A ragadós száj- és körömfájással összefüggésben hozott magyarországi intézkedések az elmúlt időszakban mind az európai uniós, mind a hatályos hazai jogszabályoknak megfeleltek. Általánosságban elmondható, hogy az Európai Unió jogi szabályozása elsősorban irányelvekben és rendeletekben valósul meg. Az irányelv a kitűzött célokat határozza meg, de a megvalósítás módját a tagállamokra bízza, amelyeknek azt a nemzeti jogba kell átültetniük.

Most már biztos: két újabb telep is fertőzött Magyarországon

Két újabb szarvasmarhatartó telepen azonosították a ragadós száj- és körömfájás jelenlétét.

Ezzel szemben a rendelet általános hatályú, teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban, így lényegesen kevesebb mozgásteret hagy a tagállamok számára. A járványvédelmi kérdések az állattegészségügyben főként rendeleti úton szabályozottak, éppen azért, hogy egységes fellépést biztosítsanak az Európai Unióban, a legfontosabb pontokon egységes legyen a védekezés - mondta el az Agrárszektornak Vetter Szilvia jogász, az Állatorvostudományi Egyetem Állatvédelmi Központjának vezetője. A szóban forgó rendelet az EU 2016/429-es és az ezt kiegészítő EU 2020/687-es.

Ezek jelentik a legfontosabb európai uniós jogforrást a száj- és körömfájás elleni védekezésben is.

A legsúlyosabb probléma

Ezek a jogszabályok rendelkeznek a nyomonkövetési szabályokról, rögzítik a 3 kilométeres védő- és a 10 kilométeres megfigyelési körzetet, és szólnak az intézkedések időtartamáról is. Vetter Szilvia elmondta: a jogszabályok kategorizálják az egyes állatbetegségeket attól függően, hogy mennyire súlyosak, mekkora problémát jelentenek.

A száj- és körömfájás az úgynevezett “A“ kategóriába tartozik, vagyis a legsúlyosabb problémát jelentő állategészségügyi helyzetet jelenti a betegség kitörése.

Ilyen esetekben a fertőzés gyanúja esetén is azonnal bejelentési kötelezettsége van az állattartóknak. Ha a betegség jelenlétét a laboreredmények igazolják, akkor a magyar hatóságok intézkednek. Vetter Szilvia elmondta:

Az uniós rendelet szerint ha egy súlyos, úgynevezett A kategóriájú állatbetegség felüti a fejét egy állattartó telepen, és ezt a hatóság hivatalosan is megerősíti, akkor nagyon gyors és határozott fellépésre van szükség. Ilyenkor a hatósági állatorvos felügyelete mellett haladéktalanul meg kell kezdeni a járványvédelmi intézkedéseket. Ennek része például az is, hogy a létesítményben tartott, fogékony fajokhoz tartozó állatokat a lehető leghamarabb, a telepen belül le kell ölni – természetesen úgy, hogy a betegség terjedésének kockázatát a beavatkozás során és azt követően is a lehető legnagyobb mértékben kizárják. Itt tehát nincsen érdemi mérlegelési lehetősége a tagállami hatóságoknak.

A hatóságok dönthetnek az egészséges állatokról is

Ezenfelül a hatóságok – a jogszabályi keretek között – bizonyos esetekben további járványvédelmi intézkedésekről is dönthetnek, beleértve a környékbeli egyelőre egészséges, vagy annak tűnő állományokkal kapcsolatos lépéseket is.

A jelenlegi helyzetben a szlovák hatóságok a magyar gyakorlathoz képest egyelőre szigorúbb lépéseket alkalmaztak. Az Európai Unió jogszabályai egyértelműen a határozott, megelőzést szolgáló fellépés irányába mutatnak. Fontos viszont megjegyezni, hogy az állatjóllétet a körülményekhez képest a lehető legteljesebb mértékben figyelembe kell venni az uniós előírások szerint is, abban az esetben is, hogyha leölésre kerül a sor. A szabályozás a gyors, humánus, minél biztonságosabb megoldásokat részesíti előnyben, illetve meghatározza azokat a leölési módokat, amelyek közül választani lehet.

El kell fogadnunk, hogy Ilyen esetekben az egyedvédelem összességében alárendelt szerepbe kerül az állományvedelemmel szemben.

Hozzátette: az allatorvos szakértők szerint a betegség ráadásul nagyon komoly fájdalmakat, nemritkán maradandó egészségkárosodást okoz az állatoknak, ha túl is élik annak lefolyását, valamint rendkívül fertőző.