Horváth István Gödöllőn, a Szent István Egyetem Mezőgazdasági és Környezettudományi karán környezetgazdálkodási agrármérnöknek tanult, de már akkoriban is tudta, diplomával a zsebében sem szeretne egy irodában dolgozni, szabadabb, másfajta életre vágyik. Ahogy az Agrárszektor a fiataltól megtudta, az egyetem elvégzése után “alibiből", főként szülei megnyugtatására megpályázott egy-két agrár állást, eljárt az állásinterjúkra, de fejben már arra készült, hogyan is indíthatná el saját gazdaságát. Keszthelyen, a Pannon Egyetem Georgikon karán szerzett még egy mesterdiplomát, de már ez idő alatt előfordult, hogy reggel lefejte a tejet, majd az oktatásról hazatérve folytatta a ház körüli teendőket. 22 évesen vette meg első tehenét, saját pénzéből, az első magyar tarkát. Azóta eltelt hat év, és kis háztáji gazdaságot épített a szülői porta köré. Lettek disznói, és az állatoknak a takarmányt is maga állítja elő.

- mesélte István az Agrárszektornak. 

Ma István 27 éves, általában fél ötkor kel, de a nyár beköszöntével már 4 órakor fent van, mert az állatoknak enni kell adni. Estig meg sem áll, ha végez ugyanis a kinti teendőkkel, bent sajtot készít. Napjában háromszor etet és kétszer fej, jórészt kézzel, de alkalmaz gépi fejést is, négy állatnál. Meséli, most már rutinos, negyed óra alatt kész egy-egy tehénnel, de azért az elején nem így volt.

Édesapja már huszonéve foglalkozik lovakkal, de ahogy meséli István, az inkább tekinthető hobbinak. A ló sajnos inkább viszi a pénzt, mint hozza. Kezdetektől fogva ezért is gondolkodott másban. Bár segít az édesapjának a lovaknál, ahogy a család is segít neki az állattartásban, mert alkalmazottjuk nincs. Öccse még tanul, de besegít neki, ha munka van. Kisgyermekkorában mindkét nagyszülő falusi portáján tartottak az istállóban teheneket, még gyerekként, tőlük leste el az első fogásokat, ugyanis már kiskorában érdekelték az állatok. Az agráregyetemen a háztáji gazdálkodásról keveset tanult, a tehenészetről sem sokat hallott, de azóta aminek csak lehet, utánaolvas.

Az istállóban hat tehene és négy üszője van, mind magyar tarkák, erre állt rá. Meséli, azért már egészen más a kapcsolata azokkal az állatokkal, amelyeket már ő segített a világra, kezdetektől fogva ő nevelt. Hihetetlen varázsa van ennek. Tótszerdahelyen egyébként nincs is más, aki tejtermeléssel foglalkozna, mindössze egy ember van a faluban, aki eladásra borjakat nevel, de friss tejet a környéken rajta kívül senki sem állít elő - emeli ki Horváth István. 

A házi sajtkészítés ötletét pár éve, az akkori menyasszonya adta. Családi ismeretségen keresztül Béla bácsitól, a sajtkészítő mestertől kezdte el tanulni a fogásokat.

A koronavírus-járvány és a kijárási korlátozás idején, az elmúlt hónapokban István kitalálta, hogy a piacozás mellett Nagykanizsán és a környékbeli falvakban, adott napokon házhoz szállítja az áruját.

István azt tapasztalja, hogy az elmúlt hónapokban felértékelődtek a házi, saját gyártású, minőségi termékek. Egyre nagyobb érték, hogy tudod, mit eszel, hogy megbízható helyről származik az áru. Ő minden termékét valóban házi alapanyagból készíti, ráadásul a különböző finomságokhoz felhasznált tejet is folyamatosan ellenőrzik a szakemberek. Másrészt sertéseket is tart, ebben is lát jövőt, hiszen az utóbbi időszakban a hús piaci ára is jelentősen megugrott.

Az egyetemen egyik szakterülete a biogazdálkodás volt. A háztáji gazdálkodásban, a zöldség és növénytermesztésben igyekszik minimalizálni a vegyszerek használatát, ahol csak lehet, inkább előveszi a kapálógépet és egyéb alternatív megoldásokat talál ki, szigorúan nem permetez. A takarmány előállításakor, több hektárnyi területen azonban már muszáj vegyszerezni, de csak a lehető legszükségesebb mennyiségben.

- tájékoztatta terveiről portálunkat Horváth István.