Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Vidékfejlesztési és kertészmérnökként végzett Debrecenben, de Szabó Viktor szerint ma legalább ennyire fontos a közgazdászi szemlélet a mezőgazdasági termelésben. A Bold Agro Kft. 1990-ben kezdte a működését. Noha a sertéstenyésztés a fő profiljuk, hamar rájöttek, hogy a gyümölcstermeléssel tovább növelhető a vállalkozás nyereségessége. Nagyjából 1500 hektárt művelnek, de az világos volt, hogy amíg a megszerezhető föld mennyisége véges, addig az egy hektárról lehozható jövedelem egy nagyságrenddel növelhető kertészeti termékekkel. A hajdú-bihari cégben ez a kultúra nem is lehetett más, mint az egész megyét uraló alma.
1996-ben ültették az első fákat, és 10 év kellett hozzá, hogy igazán megtanulják a termelés minden csínját-bínját. Az első alapvető különbség, amiben a hazai termelők többségétől eltérnek, az a megcélzott piacban keresendő. Már ez első pillanatban a minőségi, étkezési alma előállításában gondolkodtak, és ehhez mérten alakították ki az intenzív, csepegtetett öntözéssel ellátott, jéghálóval védett ültetvényüket. "A kezdetekhez képest is sokat fejlődtünk termelési hatékonyságban. Most húzzuk ki az elsőként ültetett fákat, így 30 százalékkal csökkent a termőfelületet, de a termés mennyisége mégsem változott" - árulja el Szabó Viktor.
A fiatalember fokozatosan veszi át édesapja, Imre helyét a cégvezetésben. Dinnyepakolóként kezdte a vállalkozásban, aztán már kombájnolhatott is, majd ügyvezetővé avanzsált. 10 éve vehet részt a cég irányításában, a generációváltás mostanra 90 százalékban lezajlott.
- mosolyodik el a pár éve doktori címet is szerzett, 37 éves szakember. Az almát 100 hektáron termelik, a fajtaösszetétel a megcélzott piac igényeihez igazodik. Míg korábban elsősorban Romániába szállítottak főként goldent és jonagoldot, most döntően a magyar piacra szánt piros fajták dominálnak a fajtaszerkezetben, a gála, a pinova, a topáz vagy az idared. A fajtaválasztást befolyásolja persze annak éghajlati igénye és érési ideje is, mivel fontos, hogy a szedési szezonban legyen elegendő munkáskéz a betakarításához. Augusztus elején kezdődik a szüret és eltart november elejéig. Ami a munkaerőt illeti, egyre messzebbről kell toborozni a gárdát, de még 50 kilométeren belül sikerül megfelelő embereket találni.
Csakis étkezési almával foglalkoznak. A jéghálóknak is köszönhetően csupán a termés 10 százaléka minősül ipari almának, ezt a mintegy 500 tonnás mennyiséget házon belül ivólének dolgozzák fel. "A lengyel konkurencia ellenére az étkezési alma a könnyebben eladható termék a régiónkban. Hiába tudnak ők extra támogatásokkal dömpingáron megjelenni a külpiacokon, a legtöbb vásárló azonnal észreveszi a különbséget a délebbre termelt magyar és az alacsony cukorfokkal beérő lengyel áru között. Azon kívül a kereskedelmi láncok is értékelik, hogy az év 11 hónapjában képesek vagyunk helyben, ugyanabban a minőségben a megfelelő mennyiséget leszállítani. Ehhez természetesen hűtőházra, válogató és csomagoló gépekre is szükségünk volt" - avat be a fiatalember.
A beruházásokat - pályázati forrásokat is felhasználva - 15 évvel ezelőtt kezdték. Az utolsó nagy lépést 5 évvel ezelőtt tették meg, amikor a termés 10 százalékát kitevő ipari alma feldolgozása mellett döntöttek. Az almalé piaca azonban egészen más. Sokan foglalkoznak a gyártásával, az átlagfogyasztó viszont nem érzi a különbséget a sűrítményből visszahígított és a frissen préselt, pasztőrözött termék között. Utóbbiból is létezik gyorsan és lassan, kisebb nyomáson préselt ital. Bár ezek az ivólevek mind 100 százalékosnak számítanak, mégis a gyártási technológia miatt egészen más a beltartalmuk.
Most éppen egy thaiföldi exportszállítmányt készítünk elő" - magyaráz Szabó Viktor. A vállalkozás 15 év alatt megduplázta az egy hektárról leszedett alma mennyiségét, ma már 70-80 tonna termést is adhat 3000 fa. A hatékonyság növekedéséhez nagyban hozzájárult a metszés és a termésritkítás minősége, mindkettő szakértő munkásokat kíván. Ahogy az ügyvezető fogalmaz: "Három-négy évbe is beletelik, mire egy ember megtanul jól metszeni. Ezért ezt a munkát nem is adjuk ki bérbe, viszont nagy hangsúlyt fektetünk az oktatásra és a munkások megtartására." A tanulásra maguk is sokat áldoznak. Úgy vélik,a szakma legjobb szaktanácsadóitól lehet a leghasznosabb tippeket kapni, lehetőleg olyanoktól, akik szigorúan a nyereségességet nézik.
Viszont fel kellett vinni a munkavégzést is 1,5-2 méteres magasságba, amihez újabb beruházásokra volt szükség." A tanács megfogadása mégis jó döntésnek bizonyult. Valóban elrugaszkodtak a földtől: olyan étkezési almát produkálnak, ami egy kereskedelmi láncon keresztül már a nagy konkurensnek tartott Lengyelországba is eljutott, és egyetlen hektárról 23-szor nagyobb bevételt termelnek be, mintha szántóföldi növényekkel foglalkoznának. Most éppen az arab országokba szállítják az étkezési almát. A titok tulajdonképpen egyetlen mondatban összefoglalható: a biztos piachoz nem az kell, hogy extra minőséggel rukkoljunk elő, hanem az, hogy képesek legyünk a szabványnak megfelelő áru folyamatos szállítására. A sírásnak akkor lesz vége a magyar almatermelésben, amikor ez az üzenet mindenütt nyitott fülekre talál.
