Őz

Az európai őz a szarvasfélék családjába tartozó faj, Magyarország teljes területén előfordul. Növényevő, kéredző állat, hímje a bak, nősténye a suta, szaporulatának neve a gida.

Az európai őz (Capreolus capreolus) (röviden gyakran csak őz) az emlősök osztályának párosujjú patások rendjébe, ezen belül a szarvasfélék családjába és az őzformák alcsaládjába tartozó faj, mely Európa nagy részén és Kis-Ázsiában fordul elő, Korzika, Szardínia, Írország és Kelet-Európa keleti határa kivételével. Az őz Magyarország teljes területén előfordul. Az őz az erdős sztyeppék és a kis erdőfoltokkal tarkított mezőgazdasági területek szarvasféléje. Kedveli azonban a nádasokat, magas füves bozótosokkal tűzdelt térségeket is. Az erdők közül a nyitott, táplálékban gazdag, felújuló jellegűeket kedveli (vágásterületek, erdőtüzek utáni foltok).

Megjelenése

Az őz hímje a bak, nősténye a suta, az őzek szaporulatának a neve bakgida illetve sutagida. Az európai őz testhossza 95-135 centiméter, farka nagyon rövid, mindössze néhány centiméter, tömege Közép-Európában 15-30 kilogramm. A bakokat kis agancsuk alapján egyértelműen fel lehet ismerni. Meredeken emelkedik ki a homlokból, és az igazi szarvasokénál kevésbé irányul hátra, inkább felfelé. Kecses testével, vékony, hosszú lábával és hosszú, karcsú nyakával az őz a szarvasfélék legkisebb európai képviselője. Amikor az őz megkapja téli bundáját, színezete szembetűnően megváltozik, a vörhenyesbarna nyári bundát szürkésbarnára cseréli fel. Ilyenkor a combok hátulsó felén lévő „tükör” csaknem egészen fehérnek tűnik, míg nyáron sárgásfehér alapszínű. Az állat rövid farkát a tükör szőrzete szinte teljesen eltakarja. Alkalmilag feketés példányok is előfordulnak, fehérek (albínók) nagyon ritkán. A gidák „gyerekruhája” fehér és fekete foltokkal mintázott, bundájuk később világosvörös-barnás színűre változik. A sutának a bakkal ellentétben nincs agancsa.

Az őzek életmódja

Az őz nyáron jellemzően magányosan vagy kis családi csoportokban él, ősztől tavaszig azonban kisebb-nagyobb csapatokat formálnak, melyek mérete erdei területeken 4-8 egyed, nyílt mezőgazdasági területeken 40-90 egyed is lehet. A tél folyamán a nyílt területeken a táplálékban gazdagabb részeken figyelhetőek meg. Az őz szabad területen mintegy 10 évig is elélhet. Állat- és vadaskerti adatok alapján 15-17 év lehet a legnagyobb élettartam.

Táplálkozása

Elterjedési területének egészét tekintve, mintegy 1000 növényfajt fogyaszt. Kérődző állat. A táplálékfajok mintegy 25%-a fásszárú, 55%-a kétszikű és 15%-a pedig egyszikű. A téli, táplálékhiányos időszakban fenyőfélék tűleveleit is eheti. Az őz táplálkozására a nagyfokú válogatás a jellemző, a nagy energiatartalmú, magas víztartalmú és könnyen emészthető táplálékokat kedveli. Kis bendője és az emésztőcsatornán való gyors áthaladás miatt gyakran, de kis mennyiséget kell ennie. A nap 24 órája során 5-7 alkalommal táplálkozik, a köztes időben rendszerint elfekszik és kérődzik. A táplálék összetétele az évszakok és az egyedi szokások szerint is változhat, de a pillanatnyi elérhetőség erősebben befolyásolhatja az összetételt.

Ellenségei

Ahol előfordul, a hiúz és a szürke farkas a legveszedelmesebb ragadozói. Az őzgidák ivarérettsége előtt jelentős veszteségeket okozhatnak az aranysakálok, rókák, és ahol előfordul, a vadmacska is. Főleg télen szintén nagy kárt okozhatnak az őzállományban a kóbor kutyák. Ilyenkor az őzek különösen érzékenyek a zavarásra energetikai kiszolgáltatottságuk következtében.

Az őzek szaporodása

A párzás (üzekedés) július végén, augusztus elején van. A gidák mintegy kilenc és fél – tíz hónapos vemhesség után, május második felében, június elején születnek. Ez közel két hónappal hosszabb vemhességi idő, mint a jóval nagyobb testű gímszarvasé. A megszületett gidák száma 1-3 között alakul, leggyakrabban az ikerellés fordul elő. A magzatszámot részben a suta kora, illetve a kondíciója befolyásolja, mely erdei élőhelyen alacsonyabb, jó mezőgazdasági területeken magasabb utódszámot jelent. Az újszülöttek testtömege 1-2 kg között mozog. A gida a megszületést követő néhány óra múlva már követni képes az anyját, ki gondosan ápolja. A gidák általában egyéves korukig maradnak az anyjukkal. Az őzek egész évben ezt a három-négy hetet várják, így ilyenkor idegesebbek, bátrabbak, figyelmetlenebbek, megfeledkeznek a külvilágról. Ezért ha gépjárművel közlekedünk, rendkívül óvatosnak kell lennünk, mert ezekben a napokban nemcsak éjszaka, hanem nappal is számítani kell a műutakra tévedt példányokra. Ha az őzek üzekedése véget ér, akkor a szarvasok kezdődő násza miatt kell majd fokozottan figyelni. Ez az időszak  a szeptembertől októberig tartó úgynevezett szarvasbőgés.

Az emberek sokszor megsajnálják azokat a pici állatokat, akikről azt hiszik, hogy anyjuk elhagyta őket, és az árva egyedek segítségre szorultnak, ezért fekszenek egyedül a fűben összekuporodva. Az igazság valójában az, hogy a gidákat az anyja fekteti el, úgy, hogy orruk, hasuk takarásban legyen, szaganyagot ne árasszanak. Amennyiben az emberek hozzájuk nyúlnak, idegen szaganyag kerül rá, amit ha az anyja megérez nem gondozza tovább.Ő