Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Ha a koronavírus-járvány és a madárinfluenza nem lett volna elég, most az egekben lévő takarmányárakkal kell megküzdenie a hazai baromfiágazatnak. Hogyan érintette a Hungerit Zrt.-t ez a három negatív tényező, milyen tapasztalatokkal és tervekkel vágott neki a cég a 2021-es évnek ezen hatások árnyékában?
A koronavírus-járvánnyal már több mint egy éve együtt élünk, a különböző hullámoknak más és más volt a hatása gazdasági szempontból. Az első hullámnál egy rendkívül drasztikus forgalomnövekedés volt tapasztalható, a második, harmadik hullám pedig egy visszafogottabb növekedést eredményezett. Azt, hogy melyik vállalkozásra milyen hatással volt a járvány, nagyban befolyásolja, hogy milyen a cég értékesítési csatorna-összetétele. Azok a szereplők, akiknél a HORECA-szektor, illetve a közétkeztetés aránya lényegesen magasabb, nagyon rosszul jártak, hiszen ez a piac rendkívül beszűkült, ugyanakkor azokat a cégeket, amelyek ezen a piacon nincsenek jelen, kevésbé érintette a járvány. Ez általánosságban igaz minden szektorra, így a baromfiágazatra is.
A madárinfluenza sajnos egy visszatérő dolog, 15 éve küzd vele a magyar baromfiágazat. A 2005-2006-os első megjelenésekor általános hisztéria alakult ki, és drasztikusan visszaszorult a szárnyasok fogyasztása, mára a vásárlók tisztában vannak azzal, hogy közvetlen humán egészségügyi kockázatot nem jelent a járvány, így a keresletet már egyáltalán nem befolyásolja a vírus megjelenése. A járvány ma döntően a baromfiágazat szereplőit, közvetlenül a mezőgazdaságot és közvetve a feldolgozókat sújtja. Amikor megjelenik a betegség, abban a pillanatban életbe lépnek a járványvédelmi előírások, amelyek következtében az érintett és a védelmi körzetben lévő telepek sajnos ellehetetlenülnek, a feldolgozók pedig élőáru alap nélkül maradhatnak. A madárinfluenzának emellett fontos külkereskedelmi vonzata is van, hatására ugyanis a harmadik országok irányába exportkorlátozások lépnek életbe, ami túlkínálatot eredményezhet az uniós és ezen belül a belföldi piacon. Összességében elmondható tehát, hogy a baromfiipar egy nagyon nehéz éven van túl, hiszen a csirkénél általános túltermelés alakult ki, míg a kacsánál a kieső állomány miatt jelentős hiány lépett fel. Ha a madárinfluenza és a koronavírus-járvány nem lenne elég, a takarmányárak növekedése is óriási problémát jelent az ágazat számára, hiszen nagyban befolyásolja az élő áru felvásárlási árát, ami a Hungerit költségszerkezetében például 70 százalékos nagyságrendben van jelen. Ezen hatások árnyékában visszafogottabban vágtunk neki az idei évnek, és igyekeztünk a koronavírus hatását is beépíteni a terveinkbe. Ugyanakkor a baromfiinfluenzával nem lehet tervezni, ha megjelenik, hatalmas károkat tud okozni nemcsak egy cég életében, de ágazati szinten is.
A gabonaárak, és ezáltal a takarmányárak növekedése még mindig nem állt meg. Mit gondol, milyen hatással lehet a drágulás hosszú és rövid távon a baromfiszektorra nézve?
A gabonaárak átlagosan körülbelül 60-70 százalékkal emelkedtek egy év alatt, ami a takarmányárakban 40 százalékos drágulást eredményezett. A takarmányozás költsége a baromfitenyésztésnél is a legnagyobb önköltségtétel, így az élőállat árának emelkedése gazdasági törvényszerűség. Ennek pedig be kell épülnie a fogyasztói árakba. A kereskedelmi partnereknek is be kell látniuk, hogy itt a költségek növekedése egyértelmű, nem az állattenyésztők vagy a feldolgozók profitéhségéről van szó, hanem arról, hogy a gazdasági túlélés érdekében be kell építeni a növekvő költségeket a fogyasztói árba. Szükség van a kereskedelmi partnerek és a fogyasztók megértésére, empátiájára. Nem lehet cél, hogy a magyar állattenyésztés, ezen belül a baromfiágazat teljesítménye jelentősen csökkenjen amiatt, mert az önköltség-növekedést nem tudja átadni a fogyasztók felé.
A hazai baromfiágazatot szinte minden évben sújtja valamilyen probléma. A Hungerit vezérigazgatójaként mit gondol, hogyan lehetne növelni a szektor versenyképességét, illetve mit lehetne tenni a fellendítése érdekében?
