Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Ahogyan a nemrég publikált 2020 utolsó negyedévi AgrárTrend Indexünk is mutatja, illetve több korábbi, ágazati előrejelzés is, 2021 év első felében a takarmánygazdálkodás lesz az állati fehérje előállításban a kritikus pont - az 5 éves csúcsokat elérő gabonaárak miatt.
Magyarországon, az AKI adatgyűjtése szerint nagyságrendileg 3,8-4,0 millió tonna takarmányt gyártanak a honi üzemek. Egyes becslések szerint a hazai szántóterületek 40-50%-át "foglalja" le a hazai takarmánygazdálkodás, emellett 1,0-1,2 millió hektár gyepterület is a tevékenységhez tartozik, továbbá felhasznál még 5-6 millió tonna élelmiszeripari mellékterméket is az ágazat (a hobbiállat eledel gyártással együtt). A szakirodalomi meghatározása szerint a takarmánygazdálkodás nem más, mint a növénytermesztést és állattenyésztést összekapcsoló tevékenység, biológiai értelemben a növénytermesztés során felhasznált tápanyagok transzformálódnak állati termékké (hús, tej, tojás stb.), gazdasági értelemben a növénytermesztés ráfordításai "alakulnak át" hozammá, az állati termékekben.
A takarmány ellátás két forrásra alapozható: saját-, illetve idegen beszerzésre. Mindkettőnek megvan a maga előnye és hátránya, a legfontosabbak ezek közül a termőföld lekötés és a fajlagos ráfordítás nagysága. A saját takarmánytermő területtel termőföldet kötünk le, ami több esetben az állattenyésztési ágazat méretének felső korlátja lehet, további logisztikai költségvonzata is van, ellenben valamelyest olcsóbb a külsős forrásnál. Az idegen forrásból való beszerzés ezzel szemben fajlagosan magasabb költséget mutat magára a takarmányra, viszont megvan az az előnye, hogy nem köt le termőföldet, ezzel gyorsabb eszközforgást biztosít az üzem egészére vonatkozóan. Kétség nem fér hozzá, hogy minden állattenyésztési alágazatot kihívás elé állítja a 2021-es év, azonban ez várakozásaink szerint kiváltképp a baromfi- és sertés takarmányozásra lesz nagyobb hatással. A szarvasmarha tartás jellemzően saját takarmánytermő területre alapoz (persze emellett használ külsős forrást is, a Tesztüzemi Rendszer adatai alapján ez jóval alacsonyabb).
A Takarékbank Agrárcentrumban a magyar élelmiszergazdaságot mindig termékpálya szemléletben vizsgáljuk, így tettük azt a baromfi- és sertés termékpálya fázisáraiban:
Először nézzük meg a termékpálya első felét: takarmánytól a vágóállatig. Ebben azt látjuk, hogy baromfi esetében magasabb az integráltság foka, a takarmányárak éves emelkedése (az előző 4 év átlagárához viszonyítva) jellemzően együtt mozog a vágóállat árával. A sertésnél a biológiai ciklus, illetve az alacsonyabb integráltság miatt jóval nagyobbak a kilengések, ezért azt mondhatjuk, hogy a vágóállat termelők nagy árkockázatnak vannak kitéve, hiszen a takarmányárak mozgása nem konzisztens a vágóállatéval. Menjünk tovább a termékpályán, vágóállattól a fogyasztóig (szintén az elmúlt 4 év átlagárához viszonyított mozgás tükrében):
Amit a legfontosabb talán kiemelni, hogy a feldolgozói- és vágóállat árak jellemzően kéz a kézben járnak, azonban egyet mindenképp érdemes kiemelni (az elmúlt 5 év példáján): a fogyasztói ár sosem korrigál vissza azonos mértékben a termelői- és feldolgozói árakkal, mondhatnánk, hogy a "0"-ás vonal alá sosem kerül.
Ennek pedig egyik fontos oka az, hogy a magyar élelmiszergazdaság erősen globalizált, tehát a külkereskedelmi folyamatok nem kerülnek el minket, a piaci árviszonyokat erőteljesen befolyásolják. Mostani meglátásunk szerint 2021 legnagyobb kihívását, a termelői kettős árnyomást is részben ez okozza.
A globális terménypiaci és ellátási folyamatok miatt 20-40 %-ot emelkedtek az input árak, a feldolgozók pedig az állatbetegségek miatti túlkínálat okán kénytelenek egy felülről érkező árnyomást is továbbítani a termelők felé.
Azonban kiemelnénk egy fontos tényezőt: ahogyan korábban már említettük, a kistermelőknek védőhálót nyújthat ilyen esetben az integrációs termelés, továbbá felerősödik a kockázatkezelési eszközök fontossága is - erre példa a 2021-ben induló krízisbiztosítási rendszer is, amelynek már az állattenyésztők is részei lehetnek. A kockázatkezelési eszközökkel részben kezelhető az állati fehérje termékpályákon jelenlévő árkockázat.
Írta: Héjja Csaba, Takarékbank Agrárcentrum
Felhasznált források: Nábrádi-Pupos-Takácsné: Üzemtan II. (2007)
