Van jó néhány, általában szántóföldön termesztett növényfaj, melyeket megszoktunk, hogy üzemi méretekben, nagy területeken, gépesítve termesztünk, és fel sem merül, hogy ezek is jól jöhetnek a kiskertekben is. Pedig nem haszontalan, ha van belőlük pár tő kéznél.

A mustár, ami gyógyhatású és fűszernövény

A káposztafélék családjába tartozó fehér mustár (Sinapis alba) a Földközi-tenger medencéjéből származó, egynyári növény. Legtöbben a virsli kísérőjeként ismerjük, ám ahhoz, hogy asztali mustárt készítsünk belőle jó sok mag szükséges, ezért is termesztik általában „nagyban”. Zsenge leveléből azonban saláta vagy főzelék készülhet, de ha kertünkben felmagzik akkor savanyúságok, szószok, mártások ízesítője lehet a magja. Ha öntözött a kertünk, akár így nyáron is vethetjük másodnövényként, szakaszolt vetéssel, és akkor késő őszig mindig lesz zsenge mustár levelünk. A fekete mustár (Brassica nigra) Európától Ázsiáig gyakori egynyári növény, mely szintén a káposztafélék családjába tartozik. A levele ennek is ehető, az éretlen virágkezdeménye pedig enyhe hőkezelés után hasonlóan fogyasztható, mint a brokkoli. E fajból készült először asztali mustár, de aztán elterjedtebb lett a használata a gyógyítás területén, és a gasztronómiai felhasználása háttérbe szorult.

Az Indiából származó szareptai mustár (Brassica juncea) manapság az egyszerűbb termesztési feltételei miatt meglehetősen visszaszorította a fekete mustárt. A barna magokból étkezési olaj is nyerhető, de elsősorban ételízesítőnek dolgozzák fel. Régen, amikor az élelmiszerekhez mustármagot adtak, akkor nem csupán csípős ízt adó fűszerként tekintetek rá, hanem tudatosan kihasználták baktérium-, és más mikróba ölő tulajdonságát, így ezzel növelték az ételek eltarthatósági idejét. Az angol mustár legjelentősebb hatóanyaga a szinalbin, míg a fekete és a szareptai mustár esetében ez a szinigrin. Ezek az anyagok egy enzim hatására alakulnak tovább a gyógyhatással bíró vegyületekké. A szinigrin hatóanyaga alkalmas sebgyógyításra, mivel antibakteriális és előmozdítja a seb bezáródását. A bőrbe dörzsölve, vagy borogatás formájában a felületi és a mélyebb rétegekben is fokozza a vérkeringést, csökkenti az ízületi és az izomfájdalmakat, továbbá képes oldani a simaizom görcsöket.

Azok, akik beépítik az étrendjükbe, és rendszeresen fogyasztanak mustármagot, egy nagyon hatékony daganatellenes táplálékot vesznek magukhoz. Bebizonyosodott, hogy a fehér mustármag rendkívül erős antioxidáns. Mivel a mustár minden része étvágygerjesztő hatású, és stimulálja az emésztőnedvek elválasztását, így alaposabb emésztést tesz lehetővé.

Van, amikor kerülni kell a mustár fogyasztását. Hat éves kor alatt, gyomor-, és nyombélfekély, illetve vesebetegség esetén fogyasztása nem ajánlott. Érzékeny bőrűek, és súlyos keringési zavarokkal élők pedig inkább kerüljék a külsőleg alkalmazott mustárkezeléseket, illetve a mustár kerti termesztését is, hiszen az állomány gondozáskor óhatatlanul hozzá érnek a növényekhez.

A kukorica is sok mindenre jó

A kukorica (Zea mays) Amerikából érkezett kontinensünkre, és az ottani őslakosok nagyon sokféleképpen hasznosították. A mexikói indiánoknak még a temetkezési rituáléjában is szerepet kapott ez a botanikai szempontból nagyra nőtt egynyári fűféle. A török hódítók közvetítésével a XVII. században került hazánkba, ahol első neve törökbúza, a másik, helyenként ma is használatos neve tengeri lett, ami távoli származására utal. A kukoricát főként emberi táplálékként és állatok takarmányozására használjuk, de keményítő tartalmából üzemanyag, a bio-etanol is készül.

Annak ellenére, hogy mennyire sokrétűen felhasználható növény, a konyhában nem túl változatosan készítjük el itt Európában és különösen hazánkban. A főtt kukorica, valamint a puliszka rost tartalma miatt serkentik a bélműködést. A pattogatott kukorica fogyasztása savlekötő hatású így refluxos betegek tüneti kezelésére alkalmas, sőt segít a fogszuvasodás megelőzésében is.

A kukorica B1 vitamint tartalma miatt a jó hatással van a közérzetünkre, javítja a szervezetünk stresszel kapcsolatos ellenálló képességét. A népi gyógyászat a kukoricabajuszt - a szárított bibeszálat - használta. A buroklevelek alatti bibeszálak alkalmasak gyógyteának. A kukoricabajusz teát belsőleg húgyúti problémák (vesekő, vesehomok, hólyaghurut, húgyúti gyulladások) megelőzésére, valamint köszvényre, cukorbajra, ödémára alkalmazzák, de gyakori alkotórésze a fogyasztó-tea keverékeknek, mert enyhe vizelethajtó hatású. A kukorica bajuszból, vagy belső burokleveleiből készült tea lehűltvé kellemes nyári üdítőital.

És a többiek

A gabonákból, például búzából és árpából is vethetünk a házikertbe, ezek leveleiből préseléssel búzafűlé készíthető, melyet elég drágán lehet hozzájutni. A napraforgó fiatal virágbimbója zöldségként fogyasztható, az articsókához hasonlóan lehet elkészíteni. Virágszirmai is ehetők, salátákba keverhetők. Az amarantfélék pedig, - melyeket alapból a magjukért termesztenek - kiváló zöldségnövények, mert a leveleik nagyon sokféleképp elkészíthetők. E fajnak rengeteg levél-színváltozata van, így amellett, hogy egyszerűen termeszthető ízletes zöldségként is tekinthetünk rájuk, a tálaláskor tányérdíszítésnek is alkalmasok. Az, hogy egy növény a zöldség, gyümölcs, gyógynövény, fűszer-, vagy gabona kategóriába lett besorolva, nem jelenti azt, hogy nem lehet más funkciója is, hiszen ezek a „mesterségesen” kialakított kategóriák átjárhatók.