A koronavírus-járványra nem tudunk hatással lenni, a madárinfluenzával szemben azonban valamilyen szinten fel lehet lépni. Fontos például, hogy a termelők telepeinek műszaki állapota úgy legyen kialakítva, hogy a szárnyasok védettek legyenek a járvánnyal szemben. A legkritikusabbak a félintenzív tartásban lévő kacsatelepek, ahol át kell állni a zárt tartásra, aminek komoly beruházási igénye van.
A Hungeritnél nagyon fontos a vírus elleni védekezés során a dolgozók oktatása, valamint a felállított biológiai védelemmel kapcsolatos standardok betartatása és szigorú kontrollja. A szektor versenyképességét egyértelműen optimális telep- és vágóhídméret kialakításával, valamint technológiai korszerűsítéssel lehet növelni. A baromfiiparnak nagyon magas a munkaerő-igénye, a folyamatosan emelkedő bérek azonban egyre növekvő költségeket eredményeznek. A fogyasztói árak ugyanakkor évek óta nem változnak, ha jelentős áremelkedést indukálnánk, könnyen lehet, hogy beáramlana az országba az olcsó - elsősorban lengyel - import baromfi, így ez a hatás jelentősen féken tartja a magyar árakat. A külföldi alternatíva tehát komoly visszatartó erő, ami megakadályozza, hogy az egekbe emelkedjen a hazai szárnyas ára,így a jelenlegi helyzeten csak a hatékonyság növelésével lehet úrrá lenni.
A Hungerit hogyan élte meg az utóbbi válságos időszakot? Milyen módon tud a cég megbírkózni az ágazatot érintő sok problémával?
A cég számára viszonylag jól indult a 2021-es év, az első negyedévben sikerült teljesítenünk a tervszámainkat, a kérdés most az, hogy a második negyedévben is megmarad-e ez a pozitív tendencia. A takarmányárak emelkedése a Hungeritre is komoly hatással van, ezzel párhuzamosan azonban vannak egyéb tényezők is, amelyek befolyásolják a piac működését. Ilyen például, hogy idén is nőtt a minimálbér, elszabadultak az üzemanyagárak, emellett a csomagolóanyag-árak is borzasztóan magasan vannak.
Mit tapasztaltak, változtak a fogyasztói szokások a koronavírus-járvány hatására? Ha igen, milyen módon tud/tudott ezekre az átalakulásokra reagálni a Hungerit?
Érzékeltünk változást, a kényelmi kategóriában, ahová például a panírozott termékeink is tartoznak, két számjegyű növekedés következett be. Ennek az az oka, hogy a home office miatt az otthoni fogyasztás nagyságrendje megnőtt, az irodaházakban bezártak a menzák, és a gyorsétel-fogyasztás került előtérbe. Szerencsés helyzetben vagyunk, mert idén zárul le két beruházásunk is, az egyik egy új panírüzemi beruházás, amely a tervek szerint 30 százalékos kapacitásnövekedést eredményez majd, a másik a készételüzem indulása, amely szintén a megváltozott fogyasztói szokások kiszolgálását segíti majd.
2020-ban komoly mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházások valósultak meg a Hungeritnél, hogyan, milyen tervekkel készültek 2021-re? Milyen fejlesztések, illetve beruházások várhatók a cég táján a következő években
Vannak rövid és hosszú távú elképzeléseink is, utóbbiak 10 éves nagyságrendig terjednek. Ezek között szerepel a víziszárnyas-feldolgozó rekonstrukciója, egy nagy kapacitású zöldmezős csirkevágóhíd létrehozása, valamint tervezzük az állattartó telepeink számának növelését is. A rövid távú tervek egyike a panírüzem fejlesztése, amely augusztusban kerül átadásra, illetve a telepek korszerűsítése, a hatékonyság javítása és a madárinfluenza elleni maximális védekezés kivitelezése.
A magyarok jellemzően nem fogyasztanak sok víziszárnyast. Mi a cél a feldolgozó rekonstrukciójával, ezzel a fejlesztéssel a hazai vagy inkább a külföldi piacra terveznek?
A víziszárnyasok esetében jelenleg valóban az exportpiacok a jelentősek, jól látszik azonban, hogy az utóbbi időben egyre nyitottabbak a hazai fogyasztók a kacsára, így ennél a szárnyasnál belföldre és külföldre is egyaránt tervezünk. A víziszárnyas piacon belül a liba egy speciális szegmens, a legnagyobb kultúrája Németországban van, Magyarországon a libafogyasztás például csak Márton-napkor és karácsonykor fordul elő, egyéb időszakokban szinte egyáltalán nem. A kacsafogyasztás gyakorisága ezzel szemben kezd növekedni a hazai gasztronómiában, és - habár vannak olyan periódusok, ünnepek, amikor népszerűbb - jellemzően azonban egész évben jelen van a hazai boltokban.
