Tavaly Magyarországon a Tej Terméktanács és a KSH szerint mintegy 1,9 millió tonna tejet termeltek a gazdálkodók, amelyből 1,5 millió tonnát Magyarországon vásároltak fel. Vagyis szűk 400 ezer tonnának a határokon át - döntően Olaszország irányába - távoznia kellett az országból. Egészen pontosan 336 ezer tonna folyadéktejet indítottunk útnak, amit most belföldön kellene hasznosítani. Mielőtt azt gondolnánk, hogy ekkora termelési feleslegünk van, gyorsan leszögezzük: nemcsak exportálunk, importálunk is tejet és tejtermékeket. Ha egy csöppnyi tej sem moccanna ki az országból, akkor behoznunk sem kellene belőle, kvázi kereskedelem nélkül is jól ellennénk. Akkor meg nem mindegy a szektornak, hogy megállítja-e a kamionokat a koronavírus? Sajnos nem.

Miért viszünk ki ennyi tejet?

A tejnél sokkal értékesebb termékek a sajt, vaj, túró, tejföl, tejszín, vaj. Kézenfekvő, hogy ezekké feldolgozva el lehetne "tüntetni" a kérdéses 336 ezer tonna folyadéktejet. De ha ezekben nem tudjuk levezetni, még akkor is készíthetünk sima UHT tejet, tejport. Az Alföldi Tej éppen tavaly fejezte be 15 milliárd forintos sajt- és porító üzemét Debrecenben. A fejlesztés eredményeként évente mintegy 8500 tonna trappista és gouda sajtot, valamint 7000 tonna porított terméket tudnak előállítani. Idén fejezi be sajtüzemét az ország élbolyába tartozó, 2200 tehenes Komáromi Mg. Zrt. is. A cég napi 100.000 liter tejet kíván feldolgozni érlelés nélkül készített sajtokká (ricotta, mozzarella).

A tejtermelési kvóták megszűnését követő tejpiaci válság sok szereplőt elgondolkodtatott és beruházásokra késztetett az ágazatban. Az, hogy növekszik a feldolgozott termékek aránya, az exportunkban is lekövethető. Örvendetesen nő a kivitt sajt mennyisége - ezzel párhuzamos csökken a folyadéktejé. 2015 óta 75 százalékkal nőtt a sajtexportunk, a tejföl, joghurt kivitt mennyisége pedig 2,5 szeresére bővült, de még így sem éri el a 12 ezer tonnát.

A KSH adatai szerint Magyarországon a tej és tejtermékek kivitelének és behozatalának értéke egyaránt 6 százalékkal nőtt 2019-ben az előző évihez viszonyítva, viszont a behozatal értéke 18 százalékkal volt magasabb a kivitel árbevételénél, mivel befelé elsősorban sajt, tejföl, joghurt jön, kifelé pedig főként sima tej megy. Miközben örülünk a bővülő feldolgozásunknak, a feldolgozott termékek importja is emelkedik.

Sok a tej, kevés a sajt

Vagyis két probléma adódik a koronavírus megjelenésével: kevés lehet a sajt és sok a tej az országban. Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója megkeresésünkre azt mondta, hogy az áruforgalom - a rendkívüli helyzethez képest - mostanra normalizálódott, a nyerstej kisebb-nagyobb erőfeszítések árán már kiszállítható az országból. Ne feledjük, hogy Olaszország, Horvátország, Románia és pl. Görögország tej önellátottsági foka sem éri el a száz százalékot, tehát szükségük van az import tejre - mutat rá a szakember. A Tej terméktanács pillantnyilag nem érzékeli, hogy áruhiány lenne import sajtokból.

De mi van, ha mégis fennakad a határokon a sajt? Tudnánk pótolni belső erőforrásokból? A sajtkérdést részben megoldaná, hogy az a mennyiség, ami eddig exportra ment, belföldön maradna. Ha egy kilogramm sem hagyná el az országot, akkor elméletileg az importmennyiség 45 százalékát belföldi termelésből fedezni tudnánk (bár leginkább lágy, érlelés nélküli termékekkel). A különbözet 30 ezer tonna termék. Van nekünk annyi tejünk, hogy ezt is előállítsuk? Egy kilogramm keménysajthoz 10 liter tejre van szükség, vagyis ha eltekintünk attól, hogy lágysajtok, túrók is készíthetőek, akkor is bőségesen elegendő lenne 300 ezer tonna tej a feldolgozáshoz. Ehhez képest 336 ezer tonna tejet exportra bocsátunk, vagyis lazán képesek lennénk az önellátásra. Kérdés, hogy ez a gyakorlatban is igaz-e.

A hazai sajtgyártás az utóbbi években 85 ezer tonna körül alakult, az összes feldolgozott termék 38 százalékát tette ki ez a termék. Ha megnézzük, hogy eddig mi dominálta a feldolgázásunkat, szembetűnik, hogy alapvetően a savanyított termékek gyártására vagyunk ráállva, illetve az UHT tejre. Iparági szereplők szerint a veszélyhelyzet kihirdetése utáni első héten a vásárlók nagyon vitték a tartós tejet a boltokból. Ez jó, mivel ebből tudunk a legkönnyebben a legnagyobb mennyiséget gyártani, és még az értéke sem csökkent, hála a keresletnek.

Mi következik mindebből?

1. Pont annyi tejünk van, amennyi az országnak kell (az önellátottsági fokunk 101-103% körüli.)

2. Nincs annyi keménysajtunk - de vajunk sem -, amennyire szükségünk lenne, viszont tudunk gyártani rengeteg UHT tejet és elég sok érlelés nélküli sajtot, túrót.

3. Rövid távon az előbbiekből csökkenhet a kínálat, emelkedhet az áruk, míg az utóbbiaknál árcsökkenés várható.

4. Középtávon a kereskedelmi korlátok megszűnnek, de a mostani piaci sokkot nem felejti el a szakma.

5. Az elkövetkező években élénkülni fognak a feldolgozóipari beruházások, és remélhetőleg több értékes tejtermék készül majd itthon.