A gyümölcsösben a fa metszése az egyik legidőigényesebb és legnagyobb szakértelmet igénylő feladat. Az ültetvény sikeressége nagymértékben azon múlik, hogyan és mikor végezzük el ezt a munkát. Ahány gyümölcsfajta, annyiféle metszési módszer létezik – és ezt tovább bonyolítja a fák kora, valamint a fiatalító metszési technikák is. A fákat metszeni lehet a nyugalmi időszakban, amikor nincs lombjuk, vagy nyáron, a vegetációs időszakban. Az sem mindegy, pontosan mikor végezzük el, mert ez befolyásolja a gyümölcsfák további fejlődését és élettevékenység

Ilyenkor érdemes megmetszeni az idősebb alma-, körte-, cseresznye-, meggy-, szilva- és mandulafákat, valamint a bogyósokat. A kajszi- és őszibarackfák metszését viszont érdemes későbbre hagyni, egészen a virágrügyek fakadásáig, pirosbimbós állapotig. A metszésnél fontos, hogy a sebzési felület minél kisebb legyen, így csökkenthetjük a kártevők és kórokozók bejutásának esélyét. A szőlőtőkék és szőlőlugasok metszési időpontját is jól meg kell választani: a túl korai metszés miatt a rügyek fagyérzékennyé válhatnak, míg a késői metszés következtében jelentkező "könnyezés" legyengítheti a növényeket.

A kerti gyümölcsfák általában 20-40 évig teremnek. Rendszeres metszéssel csökkenthetjük a terméshozam ingadozását, így egyenletesebb mennyiséget érhetünk el, miközben fiatalon tartjuk a fákat, hogy minél tovább megőrizzék termőképességüket. A metszésnek azonban megvannak az alapelvei, és két fő típusa van: az alakító metszés és a termőre metszés. A megfelelő termőre metszéssel pedig akár 25-30%-kal is növelhetjük a leszedhető gyümölcs mennyiségét. 

Egyre többen ültetnek így zöldséget otthon: ebben mégis sokan hibáznak

Egyre többen termesztenek zöldségeket otthon, ezért fontos a vetési időket és körülményeket előre megtervezni a siker érdekében.

Fontos a megfelelő eszközök kiválasztása

Az alapvető kellék egy éles, jól karbantartott metszőolló. A modern, áttételes változatokkal még a kevésbé gyakorlottak is könnyebben dolgozhatnak. A metszéshez érdemes munkakesztyűt viselni – nemcsak a sérülések elkerülése, hanem a fertőzések megelőzése miatt is. A vastagabb ágakhoz hosszúnyelű ágvágó olló ajánlott, míg a nagyon vastag ágak eltávolításához speciális metszőfűrészre van szükség. Az ilyen fűrészek – legyenek akár keretesek, összehajthatók vagy nyeles kialakításúak – kíméletesebben vágják át a fa szöveteit, minimalizálva a roncsolást.

Metszés után a fákon és bokrokon vágási sebek maradnak, amelyeken keresztül káros mikroorganizmusok juthatnak a növény edénynyalábjaiba. Ezért fontos, hogy a sebeket megfelelő sebvédő anyaggal kezeljük, amely megakadályozza a víz és a levegő bejutását, így fertőtleníti és védi a növényt a fertőzésektől.

Ezek a legfontosabb februári teendők a kertben: itt a 9 pontos feladatlista

Bár még hideg van, a tavasz első jelei már mutatkoznak, a napok egyre hosszabbak, a földben szunnyadó magok és virághagymák lassan életre kelnek.

Metszés menete

A frissen ültetett (ősszel vagy tavasszal telepített), valamint a még nem termő gyümölcsfákat alakító metszésben kell részesíteni. Egy erős, termékeny fa kialakításához a központi, függőleges tengely köré négy-öt oldalvezérágra van szükség. A fővezérágat hosszabbra, az oldalágakat rövidebbre kell visszametszeni, így alakul ki az ideális, kúpalakú korona. Az idősebb, termő gyümölcsfák metszésénél a cél, hogy a korona minden részét érje a napfény és a permetlé is akadálytalanul eljusson minden zugba. Egy jól megmetszett fa koronája szellős, nem túl sűrű, de nem is ritkás. Ennek érdekében ki kell metszeni a befelé növő, egymást keresztező vagy túl sűrűn álló ágakat. Ha egy ágvégen több vessző verseng, a legerősebbet kell meghagyni, a többit tőből eltávolítani, míg a megmaradt vezérvesszőt a felére visszakurtítani.

