Az olajfa az olajfafélék családjában az olajfa nemzetség egyik faja. Már az ókor folyamán elterjedt Délkelet-Európában, Ázsia nyugati részein és Észak-Afrikában.
Az olajfa jellemzői
Az olajfa egy örökzöld cserje, ami viszonylag lassan nő. Virágai sárgásfehér színűek, fürtvirágzatot alkotnak, jelentéktelenek, kissé illatosak. Az olajfa nem mérgező a növény, bogyója fogyasztható, bár nálunk nem igazán érik be. Magassága ritkán haladja meg a 15 métert, többnyire 8-15 méter a törzse pedig egyenetlen és bütykös. Levelei ezüstös zöldek, nyúlánkan hosszúkásak: 1-3 cm szélesek és 4-10 cm hosszúak. Virágai kicsik és fehérek.
Olajbogyónak, olívabogyónak vagy egyszerűen csak olívának nevezett csonthéjas termése 1-2,5 cm hosszú, vékony húsú. Az olajfa hosszú ideig él, több 600 éves fát tartanak számon. Ha ugyanis elhal a törzs, akkor új hajtások növekednek a helyén, emiatt örökéletűnek tartják. Örökzöld levelei bőrszerűek, kemény tapintásúak, ovális alakúak. Olaját, termését a konyhában használjuk, fája szép és egzotikus bútorfa.
Az olajfa felhasználása
Az olívabogyót vélhetőleg senkinek sem kell bemutatni, italok, saláták, köretek, főételek egy nagyon kellemes eleme lehet - a görög salátából pedig egyenesen nem is hiányozhat. Az olajfa májusban virágzik, a bogyói június végén kezdenek el beérni. A színük változik a zöldtől kezdve a bíboron át a feketéig. November és január között szüretelik, sok helyen még kézzel szedik, vagy csak egyszerűen lerázzák a fáról az érett termést. Az olívaolaj sütéshez és főzéshez egyaránt használható. 1 liter olajhoz egyébként nagyjából 5 kg bogyó felhasználása szükséges.
Az elmúlt években a hazai burgonyatermés rendszerint már január végére vagy február közepére elfogy, így tavaszig sem tart ki.
Amit korábban hulladéknak hívtunk, arra másodlagos nyersanyagként kell tekinteni.
Nem volt zökkenő- és feszültségmentes az új Közös Agrárpolitika első éve sem Magyarországon.
A fenntarthatóság, az állatjólét és az egészséges életmód is egyre fontosabb szempont a fogyasztóknak.
A broilercsirkék tartása drámai fejlődésen ment keresztül, jelenleg azonban egyre növekvő ellenérzéseket vált ki a társadalomban.
A mezőgazdasági igényekre szabott vállalatirányítási rendszerek az agrárcégek legjobb eszközei lehetnek arra, hogy megőrizzék és növeljék versenyképességüket.