Az elmúlt években a mezőgazdaságot számos komoly sokkhatás érte a rekordmagasságokba szökő olajárak, az ugrásszerű termékár-emelkedések, az élelmiszerbiztonság miatti aggodalmak és az ezek nyomán bevezetett kereskedelmi korlátozások, nem utolsó sorban pedig a globális gazdasági válság következtében.

A OECD térség mezőgazdaságát figyelemreméltó rugalmasság jellemezte: a magas árakra erőteljes kínálattal reagált, a kereslet pedig a válság alatt is folyamatosan nőtt, bár csökkenő mértékben.

Feltehetően végig magas energiaárak fogják jellemezni a 2010-2019 közötti időszakot. Az olajárak további emelkedése ennek megfelelően növelni fogja a ráfordítási és a termelési költségeket, amely kihat a terménykínálatra, az árakra és a kereskedelmi forgalomra, és növeli a bioüzemanyag-előállításhoz szükséges nyersanyag iránti keresletet is.

Az agrárárakat egyre inkább a magasabb költségstruktúra határozza meg, főként azokban a régiókban, ahol igen intenzív az energiaráfordítás. A következő évtizedben a globális agrártermelés várhatóan lassabb mértékben fog növekedni, mint az elmúlt tíz évben, de váratlan sokkhatások híján folytatódó növekedés prognosztizálható. Becslések szerint 2050-re a globális élelmiszertermelésnek 70%-kal kell bővülnie. A globális szektorális növekedés élén a latin-amerikai és a kelet-európai régiók állnak majd, illetve kisebb mértékben bizonyos ázsiai országok.

Drágulás jön, nem meglepő

Az élelmiszerárak több országban is hosszú ideig magas szinten maradtak tavaly, illetve "beragadtak" azt követően, hogy az alapvető élelmiszerek világpiaci ára a 2007-2008 közötti időszakban tapasztalt nagymértékű áremelkedés után ismét lecsökkent. 2009-ben az élelmiszerár-emelkedések inflációt gerjesztő hatása jelentősen csökkent a 2008-as helyzethez képest, különösen az OECD országokban, ám egyes fejlődő és feltörekvő országokban továbbra is jelentős szerepet játszik.

A termény átlagárak az előrejelzések szerint a következő 10 évben mind nominál-, mind (inflációval korrigált) reálértéken meghaladják a 2007-2008 közötti időszakban elért, csúcsok előtti évtizedben regisztrált szinteket. Az előrejelzések szerint a búza és a durvaszemcsés gabonafélék átlagárai reálértéken közel 15-40%-kal lesznek magasabbak az 1997-2006 közötti értékeknél, míg a növényi olajok reálértelemben vett ára várhatóan több mint 40%-kal emelkedik.

2019-re a cukor világpiaci ára is meghaladja az előző évtizedben regisztrált átlagárat, de még így is jóval a 2009 végén mért 29 éves csúcs alatt marad.

Az állati termékeknél a reálértéken számított hús átlagárak az elkövetkező évtizedben a sertéshús kivételével várhatóan meghaladják az 1997 és 2006 közötti időszak átlagárait, elsősorban az alacsonyabb kínálat, a magasabb takarmányozási költségek és a növekvő kereslet következtében. A sertéshús reálára a várható brazil és kínai kínálat-növekedés következtében viszonylag mérsékelt maradhat. A gazdasági fellendülés következtében megnő a húsfogyasztás a gabonafélék fogyasztásához viszonyítva, főként a fejlődő országokban, ahol a növekedés jórészt az olcsóbb húsok - baromfi és sertés - terén következik be, a marhahús rovására.

A tejtermék-átlagárak 2010 és 2019 között reálértéken számítva várhatóan 16-45%-kal lesznek magasabbak az 1997 és 2006 közötti időszakban regisztráltaknál. A legnagyobb emelkedés ezen belül a vaj árában várható, melyhez a magasabb energia- és növényi olaj árak is hozzájárulnak.