Kicsi, szőrös, de nem annyira cuki

A talajlakó kártevők közül talán a mezei pocok okozza a legnagyobb gondot ott, ahol megjelenik. Az egértől annyiban különbözik, hogy testalkata annál zömökebb, fülei kisebbek és rövidebbek, és a farka a testhosszának a felét sem éri el, ami szintén jól megkülönböztetné az egértől, ám mindez annyiban nem is lényeges, hogy elég rejtőzködő életmódot folytat, ritkán kerül a szem elé. Ez a rendkívül szapora állat néhány évtizeddel ezelőtt olyan mértékben elszaporodott Európában, és hazánkban is, hogy nemcsak a mezőgazdaságban okozott óriási kárt, hanem helyenként még a lakásokba is beköltözött. A kerttel kapcsolatosan az a legfőbb gond vele, hogy a gyümölcsfák, főleg az almafák gyökérnyaki részét megrágja, amivel komoly kárt okoz, lévén a sebzést a növény megpróbálja begyógyítani, de a kalluszosodó helyeken megtelepszik az üvegszárnyú almafapille, ami később a fák korai pusztulásához vezethet.

A profi rejtőzködő

A fekete barkó egy fekete színű, nagy testű, fényt kerülő ormányos bogár. Soktápnövényű kártevő, ami annyit tesz, hogy a legkülönbözőbb növényeket rágja meg a táplálkozása során, egyáltalán nem válogatós. Arra is van példa, hogy már a talaj szintje alatt elpusztítja a kelésben levő csíranövényeket. Nem csak a lágyszárúak esetén okoz gondot, almán, őszibarackon és cseresznyeoltványokon, mályvarózsán, és szamócán is jellemző a kártétele. A fekete barkó egy jól rejtőzködő, éjjel táplálkozó kártevő, fejlődése két évig tart. A bogarak tavasszal jelennek meg, többnyire éjjel rágnak, nappal pedig a tápnövényük közelében a bújnak meg a talajrögök között. Alattomos kártevő, mert a rágását látjuk, a növények pusztulását látjuk, de magát a kártevőt nem.

Évekig szenvedhet a kert miattuk

A drótféreg a pattanóbogár lárvája és a cserebogár lárvája, a pajor is a talajban fejlődnek több éven keresztül. Télen a mélyebb rétegekbe húzódnak, akár 50-80 centiméterre is a felszíntől, ám a talaj tavaszi fölmelegedésétől kezdve feljebb jönnek a növények gyökérzónájába. 2-3 éves fejlődésük során főként gyökerekkel táplálkoznak így kártételük hosszú ideig tart, már emiatt is jelentős. Minél idősebbek a lárvák, annál nagyobb méretűek, annál többet esznek, így a kártételük is egyre fokozódik. További nehézség, hogy a nedves talajt kedvelik, amire a növényeknek is szükségük van, tehát az öntözött területekre jönnek a szomszédos öntözetlen részekről is. Gyökérzöldségeken a drótféreg rágása onnan ismerhető fel, hogy odvasan, szabálytalan alakban rágnak. A károsított növények levelei előbb hervadnak, majd elpusztulnak.

Nem egyszerű a megoldás

A talajban levő károsítókkal főleg évelő növények esetén nem sok mindent tudunk tenni, ezért a kirajzó imágókra, azaz a kifejlett rovarokra kell koncentrálni, azokat irtani, így nem tudnak majd szaporodni. Eredmény csak évek alatt érhető el, hiszen egy adott évben kifejlődő állományt rövid távon hiába gyérítjük meg, ha a talajban még több évig fejlődő, különböző stádiumú lárvák élnek.

