Jövő héten ismét együtt a hazai agrárszakma az Agrárszektor konferencián Siófokon!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Nagy István, Áder János, Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A német fogyasztóvédelmi és élelmiszer-biztonsági hivatal vezetője, dr. Helmut Tschiersky a pulykatermelésben használt antibiotikumok mennyiségének további csökkentését szorgalmazta, miután a legújabb adatok szerint a pulykahúsok 43 százalékában felelhető egy antibiotikumoknak ellenálló baktériumtörzs. Az állatok általános egészségi állapotát kell javítani és nem indokolatlanul gyógyszerezni öket - idézte a topagrar.com.
Utalt arra is, hogy a konvencionális üzemekből vett mintákban négyszer több rezisztens baktériumot mutattak ki, mint az ökológiai tartásból származó pulykák húsában. Összesen 761 mintát vettek, melyekben kifejezetten a meticillinnek ellenálló Staphylococcus aureus baktériumot keresték. Ez a mikroba az egészséges emberek bőrén, orrnyálkahártyáján, székletében is megtalálható. Potenciális kórokozó, amely már a legtöbb penicillenre rezisztens. Míg a hagyományos termelésben a minták 42,7 százalékában megtalálták ezt a baktériumot, addig az ökogazdaságokból származó minták csak 11 százalékban tartalmazták.
A rezisztens mikrobák jelenlétét pillanatnyilag nem szankcionálják a hatóságok, ehelyett a termelési előírásokon keresztül igyekeznek befolyásolni a végtermék minőségét. Megjegyezzük: a kereskedelmi vitákban éppen ez a legfőbb ütközési pont az amerikai és az európai termelési standardok között. Az USA-ban nem kérik számon a termelőn, hogyan állította elő a baromfit, ha utána egy klóros mosással megfelelően fertőtleníteni lehet a húsát. Ezzel szemben Európában az az elv, hogy a végtermék utókezelése csak akkor szükséges, ha az előállítása hibás volt. A hibás termék hibás termelésre utal, ami pedig együtt jár az állat szenvedésével is. Az amerikaiak ezzel szemben úgy érvelnek, hogy számukra fontosabb a vásárlók egészsége, mint az állat komfortérzete.
Úgy tűnik, mintha választanunk kellene aközött, hogy a termelés vagy termék legyen-e biztonságos, holott a kettő együtt is elérhető, lásd az ökogazdaságok alacsony fertőzöttségi szintjét. Ilyenkor azonban mindig fel kell tenni a kérdést, hogy milyen áron. Az ökológiai termelés azért kerül többe a konvencionálisnál, mert vízből, takarmányból, helyből és emberből többet követelő termelési mód, azaz nagy az erőforrásigénye. Egy ökogazdaságban valójában az állatvédelmet helyezzük a környezetvédelem ügye elé. Ennek árát csak egy szűk fogyasztói réteg tudja megfizetni. A többi pedig akkor vásárolja meg az európai baromfit, ha az unió hatékonyan le tudja zárni a határait az amerikai, brazil vagy thai konkurencia előtt.
