Pusztul a föld, a szó legszorosabb értelmében: a talaj állapotának folyamatos romlása miatt évente 50 milliárd eurót veszít az Európai Unió az EU Talaj Misszióját előkészítő tudományos jelentés szerint. De ez a veszélyes tendencia érvényesül szerte a világban, ahogy arra az IPCC Külön Jelentése is figyelmeztetett. A talaj leromlását többek között a mezőgazdaságban és erdőgazdálkodásban folytatott fenntarthatatlan gazdálkodási gyakorlatok, az ipar által okozott szennyezés, valamint a beépített területek terjeszkedése okozza. Emellett egyre növekvő élelem-szükségletünk, étrendünk, az élelmiszer ellátási lánc működése és az élelmiszer-pazarlás szintén befolyásolják a talaj egészségét - olvasható a Másfélfok oldalán.

A talaj rendkívül dinamikus és törékeny rendszer. Emberi időléptékben mérve véges erőforrás: 1 cm vastag termékeny talajréteg képződése akár 1000 évig is eltarthat. Az unióban a talajok egynegyede szenved a víz okozta jelentős eróziótól, további egynegyedén pedig magas az elsivatagosodás kockázata, elsősorban Dél-, Közép- és Kelet-Európában. Az éghajlatváltozás hatására egyre szaporodó szélsőséges időjárási események tovább rontják a helyzetet, ugyanis az intenzív, nagycsapadékú esetek felerősítik a víz okozta eróziót, míg az aszályos időszakok a talaj kiszáradásához, porzásához vezetnek, így a szél könnyen tovaszállítja azt.

Ha elhallgat a kanári…

Egy kanál termőtalajban több organizmus található, mint ahány ember él a Földön. Ezért nem meglepő, hogy a talajban élő gombák és baktériumok csupán 1%-át ismerjük. Azt azonban jól tudjuk, hogy amint a talaj organizmusai fogyatkozni kezdenek, a teljes ökoszisztéma működése romlani kezd. A talaj organizmusai ezért olyanok, mint a szén-monoxidra rendkívül érzékeny kanárimadarak a szénbányában: ha elhallgatnak, akkor mi is életveszélyben vagyunk.

A talaj élővilágának biológiai sokfélesége nélkülözhetetlen a talaj ökoszisztéma szolgáltatásainak fenntartásához. Ezeket a szolgáltatásokat sokszor alapvetőnek, magától értetődőnek tekintjük, és egészen addig nem értékeljük fontosságukat, amíg azok el nem tűnnek. Ha a talaj egészséges, és fenntartható módon gazdálkodunk vele, számos hasznát élvezhetjük:

• megfelelő mennyiségű tápláló és biztonságos élelmiszer, takarmány, rost és egyéb, a különböző iparágak számára fontos biomassza biztosítása;
• a víz tárolása és tisztítása, a vízáramok szabályozása, a víztartók feltöltése, valamint az aszályok és áradások hatásainak csökkentése, ezáltal elősegítve az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást is;
• a szén megkötése a légkörből, valamint annak hosszútávú elraktározása, ezáltal a talajból származó üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, így hozzájárulva az éghajlatváltozás mérsékléséhez;
• a tápanyagok körforgásának segítése, ezáltal támogatva a növények termelékenységét, ezzel pedig az élelmiszer-biztonságot;
• élőhely biztosítása mind a talajban, mind a talajon élő élőlényeknek, ezáltal segítve a biológiai sokféleség megőrzését.

Az IPCC földhasználattal foglalkozó jelentése szerint jelenleg 50-100-szor gyorsabban pusztítjuk talajainkat, mint ahogy az képes volna regenerálódni. A talaj leromlása idővel az ökoszisztémák összeomlásához vezethet, ezzel aláásva az élelmiszer-biztonságot, tovább fokozva az éghajlati és ökológiai válságot, ami tovagyűrűző gazdasági és társadalmi instabilitáshoz vezet. Hogyan kell elképzelni ezt a folyamatot?

