Póréhagyma

A póréhagyma a francia és a kínai konyha ételeinek egyik kedvelt hozzávalója. Már az ókori egyiptomiak is fogyaszthatták, erre utalnak az ebből az időszakból származó leletek is.

Használható a vöröshagyma helyettesítésére, remekül illik salátákba, nyersen szendvicsben fogyasztva is ízletes, ínycsiklandó krémlevest is főzhetünk belőle. Vitaminok közül A, B1, B2, C és K-vitamin tartalma számottevő, emellett jelentős mennyiségben tartalmaz kalciumot, káliumot, magnéziumot, vasat, mangánt és folsavat is.

Termesztés és ápolás

A póréhagymának nyári és téli fajtái vannak, a kertben a téli fajtát érdemes termesztenünk, mivel a nyári fajta tökéletesen kiváltható a fiatal vöröshagymával is. A nyári fajták levelei puhák és halványzöld színűek, míg a télieké kemény és sötétzöld. A téli póréhagyma termesztése mellett szól, hogy az év azon időszakában fogyasztható, amikor viszonylag kevés friss zöldség érhető el. A póréhagyma fényigényes növény, napos, világos helyen termesszük, árnyékos helyen, magasabb zöldségek vagy fák árnyékában nem érdemes próbálkoznunk vele. Víz és tápanyagigényes növény, jó állapotú, frissen trágyázott talajban, rendszeres öntözés mellett fejlődik megfelelően. A vetemény gondozása során a rendszeres öntözésre, műtrágyázásra valamint a gyomlálásra és kapálásra kell figyelnünk.

A téli póréhagymát szabadföldbe vetéssel, vagy palántázással termeszthetjük. Magjait 30 cm-es sortávolságra kell elvetni márciusban. A póréhagyma magja nagyon lassan csírázik, ezért a sorok között rendelkezésre álló helyen, akár retket is termeszthetünk. Amire a póréhagyma kicsírázik és megerősödik, addigra a retket, már fel is szedtük. Ha túl sűrűn vetettünk, akkor 10-12 cm-es tőtávolságra egyeljük ki a vetésből fejlődött növényeket. Ezeket a fiatal póréhagymákat elültethetjük máshova, palántaként használhatjuk őket. A palánták gyökerét csípjük vissza az egyharmadára. Ha palántákat szeretnénk nevelni, akkor március elején egy ládába vessük el a téli póréhagyma magjait. A palántákat április végén, május elején ültethetjük ki végleges helyükre, egymástól 10-12 cm-es tőtávolságra.

A póréhagyma legértékesebb része a fehér hagymarésze, azért, hogy ez minél hosszabb legyen, be kell vetnünk egy trükköt. Magról vetett póréhagyma esetében nyár végén fokozatosan feltöltjük a hagymasorokat földdel. Ha palántát ültetünk, akkor kissé mélyen kell elültetni őket, és később ezek mellett is fel kell tölteni a földet. A palánta mélyre ültetésével, csak mélyrétegű, jól felmelegedő talajok esetében próbálkozzunk. A betakarított póréhagyma hosszú leveleinek felső részét és gyökerét levágjuk, az elszáradt borítóleveket leszedjük, és már fogyaszthatjuk is. A téli póréhagyma nem fagy el a kertben ezért télen is fogyaszthatjuk. Tárolni homok közé rétegezve, pincében lehet, ehhez a fagyok beálltakor takarítsuk be a termést

Betegségek és kártevők

A vörös- és póréhagyma egyik legveszélyesebb kártevője a póréhagymafej-aknázólégy (Neonapomyza gymnostoma) lett. Kártétele e két növényen azonos módon, de eltérő időben jelentkezik. Az aknázólégy a vöröshagymát tavasszal, nyár elején, a pórét pedig ősszel károsítja. A nőstények petéiket a zöld szár és a világos (etiolálódott) fejrész határán, a föld közelében rakják a növény szöveteibe. A kikelő lárvák a hagymaszár belseje felé haladva egyre táguló járatokat rágnak a hagymafej szöveteibe. Egy-egy hagymában 15–20 nyű is előfordulhat. A megtámadott növény fejlődése lelassul, idősebb levelei sárgulnak, majd elszáradnak. A zöldhagymát (újhagymát) a benne nyüzsgő lárvák, barna bábok fogyasztásra alkalmatlanná teszik. Nem ritkán a hagymafej megrothad.

Az ellene való védekezés nem könnyű feladat. Egyik feltétele a helyes vetésforgó, illetve tápnövényeinek kellő távolsága. A légy elszaporodását azonban ezekkel az agrotechnikai beavatkozásokkal csak mérsékelni tudjuk. A háztájiban, kisebb ágyásokban fátyolfóliás takarással védekezhetünk. Természetesen ez akkor nem lehet eredményes, ha a talajban bebábozódva jelen vannak a kártevők, mert így a kikelő imágók eleve a fólia alá kerülnek. Kémiai úton egyedül a rajzó imágókat irthatjuk. A nőstények a peterakást megelőzően a hagymalevelek csúcsán apró, de szabad szemmel is látható szúrást ejtenek, s a növényből kibuggyanó nedveket eszik. A tojásokat csak ezt követően kezdik lerakni. Ilyenkor kerítsünk sort a permetezésre.