A Szupermenta programban kétféle, nyomtatás nélküli és gyárilag nyomtatott magpapírt teszteltek a Nébih szakemberei. Az üres, nyomtatás nélküli változatot tintasugaras és - az ajánlások ellenére, kísérleti jelleggel - lézernyomtatóval is próbára tették. A laboratóriumban a csírázóképességet tekintve a nyomtatás nélküli terméknél volt a legmagasabb a kikelt, ép csíranövények száma. A tintasugaras nyomtatású és a gyárilag nyomtatott papírok esetében mintegy 15%-kal csökkent csak ez a szám. A lézernyomtató esetében viszont drasztikus visszaesés volt tapasztalható, majdnem 50%-kal kevesebb csíranövény fejlődött ki. 

A tesztelők által felmért értékesítő weboldalakon és a próbára tett termékek csomagolásán sem volt arról információ, hogy a magpapírok mely növény(ek) magját tartalmazzák. A Nébih laboratóriumi szakemberei a magok alapján az alábbi növényfajokat azonosították, melyek nem fedik le a magpapírban található összes magfajtát:

• bojtocska (Ageratum houstonianum)
• hibrid petúnia (Petunia X atkinsiana)
• nyári viola (Matthiola incana)
• oroszlánszáj (Antirrhinum majus)
• réti margitvirág (Leucanthemum vulgare)
• rókafarkú amaránt (Amaranthus caudatus)

A négy eltérő kezelésű magpapírt a hivatal Tordasi Növényfajta Kísérleti Állomásán szabadföldbe is elvetették. Mindegyikből skarlát piros virágú zsálya növény (Salvia coccinea) kelt ki. A lézernyomtatóval nyomtatott magpapírból csupán egy növény hajtott ki, amely hamarosan elpusztult. A másik három típusból viszont 2-2 növény lett, amelyek 50-60 centiméteres teljes fejlettséget értek el és a májusi vetéstől az őszi fagyokig folyamatosan virágoztak. 

A magpapírt forgalmazók nem ajánlják a lézernyomtató használatát, aminek indokoltságát a kísérlet is megerősítette: a lézeres technológia jelentősen rontotta a csírázóképességet, a szabadföldön kikelt növény is rövid idő alatt elpusztult. Ezzel szemben a tintasugaras és a gyárilag nyomtatott papírok jól teljesítettek. A kísérlettel kapcsolatban további információk a Szupermenta weboldalán érhetők el.