A túlhasznált, kizsigerelt talaj szerkezete leromlik, csökken a szerves anyag tartalma és ezzel együtt a benne élő hasznos élőlények (pl. földigiliszta, baktériumok, gombák) száma is. Ennek következtében gyorsan tömörödik, aszály idején cserepesedik és porzik, a csapadéktól eliszapolódik, továbbá lecsökken a vízbefogadó képessége, tápanyag és nedvességtartó kapacitása. Mindez akadályozza a gyökerek optimális fejlődését, illetve a talaj ökoszisztéma megfelelő működését és a szénmegkötést. Ez pedig egyre romló termésátlagokhoz és végül a talaj teljes kimerüléséhez vezet.

A világ talajainak csak 11%-a művelhető, azonban a nem megfelelő művelés hatására a földek nagy részén folyamatosan csökken a talaj termőképessége és szénmegkötő kapacitása. A leromló, rossz egészségi állapotú talajokon nehéz jó minőségű, egészséges növényeket termeszteni, ez pedig az emberi egészségre is hatással van. Ezért paradigmaváltásra van szükség, vagyis a hagyományos talajminőségi mutatók mellett a talajegészségre is oda kell figyelnünk - hangsúlyozta előadásában Biró Borbála, az MTA doktora, az EU Egészséges Talaj és Élelmiszer Misszió hazai szakértője, a talajkímélő gazdálkodásról szóló konferencián. Ez rendszer-szemléletet igényel, amelyben a talaj fizikai és kémiai jellemzői mellett fontos szerepet kap a talaj biológiai aktivitása és élővilágának gazdagsága is, ami az egészséges talaj alappillére.

Van megoldás: egészségesebb talaj, kisebb gazdasági károk

A talajkímélő- és megújító mezőgazdasági gyakorlatok középpontjában az egészséges talaj - egészséges növény - egészséges ember hármasa áll. Ezek a módszerek segítik a termőtalaj regenerációját, a biológiai sokféleség növelését, a szénmegkötést, a víz- és tápanyag-körforgás javítását, az ökoszisztéma szolgáltatások bővítését. Mindezek hozzájárulnak a mezőgazdaság klímaváltozással szembeni ellenállóképességének növeléséhez is.

A talajmegújító gyakorlatokat közel három évtizede alkalmazó (és tapasztalatait könyvben összegző és oktató) Gabe Brown amerikai farmer szerint gazdaságossági szempontból is megéri ezekre a módszerekere váltani, ugyanis a talajmegújítási folyamat során javuló ökológiai változatosság és tápanyag körforgás lehetővé teszi a műtrágya, szerves trágya és növényvédő szerek jelentős csökkentését. Ezen gyakorlatok mellett szól az is, hogy a ráfordítási igény mellett az üzemeltetési költség is alacsony, hiszen a talajbolygatás csökkentésével a kevesebb munkagépnek kevesebb üzemanyagra van szüksége. Emellett a kevesebb jármű kevésbé tömöríti, roncsolja a talajt.

Gabe Brown így foglalta össze a talajmegújító mezőgazdaság alapelveit:

• A talajbolygatás minimalizálása: a termőtalaj minél inkább bolygatott, annál gyorsabban veszti el a szerkezetét és humusztartalmát, ezért törekedni kell a talajvizsgálaton alapuló, okszerűen végzett, minimális talajművelésre ("min-till") és ahol lehetséges, a szántás teljes elhagyására ("no-till").
• Növényi változatosság: fontos az egymás után sorrendben termesztett növények változatossága (széles vetésforgó), az együtt termesztett növények és a sok növényfajból álló másodvetésű keverékek, valamint a takarónövények alkalmazása, ugyanis ez segíti a fertőzések, kártevők és gyomok kontrollját, valamint javítja a talaj ökoszisztéma működését, ezáltal pedig a talaj szénmegkötő képességét is.
• Takart talajfelszín: a talajtakarás elsődleges szerepe, hogy meggátolja a szél és csapadék miatti talajeróziót. Fontos, hogy az év minden hónapjában fedve legyen a talaj, a termesztett főnövények, egyéb takarónövények, valamint mulcs formájában.
• Élő gyökerek: a földön egész évben jelen lévő változatos növények élő gyökerei állandó táplálékkal látják el a gyökérzónában élő mikrobiális életközösséget, amely jelentős szerepet játszik a tápanyagok feltárásában, körforgásban tartásában és a szénmegkötésben.
• Állatok integrálása: jó és gazdaságos megoldás az is, ha meghatározott időszakban és helyen engedjük az állatok legeltetését, mivel ez a talaj egészségére és az ökoszisztéma szolgáltatások javítására is jó hatással van.

