Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A mezőgazdaság több ezer éven át az emberek mindennapjainak része volt, és ahogy a múltunkat, őseinket megtanuljuk elfogadni, ugyanígy kell tennünk a nagyüzemi mezőgazdasággal is. A nagyüzemi gazdaságok megítélése sokszor negatív a fenntarthatóság és környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, de ha valaki adatok mentén, a valós alternatívákat is mérlegelve értékel, akkor már tisztul a kép.
Egységnyi átlagbérből Magyarországon és a világon is egyre több alap élelmiszert tudunk vásárolni, és ez csakis a nagyüzemi gazdaságok, agrártechnológiai innovációk révén vált lehetségessé.
A bruttó átlagbér 1960-ban 1575 Ft volt, de miközben az iparban 1609 Ft volt a havi átlag, a mezőgazdaságban csak 1028 Ft-ot ért el ez az érték. Napjainkra ez különbség valamelyest csökkent, de még mindig jelentős. 2020-ban a mezőgazdasági átlagbér már elérte a bruttó 300 ezer Ft-ot, azonban vele párhuzamosan a nemzetgazdasági átlagbér is 400 ezer Ft közeli értékre emelkedett.
A mezőgazdaságtól minden fejlett társadalom az utóbbi 80 évben távolodott el és ez mindannyiunk előnyére vált. Magyarország lakosságának 52%-a 1941-ben még közvetlenül, vagy közvetve a mezőgazdaságból szerezte jövedelmét, a 70-es évekre az iparosítással gyorsan 30% alá esett az arány, majd pedig a rendszerváltást követő időszakban már 10% alatt mérhető.
Ha kiszámoljuk, hogy mekkora az esélye, hogy egyetlen agrár kötődésű ősünk sincs a nagyszülők, vagy dédszülők generációjában, akik 1941-ben aktív korúak voltak, akkor gyakorlatilag 0 értéket kapunk. Ezért is él sokunkban családi emlék, nosztalgia formájában egy-egy kisbirtok méretű gazdaság.
A vidéki élet lakosság megtartó ereje lecsökkent a mezőgazdasági munkalehetőségek számával együtt. A mai Magyarország területén 1900-ban a lakosság 75%-a még falvakban, községekben lakott, mára ez megfordult és 75% lett a városi lakosok aránya. Ezt a fajta társadalmi mobilitást a hazai oktatás, más szakmák, képességek elsajátítása, új ágazatok, mint például az autóipar felemelkedése és a nagyüzemi agrár termelés együttesen tették lehetővé, hozzájárulva az ország és az életszínvonal fejlődéséhez.
A nagyüzemi mezőgazdaság már magas szinten gépesített, egyre kevésbé jelent megterhelő fizikai munkát, és az adatgyűjtés alapú döntéshozatal miatt jól képzett, jobban fizetett munkaerőt igényel. A nagyüzemi állattartó telepen is lehet szabadságra menni, miközben kisüzemi, családi szinten ez még nehezebben megvalósítható.
A közeljövőben a jövedelem különbség is várhatóan lecsökken a többi ágazattal szemben, így érdemes mindannyiunknak megvizsgálni, hogy egy korszerű, nagyüzemi mezőgazdaságban munkavállalóként, vagy tulajdonosként, családi gazdálkodóként miként tudjuk formálni a közös jövőnket, figyelve a környezetvédelmi szempontokra, de nem elfelejtve a realitásokat, hogy honnan jutottunk idáig, és miről kellene lemondani a városi életben is, ha kizárólag a környezetvédelmi szempontok mentén alakítanánk az élelmiszertermelésünket.
Szerző: Antal Áron, Takarékbank Agrárcentrum
