Szerény becslések szerint is legalább 3 millió MTZ/Belarus traktor dolgozik jelenleg a világ több, mint 100 országában, így nem csoda, hogy az Egyesült Államokba is eljutottak már. Ráadásul nem is mostanában, hanem a hidegháború kellős közepén, ami arra utal, hogy az amerikai farmerek aligha ideológiai oldalról közelítettek a szovjet erőgépekhez.

A lendület a közelmúltban kissé kifulladt, ezért az immár fehérorosz "felségjel" alatt futó traktorok újabban MTZ márkanéven indítanak támadást az észak-amerikai piac meghódításáért. 50 viszonteladóval rendelkeznek az USA-ban és Kanadában, de ezeknek a kereskedőknek kétségkívül nehezebb dolguk van, mint például a John Deere gépeket kínáló kollégáiknak. Míg a kelet-európai térségben (így Magyarországon is) nosztalgiával tekintenek a posztszovjet traktorokra, addig a nyugati gazdálkodók továbbra is bizalmatlanok velük szemben.

Olcsó anyagokból készülnek, mellőzik a modern technikát, mégis könnyen hajlamosak a meghibásodásra, és legfeljebb csak a keleti vagy afrikai piacra jók - lényegében ez az általános vélemény róluk, az MTZ pedig minden eszközzel igyekszik leszámolni ezzel a sztereotípiával. Az 1,2 milliárd dollár bevételű, évente 60 ezer traktort előállító vállalat 1968 óta 50 ezer erőgépet értékesített az Újvilágban, vagyis akad azért jó néhány olyan farmer, aki nemcsak mások elmondása alapján alkot véleményt a vörös traktorokról, hanem személyes tapasztalata is van velük.

"A motor és az erőátviteli szerkezetek legendásan megbízhatók, arra lettek tervezve, hogy problémamentesen üzemeljenek a hatalmas orosz sztyeppéken is, ahol nem áll rendelkezésre szervizszolgálat a nap 24 órájában" - próbálja eloszlatni az aggodalmakat az MTZ hivatalos közleménye. "Néhány versenytársunk MP3 lejátszót, Bluetooth-kapcsolatot, GPS-t, színes kijelzőket kínál, de mi nem erre törekszünk" - teszik hozzá.

2015-től a cég a 85-212 LE-s teljesítménytartományban kínál gépeket az amerikai és kanadai farmereknek, illetve némi bizonytalan ígéretet arra is tett, hogy a közeljövőben a 3022-es és 3023-as, valamint 3522-es típusjelzésű - 303, illetve 355 LE-s - "szörnyetegeihez" is hozzájuthatnak majd. Fontolgatják egy 450 "lovas" változat piacra vezetését is, ezt azonban nem Minszkben, hanem az oroszországi Szentpéterváron gyártják.

A traktorok valóban nincsenek túlelektronizálva, és a Tier 3 emissziós szintű motoroknál is léteznek már korszerűbb erőforrások, de az MTZ-k árban "odakint" is verhetetlenek, ami egy amerikai gazdának is sokat számít. A hathengeres, 150 LE-s motorral felszerelt MTZ 1523-as modell listaára például 84 ezer dollár (23,6 millió forint), miközben a hasonló kategóriájú konkurensek általában 120-160 ezerbe dollárba kerülnek. Ráadásul a 20-30 éve eladott traktorokhoz még mindig elérhetők az eredeti gyári alkatrészek.

Tévedés azt hinni, hogy Észak-Amerikában mindenki reflexszerűen "irtózik" attól, ami orosz (posztszovjet), vagy keleti. Ha valaki praktikusan gondolkodik, könnyen belátja, hogy kistermelőként például tökéletesen elegendő számára egy egyszerű, de megbízható traktor a gazdasága körül, és felesleges olyan technikára költenie, amit nem is fog használni. A kanadai Dave McHenry annyira beleszeretett egy 1984-es évjáratú Belarus 820-asba, hogy nem sajnálta a pénzt a felújítására sem. "Megfogott a kinézete, de emellett számos olyan különleges technikai megoldást vonultat fel, például a légfékrendszert, ami egy kanadai gépen nem található meg" - indokolta döntését a farmer.

Az elektronizáltság hiánya a kistermelők számára még vonzó is lehet. Talán valamivel kényelmetlenebb az ilyen traktorokkal a munkavégzés, ám ha meghibásodnak, nem kell 150 dolláros óradíjért technikust hívni hozzá, hanem elég egy csavarhúzó és egy franciakulcs.

"Sok gazdának az is megfelel, ha van egy olyan traktora, amelyik reggel beindul, és nincs extraköltség, fejfájás miatta" - indokolja a márka népszerűségét az MTZ. A farmerek által használt netes szakmai fórumokon persze könnyen találhatunk akadékoskodókat, akik nem hajlandók elfogadni ezt a hozzáállást. Pedig az MTZ is folyamatosan fejleszt, bár leginkább olyan irányba, amit az egyre szigorodó előírások megkövetelnek tőlük.

Jelenleg például a Tier 4 emissziós szintű motorok kifejlesztése élvez náluk prioritást, hiszen 2018-tól (a kevésbé szigorú átmeneti éveket követően) immár az USA-ban és Kanadában sem lehet majd Tier 3-as erőforrásokat használni. Pedig ezek egyszerűbb, nehezebben meghibásodó szerkezetek, ráadásul az üzemanyag minőségére sem annyira kényesek - bár kétségkívül nagyobb a károsanyag-kibocsátásuk.

Az egyik farmer leírása szerint az étvágyuk sem jelentős: két napig húzott a traktorával egy ötfejes Kverneland ekét, és a 4 gallonos (bő 15 literes) óránkénti fogyasztás még őt is meglepte. Ezen kívül az MTZ rendelkezik a legnagyobb kapacitású hárompont-függesztő szerkezettel, vagyis éppen azokon a területeken próbálnak erősek maradni, ahol a megcélzott vásárlórétegük elvárja tőlük.