Könnyű felismerni
A lisztharmat egy gombás betegség, mely esetén inkább egy csoportról beszélünk, hiszen ennek a kórokozónak körülbelül kétszáz különböző faja van, így szinte minden növénynek van „saját” lisztharmat betegsége. A fertőzés megjelenhet levélen, de a termésen is, a tüneteket pedig könnyű felismerni, mert olyan a növény, mintha liszttel lenne beszórva, innen kapta ez az ektoparazita a magyar nevét. Az, hogy ektoparazita azt jelenti, hogy csak a növény felületén élősködik, emiatt viszonylag könnyű ellene védekezni, de ha ezt elhanyagoljuk nagy károkat okozhat. Míg egy idősebb fán, ha elhatalmasodik a lisztharmatfertőzés, maximum annyi történik, hogy hamarabb lehullik a lombja, ami az ősszel természetesen is bekövetkezne és következő tavasszal újra egészséges leveleket hajt. Tehát látszólag ekkor nincs probléma, de mégis.
Mert ha ennyiben hagyjuk akkor a lisztharmat így áttelel, és minden évben egyre korábban jelenik meg a fertőzés, és egyre nagyobb kiterjedésű lesz. Kezelés nélkül egy idősebb fát is képes néhány év alatt olyan rossz állapotba hozni, hogy az belepusztulhat a felülfertőzésekbe.
Lerövidíti a zöldségek tenyészidejét
Egynyári dísznövényeinken, és zöldségeinket is megjelenik a lisztharmat, ha az időjárás kedvezővé válik számára. Ha nem védekezünk ellene, akkor gyorsan terjed, és hamar lerontja az egynyári virágok díszítőértékét, melyek e nélkül akár az első fagyokig is díszíthetnék balkonunkat. A helyzet a zöldségeknél is hasonló. A paradicsomokat például tavasztól nevelgetjük, és akár az első fagyokig élvezhetjük a termésüket - ami lehet, hogy csak novemberben következik majd be-, de csak akkor szedhetjük ilyen sokáig, ha a lisztharmat nem szól közbe. Mert ha megjelenik, leviszi a leveleket, így nem lesz asszimiláló felület és a növény nem tud több termést kinevelni.
Előbb foltokban, majd később az egész levél fehér lesz
A növényeken megjelenő lisztes bevonat a lisztharmatgombák terjedését elősegítő ivartalan spórák (konídiumok) tömege. Amennyiben ez a levélen elszaporodik, a levél előbb csak helyenként, később teljes felületén fehérré válik, majd elsárgul, végül lehullik. Ha átterjed a termésre, akkor az tönkremegy, de akár az egész növény elpusztulhat. A lisztharmattal fertőződött zöldségek minősége romlik, fogyasztásra alkalmatlanok lesznek. A lisztharmat fertőzés ritkán okozza a teljes növény pusztulását, de annyira legyengíti azt, hogy hamarosan más kórokozók is megjelennek rajta, melyek akár rövid idő alatt megölik a növényt. Az almaféléknek több fajtája is nagyon érzékeny a lisztharmatra, de már vannak ellenállóbb fajták, illetve a régi tájfajták is jól viselik a fertőzést - ha muszáj nekik. A fertőzött hajtások rövid ízközűek lesznek, a levelek keskenyek, hullámosak, a levelek színe felé begörbülnek, és itt is jellemző a lisztes bevonat, csak az ezüstösebb almaleveleken nehezebben vehető észre. A fertőzött alma parásodik, tehát esztétikai kárt is szenved. A kórokozó a rügyekben telel, és a rügypattanástól a vegetáció végéig fertőz, de a komolyabb fertőzésekre szeptembertől lehet számítani.
Érdemes rezisztens vagy toleráns fajtákat vásárolni
A paprikán, paradicsomon, uborkán, tökféléken is főleg az idősebb leveleken telepszik meg a lisztharmat, tehát pont azokon, amelyek a növény táplálkozásában nagy felületükkel jelentős szerepet játszanának. A lisztharmat élősködő életmódja mellett azért is káros, mert ez a fehér bevonat beárnyékolja a leveleket, tehát fényhez is kevesebbhez jut a növény, ezzel is akadályozva élettani folyamatait. Sok zöldségfajból vannak már lisztharmatra rezisztens, vagy toleráns fajták, amivel így augusztusban már nem sokra megyünk, hanem érdemes már tavasszal ilyeneket vásárolni, és akkor nem kell permetezni e kórokozó ellen.
A rezisztens fajták meg sem fertőződnek, a toleráns típusokat a kórokozó megfertőzi ugyan, de olyan mértékben nem tud elterjedni, hogy nagy károkat okozzon, tehát ezek rossz esetben is foltkezelésekkel gyógyíthatók, nem kell az egész állomány kezelésesét elvégezni, ami nagyobb területen igen jelentős növényvédőszer költséget jelenthet.
A lisztharmatfertőzés megelőzése
A lisztharmatfertőzést a legjobb megelőzni. Egyik lehetőség, ha az előbb említett lisztharmattal szemben ellenálló (rezisztens), vagy toleráns fajtákat választunk. Másik lehetőség, hogy kertünkben nem monokultúrát tartunk fenn, azaz minél többféle és fajta növényt tartunk. Így kisebb a terjedés intenzitása. Az sem baj, ha mondjuk, többféle almánk van a kertben, mert lehet, hogy egyik fogékonyabb, másik kevésbé. Ha a több almafa nem közvetlen egymás mellett van, már az is akadályozza valamelyest a kór terjedését. Tehát a különböző fajokat a kiskertben keverten ültessük el így például az almák egymástól, a szilvák szintén egymástól inkább távolabbra kerüljenek ültetéskor. Ha egy növény jó kondícióban van, akkor maga is jobban tud védekezni a fertőzés ellen.