Bár ezek a metszési szabályok iránymutatást adnak, minden fa egyedi, ezért mindig a növény saját adottságaihoz és a kertész lehetőségeihez kell igazítani a metszést.

Almatermésűek metszése

Ahogyan korábbi cikkünkben is írtuk, almafa metszése nemcsak a fiatal növények esetében fontos, hanem az idősebb fák gondozásához is elengedhetetlen. Metszéssel alakítjuk ki a fa jövőbeli szerkezetét, eltávolítjuk a gyenge, egymással versengő hajtásokat, és rendszeres karbantartó metszéssel megőrizzük a termő- és vázágak vitalitását. Ahhoz azonban, hogy hatékonyan metszhessünk, először meg kell ismerkednünk az almafa termőrészeivel.Tudnunk kell, hogy a különböző gyümölcsfajok mely ágakon hozzák a termést (egyéves, kétéves hajtásokon), valamint hogyan helyezkednek el a termő- és hajtásrügyek.

• Dárda: 4-5 cm-es vagy ennél rövidebb egyéves termőrész, csúcsán vegyes rüggyel.
• Sima termőnyárs: 5-15 cm hosszú termővessző, amelynek csúcsán vegyes rügy található. Oldalrügyei fejletlenek, nehezen hajtanak ki. Ez az almánál a legértékesebb termőrész.
• Középhosszú termővessző: 10-40 cm hosszú ágacska, amely főként fiatal, erős fákon található. Hosszú ideig megmaradhat termőrészként.
• Hosszú termővessző: 40 cm-nél hosszabb vessző, amely elsősorban erősen metszett vagy jó erőben lévő fákon jelenik meg. Mivel az erős visszavágás erőteljes hajtásnövekedést eredményez, ajánlott inkább középerős visszavágást alkalmazni.

Az alma és a körte metszésénél figyeljünk arra, hogy ezek a fák termésüket vesszőkön hozzák, ezért a koronaritkítást ennek megfelelően végezzük. A csúcsrügy mindig vegyes rügy, amelyből termés fejlődik, míg az oldalrügyek hajtásrügyek. Egyes fajták, például a Gála esetében azonban az oldalrügyek is lehetnek vegyes rügyek.

A bogyós gyümölcsök metszése fajtánként eltérő gondoskodást igényel

• Málna: A metszés lényege a letermett vesszők eltávolítása, valamint az új és felesleges sarjak kivágása, hogy a tövek ne sűrűsödjenek be. Tavasszal érdemes ismét ritkítani, a termővesszőket pedig lombhullástól tavaszig visszametszeni.
• Szeder: A termővesszőket közvetlenül a szüret után kell eltávolítani. Tavasszal, az erősebb fagyok elmúltával újabb korrekcióra van szükség: ekkor a másodrendű vesszőket kell visszavágni, hogy a megfelelő terhelést beállítsuk.
• Ribiszke (fekete és piros): Metszését tavasszal vagy ősszel, közvetlenül lombhullás előtt ajánlott elvégezni. Az utóbbi időpont előnyösebb, mert így jobban kímélhetők a rügyek.
• Áfonya és homoktövis: A tél végén érdemes metszeni.
• Törzses és bokorköszméte: Metszése kora tavasszal, még a rügyfakadás előtt ajánlott

Jó, ha tudod, sokan már így ültetnek zöldségeket a kertbe: ez a trükk működik

A helytakarékosság az összes kertészeti termesztési ágazatban kulcskérdés, kicsiben és nagyban is.

