Óriási fordulat előtt állhat a spanyol zöldség- és gyümölcstermesztés Almeriában. Az intenzív mezőgazdaság kialakulása a tartományban az 1960-as években kezdődött, amikor a kormány földterületeket juttatott az ország más részeiről ideköltöző fiatal lakosságnak - írta meg a FoodUnfolded. Akkoriban ez a döntés a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés érdekében született. Mára ezek a gazdaságok körülbelül 320 km2-nyi területet foglalnak el, és együttesen a világ legnagyobb, legkiterjedtebb üvegházakkal borított területét képviselik: Spanyolország kertészeti termelésének mintegy 38%-a történik itt, több tízezer embernek adva munkát. Az itt található gazdaságoknak a magas termelési rátája azonban - amely az európai mezőgazdaság átlagos termelékenységének akár 30-szorosát is elérheti - olyan nyomást gyakorol a környezetre, amely veszélyezteti a jövőjüket és a környező ökoszisztémák jövőjét.

A szakértők szerint ez a fajta gazdálkodás lehetővé teszi a gazdálkodók számára, hogy több élelmiszert termeljenek kevesebb területen. Az elkövetkező évtizedekben pedig kiemelten fontos lesz, hogy az emberiség megtanuljon fenntarthatóan, több élelmiszert kevesebb földterületet igénybe véve termeszteni. Az emberek mostanra ugyanis hozzászoktak ahhoz, hogy olyan élelmiszerekhez is hozzá tudnak jutni, amelyek nem teremnek meg a közvetlen környezetükben, vagy épp nincs szezonjuk. És valójában ez volt az a hajtóerő, ami az almeriai üvegházak bővítése mögött állt. Mind a mai napig az itteni üvegházakban termesztett termékek 80%-át Észak-Európába exportálják: főleg Németországba, Franciaországba, Hollandiába és az Egyesült Királyságba. Egy jelentés szerint az almeriai és granadai üvegházak 4,5 millió tonnányi zöldséget termelnek évente, amely az uniós kereslet 50%-át, illetve a téli hónapokban 60%-át képes kielégíteni. De amíg ezek az üvegházak hatékonyan szolgálják ki a megfizethető, mediterrán és szubtrópusi termények iránti keresletet, több komoly problémát is felvet a létezésük.

Spanyolország-szerte az üvegházakkal borított területet "el mar de plástico"-nak vagy "műanyagtengernek" nevezik. Almeria üvegház-komplexuma ugyanis, amely északról a Sierra Alhamilla Nemzeti Parkkal, délen pedig a Földközi-tengerrel határos, minden évben körülbelül 33,5 ezer tonna műanyaghulladékot termel. És ennek egy részét mindig illegálisan rakják le: nemrég a civil szervezetek és az újságírók a közösségi médiában megdöbbentő képeket tettek közzé a környező tájakról, amelyeket szinte elborítanak az üvegházak fedeléhez használt anyagok, a műanyagzacskók és a csomagolóanyagok. Noha az elmúlt években az újrahasznosító cégek is megjelentek az üvegházak közelében, hogy segítsenek kezelni ezt a problémát, a szervetlen hulladék begyűjtése minden kisgazdaságból bonyolult és költséges feladat. A nem megfelelő hulladékgazdálkodási rendszereknek pedig a természet fizette meg az árát: előfordult, hogy a műanyaghulladék elzárta a környező folyómedreket, hogy a tengerbe került, vagy hogy madarak vagy más szárazföldi fajok lenyelték. Néhány évvel ezelőtt egy elpusztult bálnát találtak Almeria partjainál, amelynek az emésztőrendszerében 17 kilogrammnyi olyan műanyagot találtak, ami nagyrészt az üvegházak fóliáiból származott. Az viszont mindenképpen jó hír, hogy 2021 októberében a hatóságok már azt jelentették, hogy a kertészeti ágazat által termelt műanyaghulladék 95%-át sikerült helyben feldolgozni és újrahaszosítani.

A problémához tartozik továbbá, hogy Almeríában az üvegházas kertészetek a védett természeti területek közelében találhatóak. Ezek közül sok az Európai Unió Natura 2000 természetvédelmi hálózatának részét képezi, kiemelt élőhelyek és fajok tartoznak ide, és számos ökoszisztéma-szolgáltatást nyújtanak, például az erózió elleni védekezést és a talajvíz-utánpótlást. Az elmúlt évtizedekben az üvegházak és a városi területek bővülése veszélyt jelentett ezekre a védett természeti területekre.

