Sokak véleménye szerint jó évjárat az idei, ám Légli Ottó balatonboglári borász, a HNT elnöke némileg árnyaltabban látja a kérdést. A klasszikus szempontok szerint valóban jó évjárat a mostani, de a mennyiséget és a minőséget illetően is nagy a szórás országosan, még a borvidékeken belül is - jegyezte meg a szakember. 

A jó évjárat ellenére azonban több ágazati probléma is van, melyeket orvosolni kell Légli Ottó szerint. Ez egyik égető kérdés az exportárak rendezése lenne, jelenleg ugyanis az utolsó előtti helyen áll a magyar bor Európában ezen a téren - tudtuk meg a borásztól. A szakember úgy véli: kevésbé az export arányának növelésére lenne szükség, sokkal inkább a magyar bor hitelességét, presztízsét kell megerősíteni külhonban, aztán következhet az áremelés.

 - hangsúlyozta Légli Ottó.

A borok presztízsének erősítése sem csak külhonban kardinális kérdés a HNT elnöke szerint, hanem ugyanúgy itthon is. A koronavírus hatásai nagymértékben érződtek a borfogyasztási mutatókban. A legfőbb hazai piac egyértelműen Budapest, s azon belül is az ott megforduló külföldiek teszik ki a célközönség jelentős részét. Ez a réteg a koronavírus nyomán megfogyatkozott, ám a vírus következtében nemzetközileg is csökkent a borfogyasztás a HNT elnöke szerint.

 - tette hozzá.

Légli Ottó szerint a célok pontosan megfogalmazhatók: a mostani 20 körüliről 30 literre szeretnék növelni a fejenkénti éves borfogyasztást hazánkban. A piaci árak rendezését illetően is tűztek ki célt: a mostani körülbelül egy eurós exportárat szeretnék a duplájára emelni. Ehhez természetesen évek kellenek, a HNT elnöke szerint 7-10 éves távlatban gondolkodnak az előbbi célok elérését illetően. Ezzel együtt úgy véli: a kedvezőtlen borpiaci tendenciák és értékesítési problémák rendezéséhez a közösségi bormarketing stratégia is nagyban hozzájárulhat. Ennek része többek között az is, hogy az idei év elejétől létrehoztak egy alapot, melybe minden hazánkban értékesített borászati termék literje után egy forint járulékot fizetnek be a termelők. Kiemelte, a közösségi bormarketing tartalmát és céljait már lefektették, amiket majd a termelők felé is eljuttatnak a megfelelő módon. Ezzel párhuzamosan továbbra is bíznak az állami forrásokban, amire például az pályázhat, aki új piacot talál külföldön és szeretne promóciós tevékenységet folytatni ennek érdekében.

Légli Ottó szerint a közösségi bormarketing stratégiában fontos szerep jut majd a jövőben a minőségvédelemnek és klasszifikációnak is: a borok osztályozása, kategorizálása nem csak a hazai termelésnek adhatna új struktúrát, de a fogyasztók felé is egy letisztultabb kommunikációt jelenthetne. Mint mondta, például a balatoni borvidékek esetében - terv szintjén - már megszületett ez a minősítési rendszer, amiben minden érintett borvidék küldöttje egyetértett. Eszerint a borokat új elgondolás alapján jelölnék, a szőlő származási helyének, eredetének megfelelően. A termékpiramis legalján a Balaton megjelölés helyezkedhet majd el. Így ha egy badacsonyi termelő például a balatonboglári borvidékről vásárol irsai olivér szőlőt, akkor az abból készült bor palackjára joggal tehetné majd rá a balatoni irsai olivér megjelölést. A piramis közepén a falu/hegy megjelölés helyezkedne el a tervek szerint, a legfelső helyre pedig a dűlő megnevezés kerülhet. Utóbbi egyben a legértékesebb, legdrágább borok jelölése lesz, hiszen tanúbizonyságul szolgálna arra vonatkozóan, honnan származik a palackban lévő bor.