A piaci szereplők által hosszú ideje széles körben alkalmazott szabályrendszerek olyan megközelítéssel próbálják a globális halászatot fenntarthatóvá tenni, hogy annak volumenét próbálják egy bizonyos mennyiségi határ, a maximális fenntartható hozam alatt tartani. A szakértők szerint ugyanakkor ez a megközelítés teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a tengeri ökoszisztémák komplexitását, a különböző fajok közti kölcsönhatásokat, az élőhelyeket ért negatív hatásokat és a túlhalászott halállományok kritikus helyzetét.

Bár az elmúlt időszakban a túlhalászat veszélyeire figyelmeztető és az ökoszisztéma egészének védelmét fókuszba helyező tudományos eredmények és iránymutatások egyre gyarapodtak, ezek hatása idáig igen csekély maradt. Ezeket a szempontokat szem előtt tartva született meg az a tizenegy javaslat, amely radikális reformot jelentene az ágazatban.

Eldőlt: elfogadta a természet helyreállításáról szóló jogszabályt az EU

Az Európai Unió elfogadta a természet helyreállításáról szóló jogszabályt, itt vannak a részletek.

Az akcióterv többek között kizárná a halászatból a jelentős környezeti károkat okozó eszközöket és technológiai eljárásokat, korlátozná a hajók és a szükséges felszerelések méretét, megtiltaná a halászatot a leginkább veszélyeztetett élőhelyek területén és zéró toleranciát alkalmazna az illegális halászatot folytató vállalatokra. Hatékonyabban és proaktívan védené ugyanakkor az élőhelyeket, valamint a szektorban dolgozók és a halászatban érintett területek lakosságának jogait.

Át kell állnuk arra a szemléletre, hogy a halászatra ne jogként, hanem kiváltságként tekintsünk. A közös halászati erőforrások kihasználásakor a magánhalászoknak és vállalatoknak is etikai felelősséggel kell eljárniuk, hogy minimalizálják a környezeti károkat és társadalmi hasznot hozzanak

– fogalmazták a szakértők az npj Ocean Sustainibility szaklap hasábjain megjelent tanulmányukban.

A helyzetet az is súlyosbítja, hogy a tengerek és óceánok állapotát nagymértékben befolyásolják a szárazföldi forrásból származó szennyeződések, mint például a kezeletlen lakossági hulladék, az ipari szennyvíz, a túlzott műtrágyahasználat és a haszonállattartás szerves hulladéka. Emellett a vízhőmérséklet klímaváltozással összefüggő emelkedésével együtt jár az oldott oxigén mennyiségének csökkenése is, ami a 2000-es évek közepe óta egyre aggasztóbb méreteket ölt. A helyzet súlyosságát mi sem érzékelteti „jobban”, minthogy egyre gyakoribbak a tengerekben az olyan oxigénhiányos események, melyek során halak, rákok és más szervezetek populációi tömegesen pusztulnak el vagy kénytelenek oxigénben gazdagabb területekre vándorolni.

Magyar találmány oldhatja meg a halastavak egyik legsúlyosabb problémáját

A hazai fejlesztésű okos bóját nemcsak a vízminőség mérésére és ellenőrzésére lehet használni.

A kialakult helyzet nemcsak az élőhelyek degradációja és a biológiai sokféleség csökkenése miatt jelent problémát, hanem azért is, mert a halak igen fontos és egészséges élelemforrást jelentenek a Föld lakossága számára.

Az átlagos halfogyasztás globális léptékben nézve 1998 és 2018 között 15,6 kg/főről 20,4 kg/főre emelkedett, a növekvő népesség alapján kalkulált kereslet pedig a halak élősúlyát tekintve 93,6 millió tonnáról 152 millió tonnára nőtt. Emellett egyre nagyobb népszerűségnek örvend a tenger gyümölcseinek fogyasztása is: az irántuk való kereslet kétszeresésre emelkedett a 21. század fordulója óta, az előrejelzések szerint pedig 2050-re ismét megduplázódhat.

Ehhez képest Európában 2021-ben 10,6 millió tonna fogyott a halászati és akvakultúra termékekből, az egy főre jutó fogyasztás pedig 23,71 kg/fő volt. Magyarországon ennek még a felét sem fogyasztjuk el, bár jó jelnek vehetjük, hogy 2013 és 2021 között 5,4 kg/fő-ről 6,5 kg/főre, azaz több mint 20 százalékkal emelkedett az egy főre jutó hazai halfogyasztás, melynek kb. 70-80%-a tengeri eredetű.

Az európai országok közül érhető okokból a mediterrán térségben fogyasztják a legtöbb halat és tenger gyümölcsei terméket, melyek közül Portugáliában kimagasló 56,52 kg/fő, Spanyolországban 42,98 kg/fő, Franciaországban pedig 32,18 kg/fő volt az éves átlagfogyasztás 2021-ben. Termékcsoportonként nézve fenéklakó halakból 5,59 kg/fő, lazacból 3,13 kg/fő, tonhalfélékből és makrélaalakúakból 2,95 kg/fő, rákfélékből 1,92 kg/fő, kagylókból és egyéb puhatestűekből pedig 2,16 kg/fő volt az európai átlagfogyasztás.

Folyamatosan növekszik ez az ágazat a horvátoknál

Az ország elhelyezkedése és sokszínű klímája miatt kedvező feltételekkel rendelkezik a változatos gazdálkodáshoz.

Fontos megjegyezni, hogy az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) közlése szerint a tenyésztett víziállatok termelése idén először meghaladta a hagyományos halászatból származó fogásokat, így a kutatók által felvázolt új szabályrendszer a globális termelés nagyjából felét érintené. Ha viszont az új fenntarthatósági alapelveket ténylegesen bevezetik, az más ágazatokra, így az akvakultúrára is kihathat, az átállási periódusban pedig a technológiai újítások szükségessége miatt áremelkedéssel is járhat.