Szőlő metszése

A szőlő metszése ugyan eltérő lehet fajtánként, de egyáltalán nem bonyolult, ha tisztában vagyunk az alapelvekkel. A metszés módját mindig az adott szőlőfajta határozza meg, mivel a különböző fajták eltérő hosszúságú termővesszőkön hozzák biztonságosan a termést. Egyes fajták rövidcsapon, mások hosszú csapon, míg egyes fajták szálvesszőn teremnek a legjobban. Minden termőcsap mellett érdemes egy kétrügyes ugarvesszőt meghagyni, mert ez biztosítja a következő évi termővesszőt. A letermett, elöregedett fás részek eltávolítása segít megelőzni a tőkék felkopaszodását. A metszés nemcsak a szőlő formáját, hanem a termés mennyiségét és minőségét is meghatározza. 

Őszibarack metszése

Az őszibarackfák esetében is a metszéssel szabályozzuk a termés mennyiségét. Fontos, hogy ne hagyjunk túl sok gyümölcsöt a fán, mert azok nem tudnak megfelelően kifejlődni, színesedni, és nem lesz elég íz- és illatanyaguk. Inkább kevesebb, de jobb minőségű termést érdemes nevelni, hogy a gyümölcsök zamatosak és ízletesek legyenek.

Itt a megoldás a drága növényvédők helyett? Sokan már ezt használják a kertben

A bio-termesztésben sok háztartásokban gyakran fellelhető anyagot használnak növényvédelemre.

Rózsák metszése

A rózsák metszése fajtától függően eltérő technikát igényel. A tearózsák esetén (nagyvirágú rózsák) hasonlóan a szőlőtőkékhez, ritkítani kell a vesszőket. Az erősebbeket hosszabbra, a gyengébbeket rövidebbre kell visszametszeni. A polianta, floribunda és parkrózsák esetében a felkopaszodott, elöregedett ágak eltávolítása a fő cél, nincs szükség drasztikus metszésre. A futórózsáknál csak a felesleges vagy felkopaszodott ágakat kell kivágni, hogy megőrizzük a bokros, dekoratív formát.

Rejtett tápanyagrablók

A gyümölcsfák gyökereiből és a törzs tövéből gyakran sarjak hajtanak ki. Ezek gyors növekedésükkel jelentős mennyiségű tápanyagot vonnak el a fától, emellett betegségek és kártevők terjesztői is lehetnek. Hasonló hajtások jelenhetnek meg a fácskává nevelt ribiszke- és köszmétebokrok tövénél, valamint a szőlőtőkék alatt. Ezeket minden esetben tőből el kell távolítani! Az idősebb gyümölcsfák – különösen a túl erősen megmetszett példányok – gyakran fejlesztenek úgynevezett vízhajtásokat, amelyekkel megújulásra törekednek. Ezeket a fattyúvesszőket ajánlott megritkítani és körülbelül arasznyira visszametszeni.

Ezt sok kerttulajdonos elrontja: ezt tudnod kell, különben mindened odalehet

Fagykárt szenvedhet a fa télen, amikor a vékonyabb, kevéssé fásodott vesszői elfagynak, mutatjuk, hogy kerülhető el nagyobb eséllyel a baj.

Sebkezelés metszés után

A metszés szükségessége nem kérdéses, azonban a folyamat során keletkező sebek átmenetileg megnyithatják az utat a kórokozók előtt. Ezért különösen fontos a metszési sebek kezelése. Napjainkban különböző sebkezelő paszták állnak rendelkezésre, amelyekkel ajánlott bekenni a vágási felületeket, különösen azokat, amelyek átmérője meghaladja az 1 cm-t. Bár minden seb kezelése túlzott elvárás lehet, legalább a nagyobb metszési felületekre érdemes figyelmet fordítani.

Sokan úgy időzítik a metszést, hogy annak végére esedékes legyen a rezes lemosó permetezés. A bőséges permetlé a fa minden részét – így a metszési sebeket is – bevonja, további védelmet nyújtva a kórokozók ellen. Kiskertekben, ahol kevesebb fa gondozása szükséges, ez még könnyebben kivitelezhető.