Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
Az Open Knowledge Repository oldalán közzétett jelentés megoldást adhat arra, hogy a jelenlegi agrár-élelmiszeripari rendszert az emberiség ellenfélből szövetségessé alakíthassa át az éghajlatváltozás elleni küzdelemben. A szerzők bemutatják, hogy már most megfizethető és praktikus
intézkedések állnak rendelkezésre ahhoz, hogy az agrár-élelmiszeripari rendszer kibocsátása nettó nullára csökkenjen. Minden országnak megvannak az egyedi lehetőségei az agrár-élelmiszeripari kibocsátások csökkentésére, az adott ország gazdaságához és természeti környezetéhez igazodóan. A jelentés fő üzenetei a következők
- A globális agrár-élelmiszeripari rendszer hatalmas lehetőséget kínál arra, hogy megfizethető és könnyen elérhető intézkedésekkel a világ üvegházhatású gázkibocsátásának közel egyharmadát csökkentsük.
- Ezek az intézkedések három kulcsfontosságú előnnyel is járnak: biztonságosabbá teszik az élelmiszerellátást, segítenek abban, hogy az élelmiszerrendszerünk jobban ellenálljon az éghajlatváltozásnak, és biztosítják, hogy a kiszolgáltatott emberek ne szenvedjenek kárt az átállásban.
Az agrár-élelmiszeripari rendszer nagyobb mértékben járul hozzá az éghajlatváltozáshoz, mint sokan gondolnák. Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csaknem egyharmadát, átlagosan évi 16 gigatonnát termel. Ez körülbelül egyhatodával több, mint a világ összes hő- és villamosenergia-kibocsátása.
Az agrár-élelmiszeripari kibocsátások háromnegyede a fejlődő országokból származik, ebből kétharmaduk a közepes jövedelmű országokból. Az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedéseknek ezekben az országokban és a magas jövedelmű országokban is meg kell történniük ahhoz, hogy változást érjünk el. Szükséges továbbá az élelmiszer-rendszerek megközelítése, amely a mezőgazdasági üzemek mellett a releváns értékláncokból és a földhasználat változásából származó kibocsátásokat is magában foglalja, mivel az agrár-élelmiszeripari kibocsátások több mint fele ezekből a forrásokból származik.
Hogy érhetők el a kitűzött célok?
Az agrár-élelmiszeripari kibocsátást 2050-re nettó nullára kell csökkenteni. Ez szükséges ahhoz, hogy a világ elérje azt a célt, hogy a globális átlaghőmérséklet ne emelkedjen 1,5°C fölé az iparosodás előtti szinthez képest. Az agrárélelmiszerek kibocsátása önmagában olyan magas, hogy önmagában is elérheti, hogy a világ nem éri el ezt a célt. Ezeket a kibocsátásokat óvatosan kell csökkenteni a munkahelyek megszűnésének és az élelmiszerellátás zavarainak elkerülése érdekében. A tétlenség kockázata azonban még nagyobb. A tétlenség nem csak munkahelyek megszűnésével és az élelmiszerellátás megszakadásával járna. Bolygónkat is élhetetlenné tenné.
Ez a rendszer rendszer az éghajlatváltozás elleni alacsony költségű fellépés hatalmas, kiaknázatlan forrása. Más ágazatokkal ellentétben, az ökoszisztémákon és a talajon keresztül a légkörből szén-dioxidot von ki a légkörből, és így nagymértékben befolyásolhatja az éghajlatváltozást.
A becslések szerint az agrár-élelmiszeripari kibocsátások csökkentésébe való befektetés megtérülése sokkal nagyobb, mint a költségek. Az éves beruházásoknak a becslések szerint 18-szorosára, évi 260 milliárd dollárra kell növekedniük ahhoz, hogy 2030-ra a jelenlegi agrár-élelmiszeripari kibocsátások a felére csökkenjenek, és a világ 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást. Korábbi becslések szerint az egészségügyi, gazdasági és környezeti előnyök 2030-ra elérhetik a 4,3 billió dollárt, ami a beruházási költségek 16:1 arányú megtérülését jelenti.
A költségek egy része fedezhető a pazarló támogatásoktól való elvonással, de a fennmaradó rész fedezéséhez jelentős többletforrásokra van szükség. A becslések szerint a költségek kevesebb mint a felét teszik ki annak az összegnek, amelyet a világ évente mezőgazdasági támogatásokra költ, amelyek közül sok pazarló és a környezetre káros.
Mit tehetnek az egyes országok?
A magas jövedelmű országok technológiai és éghajlati finanszírozás révén segíthetik a fejlődő világot az agrár-élelmiszeripari kibocsátások csökkentésében, és a környezeti költségeket a hazai termelésű, nagy kibocsátású élelmiszerek árában is megjeleníthetik, hogy a keresletet a fenntartható alternatívák felé tereljék. A közepes jövedelmű országok, ahol a legtöbb költséghatékony mérséklési lehetőség található, lassíthatják az erdők legelővé alakítását, és lépéseket tehetnek az állattenyésztésből és a rizsből származó metán csökkentésére. Eközben az alacsony kibocsátású fejlődő országoknak lehetőségük van arra, hogy egyenesen a zöld technológiákra térjenek át, és ezzel egy új fejlődési modell és egy egészségesebb bolygó felé mutassanak utat.
A kormányoknak meg kell teremteniük a jogi és gazdasági feltételeket az átalakulás elősegítéséhez. A finanszírozás mozgósítása alapvető fontosságú, mind a beruházások növelése, mind a környezetkárosító gyakorlatokat ösztönző támogatások átcsoportosítása révén. Ennek az egységes fellépésnek inkluzívnak kell lennie, megvédve az éghajlatváltozás és az élelmezésbiztonság frontvonalában élő legkiszolgáltatottabb embereket.
A jelentés kiemeli, hogy a fenntartható termelés új módszereinek felszabadításához szigorú kutatással és fejlesztéssel támogatott innovációra van szükség. Ez az átfogó recept egyszerre lehetséges és gyakorlatias - olyan agrár-élelmiszeripari rendszert ígér, amely biztonságos és ellenálló az éghajlati nyomással szemben, miközben javítja a megélhetést és munkahelyeket teremt. Ha összefogunk e stratégiai és humánus megközelítés mentén, olyan agrár-élelmiszeripari rendszert hozhatunk létre, amely táplálja a bolygót és az embereket, biztosítva a jelenlegi és a jövő nemzedékek jólétét.