Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A Tisza Magyarországon anno a "szőke" jelzőt kapta, amit a vizében lebegő homok, iszap és agyag határozott meg. Ezt a folyók színét meghatározó hordalékot az eső mossa bele a vízbe a hegyoldalak lejtőiről, de még a síkvidéki területekről is - olvasható a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) oldalán. A felszíni lefolyással érkező finomszemű homok, iszap és agyag az áramló vízben kavarog tovább - ezért szőke, hiszen a könnyű iszap és agyagfrakciók csak lassan ülepednek ki, dominánsan a tározókban (állóvízben) van idejük erre.
De miért nem természetes szőke, hanem kristálytiszta mostanában a Tisza vize? 2022-ben utoljára május elején volt olyan eső a Tisza vízgyűjtőjén, amelyből érdemi lefolyás keletkezett és ennek az árhulláma már régen elhagyta az országot. Lényegében júniustól kezdve felszín alatti víz csörgedezik a Tisza medrében - olvasható az OVF oldalán. Miért is történik ez? A fentiekből kiolvasható, hogy a vízgyűjtőről érkezett felszíni vizek, már "elhagyták, elhagyják" a medret, melyet most oldalról már a magasabban lévő talajvizek kiáramlása táplál, s igy a vízfolyás medrébe kiáramló, kiszivárgó talajvíz pedig kristálytiszta, mint amilyennek egy forrás víznek lennie kell. Az OVF rámutat arra is, hogy ahogyan ürülnek ki a talajvíz készletek úgy csökken a Tisza és a mellékvízfolyások vízhozama is. Ez egy nagyon lassú folyamat, mivel a kiáramlás mennyiségét az úgynevezett szivárgási tényező (pl. 1 m/nap), valamint az utánpótlódási terület talajvízszintje és a folyó vízszintje közötti különbség határozza meg. A kiürülési folyamat akkor áll csak le, ha a talajvíz szintje a mederfenék szintje alá süllyed, ami nagyon kedvezőtlen mindenki számára. Ez a vízgyűjtő felső részén, a hegyvidéken és a dombvidéki területeken - az OVF kimutatásai szerint -, már bekövetkezett, ezért apadnak el a források és száradnak ki a patakok.
A felszín alatti vízáramlási rendszer azért maradhat fenn, mert a csapadék újból és újból feltölti, feltöltheti. A csapadék talajvízbe történő beszivárgása is lassú folyamat és jelentősen függ természetesen a csapadék mennyiségétől, eloszlásától, a talaj minőségétől, az alkalmazott agrotechnikától, a növényi fedettségtől.
A hazai folyók táplálásában fentiek szerint tehát igen fontos szerepe van hazánkban a talajvíz megtartásának, a víz talajban tározásának, melyhez többek között elengedhetetlen a megfelelő talajművelés, a csapadékvíz helyben tartása. A vízmegtartást növelni tudjuk és növelnünk is kell minden talajon (termőföldön és zöldfelületeken egyaránt). Hogyan tehető meg mindezt? A talajon lévő növényzet, mulcs, gyepsávok, szármaradványok, magasan meghagyott tarló, köztesművelés, takarónövények, az avar is nagymértékben képes lassítani a felszíni elfolyást, s elősegíteni a vízvisszatartást, növelni a talajba szivárgást a lefolyó víz sebesség csökkentésével. Növelni lehet a csapadékvizek talajba szivárgásának mértékét a középmély lazítás, vagy min-till; no till alkalmazásával. Mindezeken túlmenően természetesen a talaj szervesanyagkészletének, szerkezetességének javításával is sokat lehet tenni a csapadékvíz helyben tartásának, a talajvizek mértékének növelésében, melyek a szántóföldi, kertészeti kultúrák számára is nélkülözhetetlen tényezők.
Összegezve tehát az egyre gyakoribb szélsőséges csapadékesemények miatt a felszín alatti vizek nem tudnak úgy visszapótlódni, mint régen, ezért a csapadékvíz-gazdálkodásra történő átállás az ország teljes területén szükséges, melyhez a manapság divatosan zöld infrastruktúrának nevezett - növényzet mennyiségének és minőségének növelésével az agrár- és a kultúrterületeken is sokat lehet, és kell is tenni.