Kutya

A kutya a szürke farkas egy alfajának háziasított formája, a társállatok egyik faja. A kutyák háziasításuk óta számos feladatkörben szolgálták és szolgálják az embereket.

A kutya vagy eb (Canis lupus familiaris) ujjon járó emlős ragadozó állat, a szürke farkas (Canis lupus) egy már kihalt alfajának háziasított formája. A kutyákat szokás a társállatok sorában emlegetni. A kutya munkatársként vagy munkaeszközként - például őrkutya, vadászkutya, szánhúzókutya, vakvezetőkutya -, terápiás állatként, házi kedvencként egyaránt szolgálja az emberiséget.

A kutya életmódja

A kutya életmódjában az embert követi, jellemzően nappal aktív. Az el- és visszavadult kutyákkal kapcsolatban azonban megfigyelték, hogy általában inkább szürkületkor vadásznak.

A kutya előfordulása

A kutya a világon praktikusan mindenütt megtalálható, ahol az ember is. Ez alól kivételt képez az Antarktisz és a Csendes-Óceán szigeteinek, szigetcsoportjainak egy része, ahol eredetileg nem éltek farkasfoma állatok, a gyarmatosítás korában pedig az európai telepesek nem vittek magukkal kutyákat, avagy a sikertelen gyarmatosítási kísérletet a kutyák sem élték túl.

A kutya táplálkozása

A kutyák mindenevőnek számítanak. A farkasokhoz képest a mezőgazdasági társadalmakból származó kutyák az amiláz és más, a keményítőemésztésben részt vevő gének extra példányaival rendelkeznek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy jobban boldoguljanak a keményítőben gazdag táplálékkal is. Az emberekhez hasonlóan egyes kutyafajták nyálában amiláz termelődik, és a keményítőben gazdag táplálkozásúak közé sorolhatók. A kutyák azonban - inkább a macskákhoz és kevésbé más mindenevőkhöz hasonlóan - csak taurinnal képesek epesavat termelni, és nem képesek D-vitamint előállítani, amelyet állati húsból nyernek. Emellett a kutyáknak - a macskákhoz hasonlóan - argininre van szükségük a nitrogénegyensúlyuk fenntartásához. Ezek a táplálkozási igények a kutyákat félútra helyezik a húsevők és a mindenevők közé.

A kutya fajtái

Ezek az állatok nagyon sok módon segítik az embereket, ám az egyes feladatokhoz más és más a kutya optimális testfelépítése, illetve viselkedése, ezért a különböző feladatokra kitenyésztett kutyafajták testfelépítése nagymértékben eltér. A világon mintegy 430 kutyafajtát tartanak nyilván, és a mai napig folyik új fajták kitenyésztése. Ezek közül egyre kevesebbet használnak arra a célra, amire kitenyésztették őket, így egyre több fajta válik ketté kiállítási és munka vérvonalra, mint például a német juhász és a labrador retriver esetében. Az eredeti feladatok eltűnésével a tenyésztési szempontokból is eltűnik az eredeti tenyésztési cél. Ennek egyik példája, hogy napjainkban egyre több pásztorkutya fajta a nyájak őrzése és terelése helyett őrző-védő szerepkörben szerepel. A kutyáknál megkülönböztetik a két vagy több fajta kereszteződéséből származó a keverékeket és a fajtatiszta egyedeket. Utóbbiakat törzskönyvi nyilvántartásba veszik. Az azonos fajtájú egyedeket közös külső és belső jellemzők kötik össze a közös származáson kívül. Ezeket a fajtastandard tartalmazza.

A kutya megjelenése

A kutyák testét általában szőrzet borítja, kivéve néhány meztelen-kutya fajtát, ahol a szőrzet ritkább, vagy a test egyes részein hiányzik. A szőr lehet rövid, félhosszú vagy hosszú. A fiatal kutyáknak születés után gyakran a felnőttkoritól eltérő szőrzetük van, ami általában selymesebb, bolyhosabb, mint a felnőtteké, gyakran a mintázata, színe is eltérő. A kutyák évente kétszer vedlenek. Ősszel a nyári bundájuk helyett sűrűbb, hosszabb télit növesztenek, tavasszal pedig a melegebb időjáráshoz megfelelőbb rövidebb ritkábbat. A vedlés során az elöregedett szőrszálak kihullanak. A lakásban tartott kutyák gyakran egész évben vedlenek.

A kutya szaporodása

A nőstény kutyát szukának, a hímet kannak nevezik. A kanok bármikor készen állanak a párzásra, míg a nőstények csak a párzási időszakban, amikor a szuka úgymond „tüzel”. A szukát az első tüzelés időpontjától tekintik ivarérettnek, ami összefügg a teljes testméret elérésének időpontjával. A kistestű kutyáknál ez az időpont a 6-8 hónapos kor környékén, míg nagy testű kutyáknál egyéves kor utánra tolódik. A tüzelés általában fél évenként következik be, és hozzávetőleg 21 napig tart, de a tüzelés hossza fajtánként eltérő lehet. A tüzelés kezdetén a szuka még nem engedi magához a kanokat. A fedezésre a tüzelés 7. és 17. napja közötti időszak a legalkalmasabb. A fedezést követően - amennyiben a megtermékenyítés sikeres volt - a szuka 58–62 nap elteltével világra hozza kicsinyeit. Az alom mérete (az utódok száma) függ a kutya fajtájától, illetve egyéb tényezőktől.

A nem kívánt vemhesség a legegyszerűbben ivartalanítással vagy fogamzásgátlással előzhető meg, ami egyben bizonyos betegségekkel szembeni védelmet is jelent. A fiatal korban (ivarérés előtt) végzett ivartalanításnak nincs ismert negatív mellékhatása a hobbi célból tartott kutyákra, viszont a gazdát megkíméli a kölykök felnevelése és gazdák keresésének feladatától, a kanokban csökkenti a domináns viselkedést, illetve a versengést.

A kutya és az ember

Az együttélés évezredei alatt az ember és a kutya egyre több feladatban találta meg az együttműködés lehetőségét. Fokozatosan kialakultak azok a feladatkörök, amelyeket a kutyák ügyesen el tudnak látni. Vannak pásztorkutyák, vadászkutyák, rágcsálóirtásra kitenyésztett fajták, rendőrkutyák, és társállatok. Ezek a feladatok a gazdasági társadalmi változásokkal folyamatosan változnak.

Magyar kutyafajták

A Kynológiai Világszervezet hivatalosan kilenc önálló őshonos magyar kutyafajtát tart nyilván: puli, pumi, mudi, kuvasz, komondor, rövidszőrű-, és drótszőrű magyar vizsla, magyar agár, erdélyi kopó. Ezeknek a magyar kutyafajtáknak kitűnő az örökítőképességük, megőrzésük nemzeti érdek. A fajták tudományos szelektálása és nemesítő tenyésztése csak a 19. század második felében kezdődött.