Ahhoz, hogy a növény jó kondícióban legyen, sokszor elég a megfelelő tőtávolság megtartása, hiszen ha nem zsúfolódnak össze a növények, akkor mindnek több tápanyag jut, ha nem nőnek össze különböző fák ágai, akkor a szél jobban át tudja járni a lombkoronát, és a levelekre kerülő nedvesség hamarabb elpárolog; már ezzel is akadályozott a gombás betegségek, például a lisztharmat terjedését.
A rendszeres metszés hatására a korona belső részei is szellősek, a Nap fénye is átjárja, szintén hamarabb leszárad a csapadék a levelekről. Ültessünk szellősen, napos helyre, ahol mindig van légmozgás. A zsúfolás miatt kialakuló nedvesebb mikroklíma, a párás levegő kedvez a betegségek kialakulásának és terjedésének. Amennyiben még öntözünk nyár vége felé, vagy kora ősszel is, azt reggel és ne este tegyük, hiszen éjjel akkor nedvesek maradnak a levelek, míg reggeli öntözésnél hamarabb megszáradnak, és a gombás betegségek terjedéséhez pedig víz kell. Fontos a rendszeres ellenőrzés is, hogy ha permetezni kell, azt akkor tegyük, amikor még kismértékű a fertőzés, ne akkor, amikor már lomb sincs a növényen, mert a lisztharmat levitte azt.
Növényvédőszerrel jó eredmény érhető el
A lisztharmat megjelenésekor ritkán lehet megúszni, de csökkenthető a szermennyiség, ha a fertőzött leveleket összegyűjtjük és megsemmisítjük. Ez kisebb növények esetén jó megoldás. A fertőzött fák ősszel lehulló lombját se hagyjuk a fa alatt, hanem gereblyézzük és szedjük össze. Ezzel jövő évi növényvédelmi problémáinkat csökkentjük már előre. Az eltávolított beteg részeket semmiképp se tegyük a komposztba. Próbálhatunk védekezni biomódszerekkel: zsurlófőzet kipermetezésével, hagymahéj tea permetezésével, vagy növénykondicionáló szerek bevetésével. Ezek a még foltokban látható kis kiterjedésű fertőzésekkor hatásosak lehetnek, de elhatalmasodott fertőzésnél már nem fognak használni.
Erősebb a hatás, ha az permetező oldat egy literébe egy csipet kénport vagy más kéntartalmú szert teszünk. A ként már az 1800-as években is alkalmazták lisztharmat ellen. A műveletet egy héten akár többször is elvégezhetjük a megfelelő hatás eléréséhez, de ne adagoljuk túl a ként, mert perzselheti a lombot. (A téli lemosó permetezésekkor sokkal nagyobb dózisban juttathatjuk ki, hiszen akkor nincs lomb a fákon.) Az öntözéssel ellentétben a permetezésre pont az esti órák az ideálisabbak. A permetezést nagy lé mennyiséggel végezzük, a levelek fonáka is kapjon kezelést, és minél kisebb cseppnagysággal, hogy a levél teljes felületét érje a szer. Szőrös, vagy viaszos levelű növényeknél nagyobb lé mennyiség szükséges. A permetezést végezhetjük koktélként, azaz egy menetben a lisztharmat elleni szerrel együtt lombtrágyát, vagy növénykondicionálót is kijuttathatunk.
Modern szereket is vásárolhatunk ellene
A lisztharmat áttelelő szervei ellen téli lemosó permetezéssel védekezhetünk, ezek kontakt szerek, ám lombos állapotban a felszívódó szerek a hatásosak, csak itt étkezési célú termesztésnél a munka-, és élelmezés-egészségügyi várakozási időket be kell tartani. Vegetációs időszakban használható szerek igen széles választéka kapható a gazdaboltokban, melyek a különféle növényi kultúrák lisztharmatai ellen hatásosak. Az újabb fejlesztésű szerek már preventív (megelőző), és kuratív (gyógyító) hatással is bírnak egyszerre. A legmodernebb készítmények lokálszisztemikusak. Ez azért jó, mert míg a kontakt szerek csak akkor hatnak, ha a szer a kórokozóval érintkezik, így lehet, hogy nem ölik meg az összes kórokozót, de a termésbe sem kerül hatóanyag, mert az a felületéről lemosható. A szisztemikus szerek felszívódnak, nagyon jó hatásúak, de a növény minden sejtjébe eljutnak, így ki kell várni a megfelelő időt a betakarításig, hogy ne legyen szermaradvány a gyümölcsben. A lokálszisztemikus készítmények az előbbi kettő közötti hatásúak: kontaktok is, de néhány sejtsoron keresztül terjednek is. Tehát a kontaktoknál jobb hatásúak, de nem kell annyit várni a szernek a növényből való kiürülésére, mint a szisztemikusoknál. Figyeljük a tüneteket, mert ilyenkor az összes gyümölcsfán, emellett az uborkán, tökféléken, paradicsomokon, rózsákon is támad a lisztharmat.
