Merre halad a globális agrárkutatás? Kell-e engednie Európának a GMO-kérdésben? Jó-e Magyarországnak a GMO-mentesség? Tényleg rossz a polcon érlelt paradicsom? Mennyibe kerül a gazdáknak a neonikotinoidok korlátozása, és tényleg jobb lesz-e ettől a méheknek? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Pecze Rozáliával, a Syngenta délkelet-európai régiójának vetőmag- és növényvédőszer-regisztrációjáért felelős igazgatójával. A szakember korábban a vállalat fejlesztési igazgatójaként tevékenykedett.

Agrárszektor.hu: Mi a Syngenta tevékenysége, és Ön melyik területért felel a vállalaton belül?

Pecze Rozália: A Syngenta globális agrárcég, fő tevékenységi köre az általa fejlesztett vetőmagvak- és növényvédő szerek forgalmazása. A kutatás-fejlesztés az innovatív termékfejlesztésre helyezi a hangsúlyt, kutatja a más biológiai iparokban alkalmazott új eljárások adaptálásának lehetőségét is. Emellett egyre nagyobb szerepet kapnak a szervíz szolgáltatások is, melyek célja a kifejlesztett termékek gazdasági előnyeinek maximalizálása.

A Syngenta három évvel ezelőtt egy új, 15 országot lefedő regionális szervezetet állított fel, amelyben a délkelet-európai országok tömörülnek, kiegészülve Izraellel és Törökországgal. Magyarország a legészakibb ország ebben a piaci egységben. Ezeknek az országoknak a vetőmag- és növényvédőszer-regisztrációjáért vagyok felelős. Tapasztalt csapat végzi a nemzeti regisztrációkat, ami a sokszínűség miatt meglehetősen bonyolult feladat. Az uniós tagállamok, illetve a csatlakozás előtt álló országok, az EU-s szabályozást követik, az unión kívülieknél pedig eltérő nemzeti szabályozásoknak kell megfelelni. A regisztrációs feladat egyrészről egy nagyon szigorú operatív munka, másrészről sokszínű tevékenység is, kezdve a helyi termékajánlások megfogalmazásától a nemzeti hatóságokkal való együttműködésig.

A.: Ahogyan a legtöbb jelentős globális agrárvállalat, a Syngenta is komoly forrásokat áldoz a kutatás-fejlesztésre. Melyek az innováció fő irányai az agráriumban?

P.R.: A fejlesztések alapvető iránya egyrészről a növénytermesztés termelékenységének növelése, például egy adott területről betakarítható termésmennyiség növelésével. Úgy látjuk, hogy a világ népességnövekedésére és a szűkülő erőforrásokra - mint amilyen a termőföld vagy ivóíz - kizárólag ez az irány jelenthet megoldást. Másrészt megnőttek az élelmiszerek iránti minőségi igények, elsősorban a tápérték, így a több fehérje, keményítő vagy vitaminok iránti igény.

A Syngenta kutatás-fejlesztésében kedvező adottságunk, hogy a növénynemesítés és a növényvédelem, de akár a talajművelés és a tápanyagellátás is könnyen összekapcsolható a termékfejlesztésben. Vannak ugyanis olyan problémák, amelyeket növényvédelemmel - azaz kémiai úton - nem lehet megoldani, itt a fajták rezisztencia tulajdonságainak növelése vezet eredményre. A hagyományos nemesítés 12-16 évet vesz igénybe pl. egy új zöldségfajta kifejlesztésekor, egy új növényvédő szer kifejlesztése pedig 10-12 évet igényel, és 250 millió dollárba kerül. Mérlegelni kell, hogy genetikai vagy kémiai megoldást fejlesztünk egy adott kérdés megoldására. A "természetes" növényvédő szerek, un. biopeszticidek kora jöhet el, amikor a hagyományos kémiai védekezést kombináljuk természetes eredetű termékekkel, technológiákkal.

A.: Magyarországon is folyik kutatás-fejlesztési tevékenység?

P.R.: Magyarországon is folynak fejlesztések mind a vetőmag-nemesítés mind a növényvédelem területén. Jelentős létszámú a fejlesztő csapat, akik nem csak Magyarország, hanem a más uniós tagállamok számára is végeznek vizsgálatokat. Ezt követően az új termék minden országban adaptációs kísérletekben is vizsgázik. De pl. talajvédelemi, vízmegőrzési ill. biodiverzitás védelmi irányokban is kutatunk közösen egyes hazai intézetekkel, és az eredményeket "jó gyakorlatokként" megfogalmazva megosztjuk a mezőgazdasági termelőkkel.

