Kettévágjuk, kettő lesz?

Makacsul tartja magát az a hiedelem, hogy ha kettévágunk egy gilisztát, akkor kettő giliszta lesz belőle, de ez nem igaz. A földigiliszta agya, öt pár szíve és légzőszervei az állat egyik végének az elején találhatóak. Így, ha kettévágunk egy gilisztát, az a része, amiben ezek a szervek vannak regenerálódik és tovább él. Ám a másik végéből, a „farkából” nem lesz másik giliszta.

A közönséges földigiliszta másik nevén az esőféreg magányosan élő állat, eső után a még nedves földben kialakít magának egy folyosórendszert. Ennek a fala azért nem omlik be, mert a giliszta testének ragadós váladéka, miután megszárad, ragasztóanyagként tartja ezt. A folyosórendszerben legalább egy kitágított pihenőürege is van, hideg és száraz időben ebben az üregben golyószerűn összegömbölyödve tölti idejét, ezzel a módszerrel őrzi meg teste melegét és nedvességtartalmát. A járatai jó szolgálatot tesznek a növényeinknek is hiszen ezek a talaj víz és levegőháztartásában is fontos szerepet játszanak, de munkálkodása során a giliszta lazítja a talajt, jobb fizikai szerkezetet alakít ki, és nem mindegy, hogy a növény gyökerének egy kőkemény, vagy egy lazább, morzsalékos talajban kell növekednie, keresve a vizet és a benne oldott tápanyagokat.

Táplálkozásával is javítja a talajt

A földigiliszta táplálkozása során elkorhadt, elrothadt növényi részekkel kevert szerves anyag tartalmú földet fogyaszt, növényi maradékok, néha kisebb elhullott állatok is az étlapjára kerülnek. Amikor a talajban nem talál elég táplálékot akkor a felszínre jön és növényi részeket visz le a járatába, amelyeket ott megrothaszt, majd megemészt - így a lebontásban és a talaj szervesanyag tartalmának növelésében is nagy szerepe van. Életmódjával tisztítja a talajt a korhadékoktól és rothadékoktól, megnövelve annak hasznos termőképességét. Ürüléke szerves anyagnak tekinthető, amelynek a biológiai aktivitása százszorosa is lehet az elfogyasztott talajtörmeléknek. Kutatások szerint a földigiliszták úgy javítják a növények meztelen csigák elleni védekezőképességét, hogy növelik a tápanyagellátásukat, így azok több, a csigák számára mérgező antitestet termelnek.

Könnyű tenyészteni

A giliszta fogságban 6 évig él és 6-18 hónapos kora között válik ivaréretté. Szabadon élve valószínűleg rövidebb élet adatik meg neki, mert a vakond, a sün, a cickány, a békák, teknősök, százlábúak és a futóbogarak is ellenségeik, melyek táplálékot látnak bennük. A fogságban tartás ott jön a képbe, hogy főleg a trágyagilisztákat horgászok halcsalinak is tenyésztik, de a gilisztahumusz is egy nagyon jó talajjavító készítmény, melyek akár otthon házi giliszta farmunkon is megtermeltethetünk a gilisztákkal. Egyes vidékeken a gilisztát főzve, vagy sütve húspótlóként fogyasztják az emberek, főleg fehérjében szegény területeken (nagy a B-vitamin tartalma, íze enyhén édeskés, tehéntejre emlékeztető).

A giliszták tenyésztése nem bonyolult, a párzási időszakuk nyáron, nedves időszakban az esti órákban van. A giliszta hímnős, de partnert kell keresnie a párzáshoz. A párzás után létrejövő „kokon” egy akár 20 petét is tartalmazó nyálkás tok, mely a szélsőséges időjárási körülményeket is képes átvészelni. Annak ellenére, hogy sok pete van benne többnyire csak egyetlen giliszta bújik ki belőle a peterakást követő 1-5 múlva.