A cserebogarak jól begyűjthetők feromon csapdákkal, de azokat ne a növények közelében helyezzük el, mert a kifejlett bogár lombot is rág. Ha rajzáskor nem tudjuk a bogarakat elkapni, akkor a mi kertünkbe helyezik a talajba a petéiket, melyek néhány nap alatt kikelnek, és a következő években a talajban fejlődve esélyünk sincs kiirtani őket. Az ásáskor, kapáláskor előkerülő lárvákat szedjük össze, de ez valószínűleg a populációnak csak a kis hányada lesz. Ha a drótférgek és pajorok együttes száma meghaladja a 3-4 db-ot négyzetméterenként, akkor a növények beültetése előtt a talajt talajfertőtlenítővel javasolt kezelni, ám ez költséges művelet, és jobb szakemberrel végeztetni.

Konyhakertben, ha nem túl nagy a talajlakó kártevők egyedszáma, akkor csalogatással is védekezhetünk ellenük. Amelyik növényeket megvédenénk, köréjük helyezzünk ki a talajba (nem túl mélyen, úgy, hogy kézzel ki tudjuk emelni néha megnézni), félbe vágott burgonyát, vagy répát, és ha ennek környékét nedvesen tartjuk, akkor jó eséllyel gyűjthetjük össze róluk a drótférgeket. E csaliterményeket gyakran kell cserélni, mert ha nem frissek, akkor nem csalogatják a kártevőket. Elég sziszifuszi munka, de a frissen beültetett növények gyökerei jó eséllyel megvédhetők ezzel a módszerrel és a kártevők száma is csökkenthető.

A talajlakó kártevők sorának azonban itt még nincs vége. A vetési bagolylepke lárvájának évente két nemzedéke van. Lárva alakban 15-20 centiméter mélyen a talajban telel. Telelés után tavasszal táplálkozik, s ez a még fejletlen növényeket érintő kártétele a legsúlyosabb. Csak éjjel rág, nappal sekélyen a földbe bújva károsítja a növény gyökereit.

A talajlakó kártevők gyérítése nem könnyű feladat. A korábban népszerű, ma már néhány termesztési irányzatban mellőzött őszi ásás egyik értelme is az volt, hogy így a talajlakó kártevők a felszín közelébe kerülnek, és ezeket a téli fagy megritkítja. Az utóbbi években a klímaváltozás miatt azonban egyre ritkábban vannak olyan mértékű fagyok, melyek hatással lennének a talajlakó kártevők egyedszámára.

Vannak a növényekben élők

A gyökérgubacs-fonálférgek károsítására a konyhakertek egyik leggyakoribb növénye, a paradicsom különösen érzékeny. Hazánkban több fonálféreg faj is megtalálható, melyek az eddigi kártevőktől eltérően a növények szöveteiben élnek. A lárvák behatolnak a gyökerekbe, és szövetburjánzásra, gubacsok képzésére kényszerítik azokat. Ezek a pár milliméteres nagyságútól akár 4-5 centiméter átmérőjűek is lehetnek - a növénytől és a fonálféreg fajától függően. E megvastagodás alatt a gyökérrészek elhalnak. A kártétel a homokosabb talajú területeken jelentősebb, mint kötött talajon. A nőstények 500-1000 petét raknak, és hazánkban évente 2-4 nemzedékük van, üvegházi termesztési körülmények között ez akár 10 is lehet. A megtámadott növény föld feletti részei a fejlődésben leállnak, a levelek lankadnak, idővel a növények elhalnak. Legjobban a vetésforgó betartásával lehet ellenük védekezni, és erre kiskertben is figyeljünk, hogy egy adott növény lehetőleg 3-4 évig ne kerüljön újra ugyanarra a helyre, ahol korábban volt, sőt hasznos, ha azt is figyelembe vesszük, hogy rokon fajok se kerüljenek egymás után ugyanoda (paradicsom-burgonya, sárgarépa-petrezselyem). A fonálférgek ellen a gyomok rendszeres irtása is részben hatásos, mert sok gyomfaj is gazdanövénye ezeknek. Több fonálféregre fogékony zöldségfajnak vannak már erre a kártevőre ellenálló, vagy legalább toleráns fajtái, de beszerezhető olyan parazita gombát tartalmazó készítmény, melynek a fonálférgek áldozatul esnek.