Gyuricza Csaba kiemelte, alkalmazkodni kell a megváltozott helyzethez, másrészt az embereknek is hatással kell lenni a klímára. Ugyanis nemcsak a klíma van hatással a mezőgazdaságra, hanem fordítva is: a mezőgazdaság is nagyon komoly hatást gyakorol a klímára. A széndioxid-kibocsátásban például szerepe van annak, ahogy a talajokat használjuk. A helytelen talajhasználat felerősíti a szerves szénkészlet lebomlási folyamatát a talajban. Ha ez a szerves szénkészlet lebomlik, akkor abból szén-dioxid lesz, ami a légkörbe vándorol. A szakember a 24.hu-nak adott interjújában kitért arra, hogy nagyon helytelenül használjuk a talajt: 

Ennek a problémának a jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Ha az élelmiszer-előállítás jelenére és jövőjére vagyunk kíváncsiak, a talajnál kell kezdeni a vizsgálódást. Minden a talajból indul ki: a növények termelése, azon keresztül az állatok etetése, az élelmiszer-előállítás és a klímára gyakorolt hatás. Ha a talajművelés túlságosan intenzív, ha rengeteg vegyszer és műtrágya használatával párosul, akkor az egy darabig ugyan tudja növelni a termésmennyiségeket, de egy idő után fenntarthatatlanná válik. Ugyanaz történik, mint a gazdaság egyéb területein: lehet folyamatosan növelni a termelést és ezzel együtt a kibocsátást, de egy idő után elfogy a fedezet, a tápanyagtőke, a szervesanyag-mennyiség, amit folyamatosan használunk, és ez az ökológiai rendszer összeomlását okozhatja. A túlzott műtrágyázási kényszer, hogy minél több termést hozzunk ki, hosszú távon tönkreteszi a talaj élővilágát és szervesanyag-tartalmát. A talaj élő organizmus, de ha működésképtelenné válik, egy idő után pont az ellenkező hatást érjük el, mint amit akartunk: egyre kevesebb terméshez jutunk.

Olyan dolog történik az európai földeken, amire senki sem számított

Milyen ősi és modern módszereket vetnek be a klímaváltozás ellen a spanyol és olasz gazdák? És mi a helyzet idehaza?

Ahogyan jelenleg műveljük a talajt, az nedvességpazarló. Hazánkban a talajra hulló csapadék fele hasznosíthatatlan a növények számára. A MATE rektora kifejtette, hogy helyben lehetne tartani, de a helytelen talajhasználattal elpazaroljuk. A csapadék nem csökken olyan arányban, mint amilyen arányban nő a hőmérséklet, viszont a növekvő hőmérséklet fokozza a párolgást, ebből adódóan több nedvesség távozik a légkörbe. Meg kellene őriznünk a nedvességet, de ez csak úgy lehetséges, ha olyan talajállapotot próbálunk kialakítani, ami jóval több vizet tart helyben.

Tényleg eljöhet az éhezés kora?

Gyuricza Csaba szerint a tavalyi év sem volt elég sokkoló a mezőgazdaság számára. Mint mondta, a mai Magyarország éghajlata az ötvenes évek Bulgáriájának felel meg, tehát két-három emberöltő alatt jelentősen eltolódtak az éghajlati övek. Vagy alkalmazkodunk a megváltozott feltételekhez, ami azt jelenti, hogy más növényfajtákat kell termelni, más technológiákat, másfajta talajművelést kell alkalmazni, vagy pedig mindez törvényszerűen előbb-utóbb vissza fog ütni, és ha bejön egy hirtelen aszály, amire nem készültünk fel, az végzetes lehet. Utóbbit pedig úgy érti, hogy egészen egyszerűen nem lesz ennivaló. 

Elképzelhetetlen volt pár évvel ezelőtt, hogy Magyarország kukoricából behozatalra szoruljon, de tavaly ez is bekövetkezett. A termés a 3 millió tonnát sem érte el országosan, pedig korábban még a 4 millió tonna körüli hozam is rekordalacsony mennyiségnek számított. Iszonyatos károk voltak, az Alföld gyakorlatilag elpusztult. A tavalyi nyár nagyon súlyos figyelmeztetés volt, szerintem az utolsó figyelmeztetés. Viszont hiába telt el azóta egy év, ha megnézzük a gazdálkodási gyakorlatot, akkor úgy tűnik, még mindig nem tanultunk az eseményekből.

Itt a megoldás a drága műtrágya helyett? Ez tényleg működhet a földeken

2027-ig 600 ezer hektár európai termőföldön váltaná ki részben a mesterséges műtrágyát az olcsóbb és fenntarthatóbb biostimuláns.

Így lettünk exportőrből importpőrök 

Azt már tudhatjuk és érzékelhetjük is, hogy a hazai krumplitermesztéssel (is) súlyos gondok vannak. A burgonya a fő keményítőforrásunk, és csakugyan problémás a helyzet, mert az elmúlt tíz év alatt ötödére esett vissza a termőterülete. Gyuricza Csaba, mint fogalmazott, korábban elképzelhetetlen lett volna, hogy januárban Franciaországból vagy Lengyelországból importáljunk burgonyát, jó magas áron. Nettó exportőrből nettó importőrré váltunk.

Szinte elfogyott a termőterület. Ez is szorosan összefügg a klímaváltozással, hiszen azért lett ilyen nehéz gazdaságosan burgonyát termelni, mert az éghajlati övek eltolódnak, és egyébként is a burgonyatermelés régiójának határán voltunk. Mint mondtam, egy Celsius-fokos átlaghőmérséklet-emelkedés 300 kilométerrel tolja el az éghajlati öveket, s ez azt jelenti, hogy gyakorlatilag már csaknem kiestünk a burgonyatermesztés optimális zónájából. Viszont, ha az öntözést és a nemesítést megoldjuk, akkor menthető a magyar burgonya.