A sárga rókagomba a magyar erdők egyik legjellegzetesebb megjelenésű nyári-őszi gombája, amelyet még a kezdő gombászok is könnyedén felismerhetnek. A HelloVidék cikkében minden hasznos tudnivalót összegyűjtött a rókagombáról: mutatják, hogyan szedjük, tisztítsuk meg és dolgozzuk fel kedvenc szezonális gombánkat.

Hogyan ismerjük fel a sárga rókagombát?

A sárga rókagomba (népies megnevezéssel sárgagomba, csirkegomba, nyúlgomba vagy nyulica) az egyik legjellegzetesebb őshonos hazai gombaféle, amelyet szép számban szüretelhetünk a lomb- és fenyőerdőkben egyaránt, de a vegyes erdőkben is könnyűszerrel rájuk bukkanhatunk partnerfái gyökeréhez kapcsolódva. A rókagomba tipikusan kúp- vagy tölcsér alakú, lefelé elvékonyodó tönkje és kalapja nem különülnek el egymástól, azonos szerkezet alkotja őket (gyakorlatilag úgy néz ki, mintha a megvastagodó tönk alkotná a kalapot). A kalap a gomba fiatal korában domború, ám ahogy idősödik, ellaposodik, tölcséressé válik, széle szabálytalanul fodrosodik.

A gombák kalapjának mérete 3-10 cm között mozog (a nagyobb gombák néha kukacosak lehetnek), magassága 3-8 cm között ingadozik, leggyakrabban jellegzetes, élénksárga színben lelhetjük fel őket, azonban tojássárga, halványsárga és sárgásfehér színekben is találkozhatunk velük (a bükkösökben élő egyedek inkább az utóbbi kategóriába tartoznak). A gomba húsa fehér, a kalapbőr alatt sárgás, szálakra foszló. A sárga rókagomba illata kajszibarackra emlékeztet, nyersen is fogyasztható, enyhén csípős, borsos aromái miatt akár salátagombaként is kezelhetjük (csípőssége hőkezelés hatására eltűnik).

Hasonló megjelenésű, szintén ehető rokongombák közé soroljuk a tölcséres rókagombát, a fénylő rókagombát és a szürke rókagombát. Habár a sárga rókagomba a legjellegzetesebb hazai gombafélék közé tartozik, esetenként előfordul, hogy a laikusok összekeverik a mérgező világító tölcsérgombával, a narancsvörös rókagombával és a narancsvörös álrókagombával, illetve az ibolyás rókagombával; továbbá a sárga gereben is hasonlíthat rá.

A gombaszakértők nem győzik elégszer hangsúlyozni: ha nem vagyunk biztosak egy gomba fajtájában, semmi esetre se szedjük le azt, pláne ne helyezzük a gombagyűjtő kosárba az elfogyasztásra szánt gombák közé!

Mikor és hol keressük a rókagombát?

A sárga rókagomba egy egész Európában elterjedt gombaféle, a Skandináv térségtől kezdve egészen a mediterrán országokig fellelhető. A rókagomba a lomberdőkben, a tűlevelű erdőkben és a kevert erdőkben egyaránt előfordul, azonban leginkább a sűrű, sötétebb bükkerdőket és a tölgyeseket kedveli. A sárga rókagomba kiválóan érzi magát a sűrű bokrok alatt és a mohával borított, nyirkos hegyoldalakon, főleg, ha savanyú a talaj - keressük bátran a nehezen elérhető helyeken! A gombagyűjtés során ügyeljünk a szúnyog- és kullancsirtószerek használatára, ugyanis a klímaváltozás hatására egyre több az emberi egészségre is veszélyes kártevő!

Ahogy a fentiekben már elárultuk, a rókagomba egy nyári-őszi gombaféle, szezonja június elejétől november végéig tart. A közelmúltban tapasztalt meleg, esős időjárás mindenképpen kedvezett szaporodásuknak, azonban az aszályos években számoljunk azzal az eshetőséggel is, hogy talán csak elvétve akadunk rájuk.

Amit a rókagomba gyűjtéséről tudni érdemes

Habár a sárga rókagomba még ma is a nagyobb mennyiségben gyűjthető gombáink közé tartozik, a környezetszennyezés és a túlzott gyűjtögetés következményeképp számuk jelentősen magcsappant a magyar erdőkben. A rókagomba gyűjtése során ügyeljünk arra, hogy semmi esetre se „taroljuk le” a lelőhelyüket: a 3 cm-nél kisebb darabokat ne szüreteljük le, illetve a nagytestű gombák közül is hagyjunk meg néhányat, hogy a telep szaporodhasson.

Gyűjtés közben lépkedjünk óvatosan: ne tapossuk össze a termőhelyet! A rókagombát vagy emeljük ki a helyéről, vagy vágjuk le egy éles kés segítségével a tövénél, ezután pedig seperjük le róla a földet és az avart, majd helyezzük szellős kosárba (gombát nem gyűjtünk szatyorban!). Felhasználásig tároljuk jól szellőző, hűvös helyen vagy hűtőben. Habár a rókagombát a tartósabb típusok közé soroljuk, ne tároljuk 2-3 napnál tovább, ugyanis a szüretelést követően gyorsan romló alapanyagról van szó!

Ahogy ezt az őszi illatos erdei gombák gyüjtésével kapcsolatban korábban is elárultuk: a természetben (nem természetvédelmi területen és nem magánterületen) egy személy legfeljebb 2 kg gombát gyűjthet naponta, saját felhasználásra! Az így begyűjtött gomba külön engedély nélkül kereskedelmi forgalomba nem hozható! Mielőtt elfogyasztanánk a begyűjtött bombákat, mindenképpen érdemes megmutatnunk a termést az illetékes helyi gombavizsgálónak, hogy biztonságosan elfogyaszthassuk azokat!

Hogyan dolgozzuk fel az alapanyagot?

A frissen összegyűjtött gombákat lehetőleg mechanikus úton tisztítsuk meg (töröljük le vagy finom kefével keféljük le róla a sarat, avardarabokat), a tönk alját pedig egy éles késsel metsszük le. Amennyiben a gombákat meg kell mosnunk, csak rövid, folyóvizes öblítést alkalmazzunk, semmi esetre se áztassuk őket vízbe! A konyhakész gombákat egyszerűen felhasználhatjuk frissiben, különböző rókagombás ételekhez, de le is fagyaszthatjuk a gombákat vagy tartósíthatjuk őket más módon is.

A sárga rókagomba tartósításáról érdemes tudnunk, hogy sokan szárítják a gombákat (aszalógépben, sütőben vagy nyáron napon is kivitelezhető), ugyanis jól száradó fajtáról van szó. A szárított alapanyagot a nedvességtől távol tartva elcsomagolhatjuk légmentesen lezárt nejlonokba vagy üvegekbe is, sokan azonban a vargányához hasonlóan ledarálják vagy porítják fűszernek. A rókagomba - a legtöbb erdei gombához hasonlóan - tartósítható egyébként ecetes lében vagy olajban is, továbbá sózással is megőrizhetjük ízeit a szezonon túl.