A.: A növényvédő szerekkel kapcsolatos társadalmi kontroll nagyon erős, az átlagembernek általában kevés az információja ezekről a szerekről, ami további ellenállást vált ki, hasonlóan a genetikailag módosított szervezetekhez (GMO). Hogyan élnek ezzel együtt a gyártók-fejlesztők?

P.R.: Ezt az erős társadalmi kontrollt el kell fogadnunk. Engem a magánéleben, civilként is érdekel a klímaváltozás, az atomenergia felhasználása vagy a hulladékok sorsa. Természetes, hogy az emberek egészséges élelmiszert szeretnének fogyasztani. A növényvédőszerek biztonságos használatát alapvetően határozza meg az Európai Unió szigorú engedélyezési rendszere és ez - részben civil nyomásra - folyamatosan szigorodik. A növényvédőszer-szabályozás és -engedélyezés ugyanolyan szigorú, mint a gyógyszerek engedélyezése. A szabályozás szigorodásából pedig egyenesen következik, hogy a kutatás-fejlesztés egyre költségesebb. 30 évvel ezelőtt a legfontosabb szempont az volt, hogy egy növényvédő szer az emberre ne legyen veszélyes, az elmúlt 20 évben azonban egyre inkább a környezeti kérdések kerültek előtérbe, pl. szennyezi-e a szer a vizeket, mennyire gyorsan bomlik, vagy a gilisztákra, halakra van-e káros hatása? Ezért van az, hogy míg 10 évvel ezelőtt a gyártók évente 15 új hatóanyagot mutattak be, mára évente csak egy-egy új molekula tud megszületni az EU-ban. Kizárólag olyan növényvédő szert engedélyeznek, ami kielégiti a környezetvédelmi és humán-egészségügyi- kritériumokat. A szer használata pedig szigorúan szabályozott, ellenőrzött és szakképesítéshez kötött. Ezek biztosítékok arra, hogy a megtermelt élelmiszer biztonságos és egészséges. Mi magunk is végzünk termelők és szaktanácsadók részére továbbképzéseket a jó gyakorlatok bemutatásáért, az új szabályozások jobb megértéséért és bíztatjuk a termelőket a biztonságos növényvédőszer-használat szabályainak betartására. Ilyen információs platformunk az Interra Farm hálózat amit 2013-ban inditottunk el.

A.: Az imént azt a kifejezést használta, hogy "genetikailag fejlesztjük a fajtát". 10 emberből 7-nek erről valószínűleg a GMO jut eszébe, pedig az előbbi szimplán növénynemesítést jelent, amivel szemben legtöbbünknek semmiféle ellenérzése sincs. Ebben a témában általánosságban nagy a zavar a fejekben. Hogyan világítaná meg ezt a kérdést?

P.R.: A hagyományos növénynemesítés megfigyeléssel válogatja ki a legkiválóbb eredményeket produkáló egyedeket. Itt is genetikai fejlesztésről van szó, de itt a folyamat hosszú, több évet vesz igénybe, sokkal több élőmunkát és kísérletet igényel. Az apa- és anyavonalakban különböző tulajdonságokat tudunk fixálni, és ha ezeket összepárosítjuk, akkor egy sokkal "jobb" egyedet kapunk. A növénynemesítésnek évszázados hagyománya van, ezért sokan biztonságosabbnak tarják mint a genetikailag módosított (GM) technológiát. A genetikailag módosított szervezet (GMO) létrehozásakor a növény génállományát mesterségesen alkotják meg, legtöbbször más fajokból származó géneket ültetnek be egy adott növénybe.

A növénynemesítés legfontosabb célkitűzései, a nagyobb terméshozamú, illetve szárazságtűrő fajták kifejlesztése, de lehetnek a célok között bizonyos termény minőségi elvárások is. Paradicsomból több ezer fajta van a világon: van szilva, van szív alakú, van befőző fajta, aminek a héja feloldódik a főzés hatására, vagy van olyan friss fogyasztású fajta, amely legalább egy hónapig is eltartható az áruházi polcon. Tehát a fogyasztási hagyományok és az új divatok, vagy a feldolgozás ésszerűsége dönt a fajták fejlesztésében.

A.: Ez szintén egy olyan dolog, ami általában felhördülést kelt a fogyasztók körében: "ez nem is igazi paradicsom, mert nem a napon érett". Mennyire állja ez meg a helyét?

