A növényvédelem ma már nem csak a növényvédőszeres permetezéseket jelenti. A vásárlók is egyre tudatosabbak, és igénylik, hogy az élelmiszer alapanyagok minél kevesebb növényvédőszeres kezelést kapjanak, de az Európai Uniós elvek is erre tartanak, folyamatosak a hatóanyag kivonások, és egyre terjednek a biológiai védekezési módszerek, nem csak a bio-termesztést folytatók körében.

Allelopátia, a vegyszermentes termesztés egyik alapja

Allelopátia a neve a növények, algák, baktériumok, gombák (sőt a korallok sem kivételek) azon tulajdonságának, ami lehetővé teszi, hogy szerves vegyületek, bioreagensek kibocsátásával szomszédjaik életfolyamatait befolyásolhassák, azok növekedését elősegíthessék vagy gátolhassák, sőt akár magjaik csírázását is megakadályozhassák. Nagyon jó példa erre egy akácerdő, aminek az aljnövényzete annyira gyér, hogy csak néhány fűfajból áll. Az akác gyökerei olyan anyagokat bocsátanak ki, amelyek szinte minden más növény megtelepedését gátolják a közelükben.

Jó a fajgazdagság

Míg egy mezőgazdasági termesztőüzemben a monokultúra a jellemző, azaz nagy területen rendszerint egy, vagy nem sokféle növényt termesztenek, addig egy kiskertben pont ennek ellenkezője az igaz: kis területen, nagy a fajgazdasgság. Ez a kórokozók és kártevők megtelepedése szempontjából, a termelő szemszögéből nézve jó. Hiszen ahol ugyanannak a fajnak sok egyede található, ott előbb-utóbb nagy számban megjelennek a kórokozói és kártevő. Ahol kis területen sokféle növény él, nagy a diverzitás ott is jelennek meg ugyan nem fajspecifikus kórokozók és kártevők, de az adott fajok specifikus kártevői kevésbé találják meg a számításaikat, inkább oda mennek, ahol gazdanövényük nagy egyedszámban megtalálható. Emellett kis területen jobban átláthatók a növények, növényvédelmi probléma esetén hamar be lehet avatkozni. A tájfajták és a hazai klímához szokott növények jobban ellenállnak a klimatikus stressznek és növényvédelmi kihívásoknak, mint a távoli tájak körülményeihez szokott növények, ezért érdemes helyileg jól bevált fajokat, fajtákat termeszteni, ezzel csökkentjük a növényvédelemre fordítandó munkát és költséget.

Jó és rossz szomszédok

Itt jön a képbe az allelopátiának a kiskerti hasznosítása, hiszen egyes növények jó, mások rossz szomszédjai egymásnak. Ha jól válogatjuk egymás mellé a növényeket, akkor optimálisabban fejlődnek, sőt akár egymás kártevőit is riaszthatják. Régi megfigyelések mellett tudományos magyarázatok is alátámasztják, hogy egyes növények jó hatással vannak más növények fejlődésére, kórokozóik elriasztására. Ezeket ültessük egymás mellé. Ezzel szemben mások pont ellenkezőleg, rosszabbul fejlődnek egymás társaságában. A növények másodlagos anyagcsere termékei azok, amik e hatásokat kiváltják, de más szempontjai is lehetnek a jó szomszédságnak. Gyümölcsfák közelében jó hatású a körömvirág, mert riasztja a levéltetveket és a fonálférgeket. A kerti zsálya, sarkantyúka, és a fodormenta ugyancsak levéltetű riasztó fajok. Gyümölcsfák köré megéri mézfű, citromfű, borágó töveket ültetni, amelyek - amellett, hogy fűszerként hasznosíthatók a konyhában - vonzzák a méheket, ez pedig kedvez a többi növény beporzásának is. A bazsalikom illatát a legyek és a szúnyogok nem kedvelik, míg a káposztalegyet az izsóp illata irritálja.

A nálunk egynyáriként tartott, mérgező magvú ricinust a házilegyek elkerülik, ezért a komposzttároló, vagy a háziállatok óljainak környékén lehet segítségünkre a légyűzésben. A borágó elsősorban dísz-, és gyógynövényként ismert, ám a biokertben más haszna is van: szőrös levelei miatt elkerülik a csigák. A dolgunk csak annyi, hogy körbeültetjük vele azokat a fajokat, amelyeket szeretnek lerágni ezek a puhatestű állatok. A csiga a száraz faszénporon sem szívesen megy át, így csigainváziókor érdemes körbeszórni ezzel a védelemre szoruló növényeket. A kedvelt egynyári a bársonyvirág jellegzetes illata miatt büdöske néven is ismert. Ezzel körül ültetve az ágyásokat elűzhetjük a drótférgeket. A bab és borsó gyökereit hagyjuk a talajban. Az abban megkötött nitrogént az utóvetemény jól hasznosíthatja.

A növényi levek is hasznosak a bio-növényvédelemben

Egyik növény a másiknak nem csak élőben, a szomszédjaként segíthet, hanem növényi levek formájában is. Növényekből készült főzetekkel, vagy erjesztett levekkel is permetezhetünk a cél érdekében. Csalán lével a levéltetvek és takácsatkák ellen védekezhetünk: 5 kilogramm friss, vagy 1 kilogramm szárított nagy csalánt összetörünk, és 50 liter vízben két hétig állni hagyunk. Szűrés után ebből a léből egy liternyit, tíz liter vízzel felhígítunk, és már permetezhetünk is vele. Baktériumos betegségekre 30 gramm gilisztaűző varádicsot egy liter vízben 3-4 napig áztatunk. Ezt két liter vízzel tovább hígítjuk, és permetszerként használhatjuk. A sóskából készített lével a csonthéjas fák sebeit kezelték elődeink, gombabetegségek ellen pedig a méhek által termelt propoliszból készített permettel védekeztek. A drótférgeket pedig - melyek gyökérzöldségeink ellenségei - burgonyával ritkították. A félbe vágott krumplikat a vágási felülettel lefelé a talajra helyezték. Amikor ebbe belemásztak a drótférgek, akkor összeszedték és elégették. Szamócaatka és számos gombabetegség ellen alkalmas házi készítményhez 70 dkg hámozatlan, aprított fokhagymát tíz liter vízbe teszünk, egy napot állni hagyjuk, majd leszűrjük és hígítatlanul a növényre permetezzük.