Mivel a tuják számára nem optimálisak a magyar éghajlati feltételek, jelentősen megkönnyítik a kártevők és a kórokozók dolgát - írja anovenydoki.hu. Nem csak ezek válthatják ki azonban a tuja barnulását, esetleges pusztulását, de a szárazság, a talajtani tényezők és a tápanyaghiány ugyanúgy tönkre tehetik növényeinket. Nézzük mik lehetnek a leggyakoribb károsítói a tujáinknak és hogyan védekezhetünk ellenük.

A betegséget akár már februártól észlelhetjük, mivel a gomba a fertőzött hajtásokon telel át. A tünet a csúcsi pikkelylevelektől kiinduló, akár az egész hajtásra kiterjedő szürkés-barnás elszíneződés, amelyet elhalás követ. Fontos, hogy minél hamarabb észleljük a kórokozót, mivel a gomba és a spóra szóródása májustól várható. A betegség egyik leglátványosabb tünete, hogy élesen elkülönül a növényen a beteg és az egészséges rész. Az elhalt részeknél apró, fekete kitüremkedő foltok jelennek meg, ami a kórokozó szaporító képlete. A kórokozónak kedvez az alacsony hőmérséklet és a magas páratartalom, így elsősorban a csapadékos években jelentősebb a kártétele. A védekezés alapja, hogy május (spóra szóródás) előtt távolítsuk el a fertőzött részeket és kerüljük a sűrű növényállományt. Jelentős fertőzés esetén, a spóra szóródásának időszakában akár 7-10 napos időközzel is szükséges lehet a permetezés.

A kórokozó megjelenésekor kezdetben csak egy-egy pikkelylevél kezd sárgulni, az idő előrehaladtával azonban az egész növényen megjelenik ez a tünet. Súlyosabb fertőzés esetén hajtás száradást is okoz és idővel akár a teljes növény is elpusztulhat. Védekezéskor a fertőzött részek erős visszavágása és eltávolítása szükséges. A növényvédelmi kezeléseket a visszavágás és esős időszak után célszerű elvégezni. Azonban a hosszú spóra szóródási időszak miatt a növény állapotához, a fertőzöttség mértékéhez és az időjáráshoz kell időzíteni a permetezéseket.

A fertőzés teljes ágak pusztulását okozza. Elsősorban az idősebb fákon jelentkezik a betegség, amiket sebzésen keresztül tud megfertőzni. A károsítás helyén a kéreg besüpped és pirosas színezetű lesz, gyakran pedig gyantásodás is megfigyelhető. A kórokozónak a meleg párás időjárás kedvez. Védekezésnél a károsított részeket, bőven az egészséges részig vágjuk vissza, majd semmisítsük meg. Kémiai védekezéssel csak a károsítás mértékét tudjuk visszafogni, mivel a kórokozó a fás részekben van és nincs olyan szer ami képes lenne oda felszívódni.

Ez a betegség lsősorban az idősebb növényeknél jelentkezik. Könnyű észrevenni, ugyanis először a pikkelylevelek a hajtáscsúcstól indulva elkezdenek sárgulni-barnulni, majd szépen fokozatosan elszáradnak, súlyos fertőzés esetén pedig akár teljes ágak is felkopaszodhatnak. Az elhalt pikkelyleveleken apró fekete szaporító képletek jelennek meg. A gomba megtelepedését elősegíti a nagy szárazság, a rossz termőhely, de a tápanyaghiány is. A kórokozó ellen nincs kidolgozva védekezés, elsősorban a megelőzésre kell odafigyelni. Csökkentsük a stresszes tényezőket, kerüljük a sűrű térállást és ügyeljünk, hogy kálium túlsúlyos készítményeket juttassunk ki a növényre. Ha észleljük a kártételét a fertőzött részeket erősen vágjuk vissza, majd semmisítsük meg.