Bár Almeria Európa egyik legnagyobb intenzív mezőgazdasági területe, paradox módon a kontinens egyik legszárazabb régiójában található. Almería délkeleti részén általában évente körülbelül 200 mm csapadék esik - még a viszonylag meleg és Barcelona száraz városa évente körülbelül 614 mm-t kap. A múltban a mezőgazdaság alkalmazkodott ehhez a száraz éghajlathoz, és a gazdák a hagyományos mediterrán hármasra - az olajbogyóra, a szőlőre és a búzára - szakosodtak, amelyek kevés vizet igényelnek és könnyen átvészelik a szárazabb időszakokat. Az üvegházak manapság azonban az olyan, nem őshonos növényekre specializálódtak, mint például a paradicsom és a görögdinnye, amelyek jóval nagyobb vízigénnyel rendelkeznek.

Az egyik olyan tényező, ami még az 1940-es években elindította a mezőgazdaság fejlődését Almeriában, az a víztartó rétegek (talajvíztárolók) felfedezése volt. Ezek az újonnan feltárt talajvízkészletek lehetővé tették a nagyüzemi növénytermesztést, de a régió nagyon gyorsan elkezdett a felszín alatti víztől - mint fő vízforrástól - függeni. Jelenleg is ez teszi ki a tartomány mezőgazdaságában felhasznált víz több mint 80%-át, de mivel ezeket a víztartó rétegeket a csapadék tölti fel, Almeria alacsony csapadékaránya azt jelenti, hogy a víztartó rétegeket sokkal gyorsabban hasznosítják, mint ahogyan azok természetes módon feltöltődhetnének. Amellett, hogy kimerülnek, a víztartó rétegek is leépülnek. A felszín alatti vizek sótartalmának drámai növekedése, amelyet a tengervíz behatolása okoz (ez a túlzottan kitermelt part menti vízadó rétegekben gyakori folyamat), valamint a műtrágya lefolyásából származó nitrátkoncentráció, aggodalomra ad okot a helyi biológiai sokféleség és az ivóvíz minősége miatt. Az almeriai zöldség- és gyümölcstermesztés problémáiról korábban az Agrárszektor is beszámolt.

Több sebből vérzik a spanyol gyümölcs- és zöldségágazat: válságban a termesztés

Komoly válságba kerültek az almeriai zöldség- és gyümölcstermesztők.

Noha a fenti problémák kifejtése és üvegházas növénytermesztés növekedése épp az ellenkezőjének tűnhet annak, ahogyan a többség elképzeli a fenntartható élelmiszer-termelést, a termesztőkben megvan az igény arra, hogy hatékonyabbá és gazdaságosabbá tegyék az üvegházakat Almeríában. Egy, az üvegházas növénytermesztés fenntarthatóságát vizsgáló tanulmány szerint a megfelelő gyakorlatok és technológiák alkalmazásával minimálisra csökkenthető a magas terméshozam eléréséhez szükséges föld-, energia- és vízhasználat. Egy másik elemzés pedig megállapította, hogy a spanyol üvegházak 22-szer kevesebb energiát használnak, mint a holland üvegházak, mivel a Nap melegét és fényét hasznosítják, így nincs szükség külső, mesterséges forrásokra a fűtéshez és a világításhoz.

A délkelet-spanyolországi gazdaságok többsége határozottan fejlődő tendenciát mutat az olyan technológiák és gyakorlatok alkalmazása terén, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy fenntarthatóbbá váljanak - ilyen például a biológiai kártevőirtás (rovarok) alkalmazása a rovarirtó szerek helyettesítésére, a nitrátkimosódás csökkentésére irányuló gyakorlatok és a víztakarékos csepegtető öntözés alkalmazása. módszerek. A további előremutató újítások közé tartozik a talajvíz helyett a sótalanított tengervíz használata, a csapadék összegyűjtése, a talajmentes hidroponikus rendszerekben művelt terület bővítése, valamint az öntözés automatizálása a felhasznált víz mennyiségének optimalizálása érdekében.

Végezetül, a fehér üvegháztetők tükröződése következtében a mezőgazdasági területek Almeriában - a régió többi részével szemben - 0,8 Celsius-fokos lehűlési trend volt tapasztalható a környezetéhez képest. Az üvegházak felszíne a napsugárzás visszaverésével részben csökkentheti az üvegházhatást, közvetve pedig akár 45%-kal is ellensúlyozhatja az üvegházak karbonlábnyomát.