Gilisztafarm a kertben

Biohumusz „gyárat” házilag is építhetünk. Ez egy lábakon álló láda, melynek az alja rácsozott, és beépített kaparóval van ellátva. Az oldalait fúrjuk ki több helyen a szellőzés miatt. Jó, ha az aljának a magassága a talicskánk méretéhez igazodik, hiszen így egyből alá tolva azt beletermelhetjük majd a kész gilisztahumuszt. Először a rácsot helyezzük el, az alját takarjuk újságpapírral, hogy el ne szökjenek a giliszták. Mire az újságpapír szétázik, már a giliszták is belakják a kis üzemüket. Az újságpapírra öntsünk vizet, majd 2-5 cm vastagon nedves komposztot terítsünk. Erre rakjunk 1-2 marék, horgászboltban vásárolt trágyagilisztát. A rózsaszín földigiliszta nem jó e célra, csak a barna trágyagiliszta. A gilisztákra tegyünk 5-7 cm friss fűkaszálékot. Ekkortól figyeljük, hogy amikor elfogy a fűkaszálék pótoljuk azt úgy, hogy a kész humusz felett mindig 7-10 centiméter (de ennél nem több) fűkaszálék legyen. Ne rakjunk a dobozba petrezselymet, lestyánt, bürköt, paradicsomot, krumplit, dohányt, és selyemfüvet, diólevelet - ezek csak gátolják a giliszták munkáját Ne adjunk nekik fásodó szárrészt, azt nem eszik meg, és eldugítja a kaparónkat is. Eleinte 1-2 hetente kell pótolni a szerves alapanyagokat, később akár már négy naponta is - amikor elszaporodnak a giliszták. Ha felnyitjuk a fedelet és látunk egy-két gilisztát a felszínén, akkor még várjunk pár napot a következő adag feldolgoznivaló berakásával.

A humuszt úgy termeljük ki, hogy a rács alá állítjuk a talicskát, és elkezdjük a beépített kaparóval (ami a rács fölött, de a deszkakeret alatt van) kaparni a humuszt, ami így áthullik a 3x3 vagy 5x5 mm es lyukbőségű rostán. Addig kaparjuk, amíg jön a humusz, hiszen ez a lebomlott anyag át tud jutni a rostán a felette levő még feldolgozatlan nem. A giliszták jórészt a feldolgozatlan anyagban tanyáznak. Ha a humusszal együtt hullik le néhány giliszta is, azokat jobban járunk, ha szabadon engedjük (azaz bedolgozzuk a talajba a gilisztahumusszal együtt). A sérült egyedek ugyanis hónapokig regenerálódnak, ami alatt nem termelnek.

Évekkel ezelőtt nagy divat volt a gilisztahumusz gyártás, sokan belefektettek, és belebuktak. Ám házikerti méretben egy ilyen gilisztaláda működtetése igen hasznos, mert a hagyományos komposzthoz képest gyorsabban és jobb minőségű talajjavító anyaghoz jutunk. Ha megnézzük, hogy az áruházakban mennyiért árulják a virágföldet rájövünk, hogy egy működő gilisztafarm nagyon hamar nyereségessé tud válni kertünkben.

Még néhány érdekesség

A gilisztáknak fontos szerepük van a szerves anyagokban, humuszban gazdagabb feltalaj és az altalaj keverésében. Járataik készítésével javítják a talaj víz-, és levegőállapotát. A szárazságra nagyon érzékenyek, ezért ha szárad a talaj akkor a mélyebb rétegekbe mennek le, ha nedvesedik a talaj feljebb jönnek, és ha a talaj egy nagy esőzés után „úszik a vízől” akkor a felszínre jönnek, hiszen levegőre van szükségük. Hőmérsékleti optimumuk 10 °C körül van, a 25 °C-os meleget hosszabb ideig nem élik túl, aktivitásuk 0 °C-nál pedig gyakorlatilag nullára csökken. Ideális esetben egy hektárnyi területen százezer és egymillió közötti példány él belőlük, ezek tömege 100-1000 kilogramm lehet.