P.R.: Ma a paradicsom megtermelése 90%-ban termesztő berendezésekben történik. Pontosan ismerjük az egyes paradicsom fajták termesztési igényeit és a nemesített fajták számára üvegházban vagy fólia alatt is tökéletesen biztosítani tudjuk a szükséges fénymennyiséget, fényminőséget és tápanyagszükségletet. A régi fajták iránt van egyfajta nosztalgia, de ezek a jövőben is legfeljebb helyi piacokon vagy házikertekben lesznek elérhetőek, mert pl. nem bírnák a szállítást.

A.: Az ilyen paradicsom tehát semmivel sem rosszabb, mint a napfényes földeken termelt paradicsom?

P.R.: Így van, semmivel sem rosszabb. Mivel pontosan ismerjük a paradicsom tápanyagszükségletét, jó minőségű termést tudunk előállítani. Sőt, az az igazság, hogy a szántóföldi paradicsom több ideig marad kint éretten a szántóföldön, ahol jobban ki van téve az időjárás szeszélyeinek, így sokkal jobban igényli a növényvédelmet. Az üvegházban, fólia alatt termelt zöldség előnye, hogy biológiai növényvédelmi módszereket is tudunk alkalmazni. Emellett vannak fajták, amelyeket csak védetten lehet megtermelni, például a speciális íz- vagy illatigényeket kielégítő fajtákat. Bármennyire furcsa, van lila karfiol is, aminek elsősorban díszítőértéke van, és egyes piacok igénylik. A kiskerti paradicsomot akkor tudják leszedni, amikor éppen érik, tehát szezonális termék, és az elérhetősége is korlátozott. Pillanatnyilag irreális, hogy minden városlakó kijusson egy vidéki piacra, ahol valóban szabadföldi vagy kiskerti terméket kap.

A termesztő berendezésekben a termelési folyamat rövidebb, precízen tervezhető az áru mennyisége és piacra kerülésének időpontja, ezért a termelői jövedelmezőség is stabilabb, mint a szabadföldi termesztésben. Ezért, ma a zöldségnövények nagyobb része üvegházban, vagy fóliasátorban készül. Igy lehet nagy terméshozamokat elérni, ami pedig fontos ahhoz, hogy egyáltalán fennmaradhasson a zöldségtermelés.

A.: Legutóbb egy belga tudós és két, az Egyesült Államokban tevékenykedő kutató nyerte el a Világélelmezési Díjat a genetikailag módosított szervezetek előállításában elért sikereik elismeréseként. Ez az első alkalom, hogy a World Food Prize elnevezésű elismerést, amelyet gyakran egy mezőgazdasági Nobel-díjjal felérő díjként emlegetnek, genetikailag módosított növények előállítói kapták. Hogy vélekedik erről a kérdésről?

P.R.: A GMO-k a biológiai tudomány, a biotechnológia kutatás-fejlesztésének eredményei. A géntechnológia elfogadott az orvostudományban, és ilyen eredetű gyógyszereket és kezeléseket alkalmaznak betegeken. Mint agrárfejlesztő kérdezem: a mezőgazdaságban ezt miért nem lehet elfogadni? A válasz értelemszerű: a gyógyszereket csak a népesség egy része fogyasztja, míg a mezőgazdasági termékek az élelmezés révén az össznépességet érintik. Tehát nagyobb a népesség kitettsége a GMO-élelmiszer alapanyagokra, mint pl. a GMO- gyógyszerekre. A GMO-növényekkel kapcsolatosan sok környezetvédelmi aggály is felmerült, véleményem szerint pontosan ezek azok a kérdések, amelyeket csak a magas szintű kutatás-fejlesztés tud megválaszolni.

Ugyanakkor mindenképpen elkerülném az olyan prejudikációkat, hogy a GMO-k szükségtelenek vagy károsak, de fontosnak tartom, hogy a lehető legkörültekintőbben vizsgáljuk meg ezeket az termékeket. Ugyanúgy, ahogy azt a növényvédő szerekkel is teszik- hatásvizsgálatokkal. Tudnunk kell viszont, hogy a GMO-k sem oldanak meg minden mezőgazdasági problémát. Látjuk, hogy ahol évtizedek óta használják ezt a technológiát, újabb és újabb problémák merülnek fel. A Syngenta széles vetőmag kínálatából Magyarországon csak hagyományos nemesítésű vetőmagvakat hoz forgalomba, megfelelve a nemzeti GM-mentes szabályozásnak.

A.: Sokszor előkerül az a felvetés, hogy az Európai Uniónak puhítania kellene a GMO-kal szembeni merev álláspontján, mert a jelenlegi hozzáállás komoly versenyképességbeli hátrányokat okoz.

