Új őrület a magyar kertekben: egyre többen ültetnek ilyen gyümölcsöket
Sokan vélik úgy, hogy kis kertben nem férnek el gyümölcsök, pedig van választék bőven.
A sáfrányos szeklice egy nálunk is több helyen termesztett növény. Régi fűszer- és festőnövény, de az utóbbi évtizedekben már elsősorban olajos magvaiért termesztik.
A sáfrányos szeklice jellemzői
A sáfrányos szeklice körülbelül 1-1,5 m-es magasságot elérő szúrós levelű növény, melynek narancssárga virágai a nyár második felében nyílnak. Régi festő és fűszernövénynek számít a kerti pórsáfrány és olajözön néven is ismert sáfrányos szeklice, melyből olaj is készül, ami különösebben nem ízletes és színtelen is. Fűszerként viszont aromás illatú, kesernyés ízű, fűszerezésre a fészekből kicsípett szirmokban található bibéket használhatjuk. Mindezen kívül sárga és vörös színű festékanyag nyerhető ki belőle. Használhatjuk levesek, mártások, tészták, sütemények, rizsételek, de sajtok, gyógyteák, vajak, és italok (például borok), színezésére, ízesítésére is. De a virágkötészetben is használják, például száraz termését a csokrok, szárazvirág kompozíciók díszítésére használják, a kertben magas termetű térelválasztó növényként lehet ültetni.
A sáfrányos szeklice termesztése
A sáfrányos szeklice nem túl igényes növény, szépen fejlődik a száraz, meleg és a napos helyeken is, de a szárazságot is jól tűri. A talajjal szemben sem túl válogatós, igaz legjobban a mély rétegű, jó vízgazdálkodású talajokat kedveli. Magjait áprilisban vessük el kb. 3-5 cm mélyre, a sorok között 40-60 cm-es sortávolságot hagyjunk. Ha túl sűrűn kelne a vetés, akkor ritkítsuk 10-12 cm-es tőtávolságra. A gyomtalanításon kívül lényegében nincs is egyéb tennivalónk.
Sokan vélik úgy, hogy kis kertben nem férnek el gyümölcsök, pedig van választék bőven.
Amit korábban hulladéknak hívtunk, arra másodlagos nyersanyagként kell tekinteni.
Ha ez így megy tovább, a narancslé olyan luxuscikké válhat, amit egyre kevesebben engedhetnek meg maguknak.
Egyre többen érzik ezt, ahogy a klímaváltozással összefüggésbe hozható természeti csapások vagy más jelenségek a mindennapok részévé válnak.
Chilében is megalakult az úgynevezett vetőmagőrök mozgalma, akik a hagyományos növényfajták megmentését tűzték ki célul maguk elé.
A mezőgazdasági igényekre szabott vállalatirányítási rendszerek az agrárcégek legjobb eszközei lehetnek arra, hogy megőrizzék és növeljék versenyképességüket.