Az IPCC földhasználattal foglalkozó jelentése szerint erősen függ a helyi talajadottságoktól és a vetési gyakorlattól, hogy a szántás csökkentése valóban több szén elraktározódását eredményezi-e. A legtöbb esetben a szántás mérséklésével/elhagyásával hosszútávon (több mint egy évtized) megnövekedett szénraktározásról tanúskodnak az eredmények a talaj felső 30 cm-es rétegében, de vannak olyan esetek is, ahol a szántás hatására a mélyebb talajrétegekben nőtt a szénraktározás. Ezért egyelőre nem tisztázott, hogy globális szinten a talajmegújító gyakorlatok - a talaj egészségének helyreállításán túl - mekkora szerepet játszhatnak a légköri többlet szén-dioxid eltávolításában.

Hazai helyzet: pár jó gyakorlat, sok bizalmatlanság

Hazánkban is már egyre többen kísérleteznek talajmegújító mezőgazdasági módszerekkel (Talajmegújító Gazdák Egyesülete). Somogyban például gazdálkodók évek óta próbálgatják a különböző módszereket és technológiákat ahhoz, hogy megtalálják a helyi adottságokhoz és a termesztett növények igényeihez legjobban illeszkedő stratégiát.

Berend Ferenc gazdálkodó 2009 óta kísérletezik minimum műveléssel. A talajkímélő gazdálkodásról szóló konferencián elhangzott beszámolója szerint a hagyományos gyakorlatokhoz képest ez több odafigyelést igényel (pl. nehéz a megfelelő fajta és hibridválasztás, követni kell az időben eltérő vegetációs periódusokat), de a talaj egészségének helyreállása szó szerint meghozza a gyümölcsét. A forgatás nélküli talajművelésre való fokozatos áttérési folyamat egyik leglátványosabb eredménye a talajélet felpezsdülése és az egészséges termés. Elmondása szerint rengeteg a teendő ezen a téren, nem csak a földeken, de a gazdák fejében is. Nem kell azonnal no-tillbe váltani, de a túlművelést el kell kerülni.

A konferencián szintén előadó Sztahura Erzsébet, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) szakértője szerint is fontos a talaj szerkezetességének javítása és a művelés intenzitásának csökkentése, mivel így a víz elfolyását körülbelül 50%-kal, míg az eróziót 90%-kal lehet mérsékelni. A hatás azonban nem azonnali, körülbelül 3-5 év múlva érezhető ténylegesen a javulás.

Berend egyelőre igen problémásnak látja a helyi gazdák ellenállását, rugalmatlanságát és bizalomhiányát. Ez azonban részben a támogatási rendszer hiányosságaiból is fakad, ezért szerinte a mezőgazdasági támogatásokat olyan kritériumokhoz kellene kötni, melyek a talaj egészségi állapotának megőrzését ösztönzik.

A szakértők egyetértenek abban, hogy oktatással, szaktanácsadással és megfelelő géptechnológiával kellene segíteni a gazdákat abban, hogy minél többen alkalmazzák a számukra megfelelő talajkímélő- és megújító gyakorlatokat. Az Európai Zöld Megállapodás is prioritásként kezeli a talajegészség javítását és megőrzését.