P.R.: Azt látni kell, hogy a GM-technológiával Európának is foglalkoznia kell. Ha másért nem, azért, mert az európai termék a világpiacon versenyez a GM-termékekkel. Emellett ott van az a nagy kérdés, hogy milyen megállapodásokhoz vezet majd az Európai Unió és az Egyesült Államok között megkötendő transzatlanti szerződés, érinti-e majd ez a szerződés a GM technológiát is.

A.: Magyarország az abszolút GMO-mentességre törekszik, erős kormányzati támogatás is van emögött. Jó stratégia ez?

P.R.: A sikeres stratégiához ismerni kell a valós piaci igényeket, a fizetőképességet és professzionális marketing támogatás kell a piacra jutáshoz. Persze nehézségek is lehetnek, pl. gondoljunk csak egy egyszerű problémára: a környező országok is beporozhatnak bennünket GMO-s pollennel, amit ugyan ki lehet küszöbölni, de kérdés, hogy ennek mi lesz az ára? Tehát átgondolt és megvalósítható startégiára van szükség ezen a téren is.

A.: Ha már hatékonyságról beszélünk - hogyan ítéli meg a hazai mezőgazdaság hatékonyságát?

P.R.: Úgy gondolom, hogy itt vissza kell tekintenünk a mezőgazdasági hagyományokra. A '70-es évektől a magyar mezőgazdaság a legkorszerűbb technológiákat alkalmazta, ez elsősorban a gépészeti, input oldalról és a termékfeldolgozásban volt igaz. Emögött pedig egy jó tudásbázis állt, ami ma is megvan, és ez versenyelőny is maradt számunkra. Attól függetlenül, hogy jelentősen változott pl. a földstruktúra, a tulajdoni struktúra, maguk a technológiák átöröklődtek, és a támogatásokkal a kisebb gazdálkodók is fel tudnak nőni magas technológiai szintre. Azt tapasztalom, hogy Franciaországban, Angliában például a termelő nem igazán tudja, hogy mit miért csinál, szinte receptúrát kap a szállítóitól. A hazai termelők azoban igényesek abban, hogy megértsék és kipróbálják az új technológiákat.

Magyarország kiváló helyzetben van, mert jó talaj adottságokkal rendelkező nagy szántóföldi termőterületei vannak. Az öntözés fejlesztése lehetséges, mert kivételes az ország vízellátottsága. Egyre magasabb kukoricatermések jellemzőek, de az aszályos évjáratok vízhiányát ki kell küszöbölni talajművelés-váltással és öntözéssel. A technológiafejlesztések eredményeként napraforgó-termesztésben európai nagyhatalom vagyunk stabil termésszintekkel. A kalászos gabona a legkevésbé tervezhető a változékony a klíma okozta termésingadozások miatt.

A véleményem az - és ezt a statisztikák is bizonyítják -, hogy a magyar mezőgazdaság 70%-os hatékonysággal működik. Nagy az élőmunka-ráfordítás, alacsony a hektáronkénti árbevétel. Alapanyag-előállítás és - értékesítés van, és ez nincs beforgatva magasabb értékű állati termékekbe vagy feldolgozottabb mezőgazdasági árukba.

A termelékenységet és eredményességet a terméshozamok mellett a terménypiaci árak határozzák meg. Földrajzi környezetünkben a feltörekvő mezőgazdasági országokkal is versenyben vagyunk, és abszolút versenyben a világpiac iparosodottabb régióival.

A termelékenység és a versenyképesség feltétele a technológia fejlesztése, a mezőgazdaság iparosítása. Jók az alapok, a földrajzi adottságok és a szakmai ismeretek, de az agrárszektor stratégiai ágazattá fejlesztésében még sok a tennivaló, hogy igazán versenyképessé váljunk.

A.: Az un. neonikotinoid szerek betiltása nagy publicitást kapott az elmúlt hónapokban. Az átlagolvasónak is rémlik valahonnan, hogy "valamitől pusztulnak a méhecskék". Miről van szó pontosan?

P.R.: Az Európai Unió 2013. december 1-jével felfüggesztette az un. neonikotinoid csávázószerek használatát, egyelőre két évre. A feltételezés, hogy a vetőmagvakon alkalmazott növényvédő szer - amit csávázószernek nevezünk- a napraforgó, kukorica, repce növények virágjába is feljut, így a virágokon nektárt gyűjtő méhek szervezetébe bejutva megzavarja azok tájékozódását, vagy méhpusztulásához vezet.

