán tavasszal új állam alapítását kezdik meg. Tavasszal, a levegő melegedésével előbújik a királynő, és új fészek építését kezdi el: méztartó bödönt készít, majd mintegy féltucat petét rak. A kikelő lárvák számára aztán a nőstény újra és újra megtölti a sejtet mézzel és mirigyváladékával. Később ezt a munkát az időközben kifejlődő dolgozók veszik át.

A dolgozók a királynőnél lényegesen kisebbek, ivarukat tekintve azonban hasonlóan nőstények, de ivarszerveik csökevényesek, ha raknak is petét, azok megtermékenyítetlenek, és belőle mindig hímek, úgynevezett herék fejlődnek ki, melyek feladata a jövő évi királynők megtermékenyítése. Ugyanis csak a megtermékenyített petékből fejlődnek dolgozók, illetve leendő királynők. A dolgozók feladata a fészek folyamatos bővítése a népességnövekedésnek megfelelően, emellett pedig a fejlődő lárvák folyamatos táplálása. Ehhez szükséges a megfelelő táplálék (nektár, mirigyváladék, virágpor) begyűjtése és szétosztása. A fészek nem olyan rendezett, mint a házi méhnél, a sejtek szabálytalan alakúak. Kívülről az egészet viaszgubó borítja be, melyet a méhek szalmaszálakkal, mohapárna-darabkákkal, fűszálakkal álcáznak.

A poszméhek haszna

Már áprilisban előbújnak a poszméhek. Zümmögve serénykednek a fák körül, virágok körül. Sok embert riaszt nagyságuk és szárnyberregésük. Ne feledjük, hogy béketűrőbbek a darazsaknál vagy akár a háziméheknél. Ne üldözzük, ne bántsuk a poszméheket, mert a leghatékonyabb megtermékenyítői a virágoknak. Az üvegházban, fóliasátorban bennrekedt példányokat engedjük szabadon, tessékeljük őket a szabadba.

Ellentétben a méhekkel, még hűvös, esős, borús időben is repülnek. Felkeresik többek közt a paradicsom, a paprika, a tojásgyümölcs, a cukkini virágait. Hozzáférnek azok központi termőrészéhez is, így sokkal tökéletesebb beporzást végeznek, mint a méhek. Munkájuk eredményeként nagyobb, sokmagvú paradicsom, vastagabb falú, egyenletes felületű paprikatermésünk lesz. Egy-egy poszméh naponta mintegy kétszáz háziméh munkáját végzi el. A lucerna és a herefélék keresztbeporzásában jelentős szerepet játszanak. Ezek a növények csak így hoznak termést. Európában mintegy 250 termesztett növényfajt tartanak számon, ezek kétharmada rovarbeporzású. Nagyon jól hasznosíthatók a fóliasátras és üvegházas termesztésben, Belgiumban például az üvegházi paradicsom termőfelületének 98 százalékán poszméhekkel végeztetik el a megtermékenyítést.

Miben különböznek a poszméhek a méhektől?

A poszméhek és a méhek egyaránt a méhfélék (Apidae) családjába tartoznak. Ebből adódik, hogy sok közöttük a hasonlóság, de azért van néhány lényeges különbség is. A poszméhek nagyobbak, és a testük szőrösebb, emiatt alkalmasabbak a beporzásra, mint a méhek. Emellett a poszméhek nem termelnek mézet, a méhekkel ellentétben. A poszméhek a méhekkel ellentétben viszonylag alacsony hőmérséklet (8 ⁰C felett) és gyenge fényviszonyok mellett (felhős időben) is kirepülnek, így tavasszal és ősszel is bevethetők. A poszméhek repülési útvonalai igen hatékonyak: többféle fát vagy növényt, és különböző sorokat érintenek, és emiatt sok a keresztbeporzás. A poszméhek a nap nagy részében, akár napi 18 órán át is aktívak. Nagyobb termetük, sűrűbb bundájuk és szárnyaik erős rezgése miatt sok pollen tapad a poszméhek szőrzetére a virágokon tett látogatásaik során, így több virágport visznek át egyikről a másikra. A méhekhez vagy a darazsakhoz képest kevésbé agresszívek az emberekkel szemben. A poszméhek nagyon ritkán csípnek, csak ha fenyegetve érzik magukat, vagy ha támadás éri a kolóniát.