A növényvédő szerek európai elfogadása eddig egy igen lassú, de mégis előnyösnek mondható eljárás alapján működött, hiszen a kemikáliát gyártó cégnek először az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatallal (EFSA) kellett elfogadtatnia a készítményt, majd ha az engedély megvolt, akkor minden egyes célország engedélyére is szüksége volt. Ez azért bizonyult előnyösnek, mert ugyan nagyon sok időbe tellett, minden cég a számára kialakított gazdasági stratégia alapján tudta az engedélyeket beszerezni.

Mostantól azonban az Európai Unióban változott a rendszer. Az új gondolat alapján Európát három zónára osztanák, melyben mindig van egy referens tagállam, aki elfogadja a szert, és onnantól a zóna összes tagállamában forgalmazhatóvá válik.

Ez jóval gyorsabb eljárást biztosítana, mégis sokkal kockázatosabb, hiszen hazánk a középső zónába esne, melyben olyan tagállamok is szerepelnek, melyek klímája egészen más, ezért a növényvédelem is máshogy oldható meg.

Éppen ezért, többek között hazánk szorgalmazására, bár a Bizottság ellenvéleményére, hoztak egy rendeletet, mely szerint biológiai vizsgálatok hiányára hivatkozva a tagállamok elutasíthatják az adott szert.

Ennek alapján a biológiai hatékonyság-vizsgálatok nem a három politikai, hanem a négy EPPO zónát veszik figyelembe, ami szakmailag jóval elfogadhatóbb, és növényvédelmi szempontból is sokkal ésszerűbb.

Ha az eredeti elgondolásnál maradt volna az EU, akkor jelenleg hazánkban bizonyos gombaölő szerekből indokolatlanul a többszörösét, gyomirtókból pedig csekély részét használhatná a magyar gazdálkodó az eddigieknek, ezt pedig semmi nem indokolja igazán.