A felfüggesztés civil kezdeményezésre történt, ami mögött tanulmányokat mutattak fel a neonikotinoidok hatásáról. A Syngenta értékelte ezeket a tanulmányokat, és rendre azt találta, hogy a vizsgáltokban a méheket magasabb szer-kitettségben vizsgálták mint az a mezőgazdasági termelés során előfordulhat. A legfrissebb tanulmányt a Royal Academy (Egyesült Királyság) jelentette meg, akik megállapították, hogy a méhek a számukra veszélyes dózis tized részét képesek legfeljebb összegyűjteni és fogyasztani a nektár- és pollengyűjtés során. Tehát a természetben a méhek nem károsodhatnak a neonikotinoid csávázószerektől.

Magam 15 éve dolgozom ezekkel az anyagokkal, és nagyon sok kísérletet végeztem. Ha kockázatos lenne a technológia, akkor találkoznom kellett volna esetekkel. Magyarországon évente legalább 100 szabadföldi kísérletet végeztünk ezzel a technológiával, amikor is lett volna alkalmunk találkozni méh-elhullással, azonban soha nem tapasztaltunk ilyet. Egyébként a méhészek sem tartják maradéktalanul megalapozottnak az unió szakbizottságának ezt a döntését. A probléma nem az, hogy ezen szerek használatát felfüggesztették, hanem az, hogy túl gyorsan történt, és így egy pótolhatatlan technológiát vettek ki a növénytermesztésből. Most a rovarok elleni védekezés lehetősége korlátozott, ami a terméshozamok csökkenését eredményezi.

Az növényvédőszerek uniós és nemzeti regisztrációjában a felhasználási utasítás betartása biztosítja a termék biztonságát - emberre, állatra, méhekre. Példaként hozom a gyógyszereket. Mert a gyógyszer is egy vegyszer, tulajdonképpen méreg, de nem mindegy, hogy hogyan fogyasztom. Amennyiben betartom a használati utasításokat, akkor gyógyszerként működik, ha nem, akkor meg lehetnek káros hatásai. Magától értetődő, hogy ha egy szem altató helyett tízet veszek be, én sem biztos, hogy autóba tudok ülni a következő napon, mert tájékozódási problémáim lesznek. Az idézett vizsgálatokban, hibás módszerrel mértek, többszörös dózisban használva a neonikotinoid szereket.

A neonikotinoidok megjelenése forradalmasította a növényvédelmet, és valóban kockázatos szereket lehetett helyettesíteni velük. A felfüggesztés most a neonikotinoid csávázószerekre vonatkozik, de mint permetezőszerek engedéllyel rendelkeznek az EU-ban (pl. a gyümölcsösök védelmében, zöldségfélékben és néhány szántóföldi kultúrában).

Pecze Rozáliával készített videóinterjúnkat alább tekintheti meg:

A.: Vannak alternatív megoldások?

P.R.: Ezt a hatóanyagcsoportot 10 éve használjuk, a kérdés most az, hogy a termelők milyen egyéb megoldásokat fognak találni, illetve mi növényvédőszer-gyártók miket tudunk nekik ajánlani. Becslésem szerint, az új szabályozásból következően mintegy 10 százalékos terméskiesésre és többmilliárdos termelői árbevétel-kiesésre kell számítani Magyarországon. A terméshozamok csökkennek, és emellett a termelési költségek növekednek. Ez kihat az árakra, az export mennyiségekre és a magyar áruk világpiaci versenyképességére.

Ezeknek a szereknek a korlátozásával egy olyan hatékony technológiai elem került ki a szántóföldi növénytermesztésből, aminek érezhető hatása lesz, ugyanis vannak olyan korai kártevőproblémák, amelyeket nem lehet csávázószerek nélkül megoldani. Igen, vannak alternatív megoldások, azonban ezek messze nem olyan jó hatásfokúak. Arról nem is beszélve, hogy az eredeti célt, a méhek kockáztatását nem fogjuk tudni csökkenteni, mert ezután permetezőszerekként több rovarölő szert kell majd felhasználni. Így a méhekre kockázatosabb növényvédelmi megoldások maradnak a termelés eszközeként. Ez majd nagyobb felhasználói fegyelmet igényel, a méhészek részéről pedig a méhek gyakoribb elzárását a nektárgyűjtés időszakában.

Véleményem szerint a méhek nem lesznek egészségesebbek a neonikodinoidok korlátozásával. Európai méhegészségügyi felmérés mutatja, hogy a méhparaziták az elsődleges méhegészségügyi problémák ma Európában.