Magyarország területének ötödét, körülbelül 2 millió hektárt különféle erdők és faültetvények borítanak. Az erdeink a biológiai sokféleség fenntartása mellett olyan alapvető ökoszisztéma szolgáltatásokat nyújtanak számunkra, mint a tiszta ivóvíz, klímaszabályozás, faanyag, vagy szabadidős tevékenységek, de emellett otthont nyújtanak a hazai élővilág közel 60%-ának.

Milyen veszélyek fenyegetik az erdőket?

A WWF Magyarország szerint, az egyik legnagyobb veszélyforrás az erdőgazdálkodás. Az erdeink több mint 90%-án - védett és Natura 2000 területeken is - hagyományos úgynevezett vágásos üzemmódú (pl. tarvágást is alkalmazó) erdőgazdálkodás folyik. A vágásos üzemmód következménye, hogy természetes eredetű erdeink is egykorúak, kevés fafajból állnak, kevés bennük az idős fa, a cserje, az erdő immunrendszerének szerepét betöltő holt faanyag, az odú és még sorolhatnánk - ami csökkenti az élővilág gazdagságát. Minél inkább elszegényedik az élővilág, az erdő annál kevésbé tudja fenntartani az ökoszisztéma szolgáltatásokat, emellett az ellenálló képessége is lecsökken.

Idegenhonos növény- és állatfajok megjelenése

Sok évtizede veszélyt jelent az erdőkre az idegen kontinensekről behurcolt növény- és állatfajok sokasága. Ezek egy része magától terjed a természeti területeken, átalakítja a talajt, és kiszorítja az őshonos fafajokat a hozzájuk kötődő élővilág nagy részével együtt. Idegenhonos fás szárú növények közül példa a bálványfa, ostorfa, amerikai kőris, zöld juhar vagy a gyalogakác.

Klímaváltozás

Az éghajlat megváltozása a teljes élővilágot komoly kihívás elé állítja - így az erdőket is. Az erdők a klímaváltozás hatásaira a fajösszetétel megváltozásával válaszolnak, ha hagyjuk. Az erdőgazdálkodás az emúlt évszázadok során az erdőterület szinte teljes egészén megváltoztatta és fenntartja a gazdasági céloknak megfelelő fajösszetételt, korszerkezetet. Az erdők jelenlegi állapotuk miatt fokozottan érzékenyek a klímaváltozás okozta számos problémára (gyakoribb viharok, hőségnapok), ami a széldöntések, tűzesetek, rovarkárok, stb. kockázatát növeli.

Egyéb veszélyeztetők

A síkvidéki erdők fennmaradását veszélyezteti a klímaváltozás mellett a folyószabályozások és a belvíz elvezetésen alapuló vízgazdálkodás miatt lecsökkenő talajvízszint. Az ország nagy részén problémát okoz az erdők felújulásában a magas vadsűrűség. Különösen települések környékén jellemzőek az erdőket érő - többnyire illegális - emberi eredetű hatások: beépítések, utak kialakítása, hulladékelhelyezés, eróziót okozó technikai sportok stb.

Hagyjuk érintetlenül?

Erdeink természetvédelmi állapota jó irányba változhat az erdőterület érintetlenül hagyásával is, ugyanis így teljes egészében hagyjuk érvényesülni a természetes folyamatokat. Az érintetlenül hagyásnak ellentétes irányú következményei is lehetnek, amikor inváziós fafajok borítják el a területet, negatív folyamatok hatalmasodnak el, az őshonos növények pedig lassan kiszorulnak a területről. Az erdőterületeink többségében ez a folyamat a jellemző, az újulati szintet inváziós fafajok (zöld juhar, amerikai kőris, nyugati ostorfa, kései meggy, gyalogakác) egyedei uralják el. Ezek visszaszorítása érdekében aktív erdőkezelési tevékenységre van szükség. Ezen tevékenységek megvalósításának jól ismert útja, amikor mesterséges erdőszerkezet-átalakítást végzünk hagyományos, hatékony erdészeti módszerekkel: tarvágás után teljes talaj-előkészítés, majd mesterséges erdősítés őshonos fafajokkal.

Gondolhatnánk, hogy az érintetlenül hagyott erdőkben a fák új életeket teremtenek, minél tovább idősödik egy fa annál termékenyebb lesz, így azokat hagyjuk meg a magtermeléshez - ám a közhiedelemmel ellentétben, egyes idősebb fák kevesebb magot termelnek. Sok kutató úgy gondolja, hogy megfelelő körülmények között a fák általában hosszú évekig növekedhetnek, és mindeközben több magot is termelnek, ezzel fenntartva a megújulást és a termékenységet. Ezzel szemben bevett mezőgazdasági gyakorlat, hogy a gyümölcs- és diófákat néhány évtizedenként lecserélik a terméscsökkenés elkerülése érdekében, megcáfolja ezt a közhiedelmet.

Egy Észak-Karolina-i Egyetem ökológusokból álló kutatócsoportja egy hosszútávú növénymegfigyelési adatbázist hoztak létre, és kezdték el elemezni a faméretek közötti összefüggés adatait. A kísérleti megfigyelést több mint félmillió fán és közel 600 fajon végezték el. A kutatási eredmények alapján kimutatták, hogy bár a magtermelés vagy a termékenység kiemelkedően megnőtt a fák növekedésével egyidőben szinte minden fajnál, volt egy pont ahol a termékenység az általuk vizsgált fajok 63%-nál hanyatlásnak indult, míg további 17%-nál meg is állt. A maradék 20% megfigyelt fajtáknál úgy tűnt, nem volt a termékenységre negatív hatással az öregedés, bár a kutatók megjegyezték hogy ennek különböző élettani hatásai is lehetnek.

Segítsük a természetes folyamatokat

Kutatások alapján nem az lesz a megoldás a közeljövőben, ha önmagukra hagyjuk az erdőket az önmegújítás érdekében, hiszen ez visszafelé is elsülhet. A Kiskunsági Nemzeti Park közleménye szerint, az aktív erdőkezelésnek van egy bejáratott útja is, amikor kisebb mesterséges beavatkozásokkal elősegíthetjük a természetes folyamatok érvényesülését.

• A területen lévő inváziós fásszárúak irtásával (mechanikus vagy vegyszeres) is hozzá tudunk járulni megjelent újulat foltok megmaradásához, az őshonos fajok elterjesztéséhez.
• Idősebb faállományok esetében a természetes újulatot árnyékoló idegenhonos egyedek kivágásával (ún. mikrovágásokkal) lehet az őshonos fiatal egyedek növekedését elősegíteni, az őshonos elegyarányt növelni.
• A természetes újulatfoltok fejlődését segíthetjük azzal, hogy kigyomláljuk a körülötte lévő lágyszárúakat.