Apró szulák

Az apró szulák Európában és Ázsiában honos, szántók, kertek, útszéli gyomos társulások növénye. A burgonyafélék megtámadó vírusfajta köztes gazdája is.

Az apró szulák, mint nemkívánatos gyom

Bár virágai szépek, leginkább gyomnövényként tartják számon az apró szulákot, mivel gyors növekedése miatt a termesztett növényeket megfojthatja. Észak-Amerikában inváziós növénynek számít. Sűrű levélzetével elnyomja a többi növényt, csökkenti a termőföldek hozamát; becslések szerint az USA-ban 1998-ban 377 millió dollárt meghaladó veszteségeket okozott. Az apró szulák főként gabonanövények és évelő termesztett növények termőterületein okoz problémát. Növényenként átlagosan 600 magot hoz, kompetitív környezetben kevesebbet. A magok 95%-ának héja felkeményedik, áthatolhatatlanná válik az éréskor, így a talajban akár 28 évig is csíraképesek maradnak. Egyetlen 5 cm-es függőleges gyökérdarabból képes regenerálódni, újrahajtani. Ha egy területen megjelenik, vegetatív terjedése is számottevő, évente 3 métert képes sugárirányban szétterjedni.

Így védekezhetünk ellene

A szulákfajok irtása szempontjából a legrosszabb helyzet a sekélyművelésnél alakul ki, mert itt akarva akaratlanul a szulákfélék szaporítását végzi a gazdálkodó ember. De más évelő és magról kelő gyomok elterjedésének is ez a művelésmód „felel meg” a legjobban. A szulákfajok és más évelők terjedéséhez kitűnő életfeltételeket nyújt a gabonafélék művelőutas technológiája is. Természetesen az említett technológiáknak előnyei is vannak, de a gazdásznak, gazdának a gyomfelszaporodást elősegítő tényezőket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A szakszerűtlenül végzett ugaroltatás vagy parlag szintén kedvez a szulákfélék terjedésének. A szulákfajok ellen bevethető agrotechnikai eljárások a következők: normális mélyszántással eredményesebben tudunk védekezni, mint gyomirtó szerekkel. A szakszerű talajművelés állandó, stabil védelmet; míg a gyomirtó szerek időszakos védelmet nyújtanak a szulákfélék ellen. Az őszi mélyszántás rossz életfeltételeket, a sekélyszántás, tárcsázás kitűnő életfeltételeket biztosít a szulákfajoknak.

Az optimális növénysűrűség kalászosokban és kukoricában megfelelő védelmet nyújt az aprószulák ellen, mert az árnyékolást nem szereti. A szulákfélék elleni védekezésben fő kultúráinkban, a kalászosoknál és kukoricában az agrotechnika félmegoldásai (sekélyművelés) a legköltségesebbek. Tisztább megoldásnak tűnik a direktvetés, ahol állománysűrűséggel és vegyszerrel, vagy a hagyományos, mélyszántásos művelés, ahol elsősorban agrotechnikai úton védekezünk a gyomok fontossági sorrendjében előkelő helyen álló aprószulák és a nem kisebb veszélyt jelentő sövényszulák ellen.

Szántóföldjeinken a jó vetésforgó nagy védelmet nyújthat mindkét szulákfaj ellen, így a sűrű állományú, jól árnyékoló kultúrák vetése, telepítése (szálastakarmányok, mustár, repce, napraforgó, csicsóka, ez utóbbi természetesen csak kis gazdaságokban). Ültetvényekben az igen gyakori kapálás legyengíti, ki is irtja a szulákot, de erre csak kis területen van kapacitás, ezért itt a füvesítés, mulcsozás, feketefóliás takarás jöhetnek számításba, mint agrotechnikai módszerek. A ritka kapálás csak szaporítja a gyomfajt.

A szulákfajok elleni vegyszeres védekezésnek gondos talajművelés és okszerű vetésváltás esetén kisebb szerep jut. Sekélyművelés, direktvetés esetén és a nem sortakart szőlő- és gyümölcsültetvényekben viszont a gyomirtó szerrel való védekezés szinte az egyedüli lehetőség. A modern ültetvényekben újszerű agrotechnikai praktikák is ismeretesek, amire már kitértünk, ebben az esetben mellőzni lehet a vegyszeres gyomirtást. A szulákfajok eredményes vegyszeres irtásában döntő szerepe van a herbicidek megfelelő, vagy optimális fenológiai állapotban való alkalmazásának.