Rengeteg védelmi eszköz kapható, amelyek kisgyermekek számára teszik biztonságosabbá az életet a lakáson belül. Ilyenek a fiók-, és ajtó becsapódás gátlók, az asztal élekre szerelhető élvédők, és más gyerekzáras megoldások. De a biztonságra nem csak a lakásban, hanem a kertben is szükség lehet. Közterületeken a gyerekek számára épített játszórészeknek, játszótereknek komoly követelményeknek kell megfelelniük a biztonságosság szempontjából. Szigorúan szabályozott, hogy milyen ütéscsillapító felületeket kell kialakítani, és a kerítéseknek, mászókáknak milyen távolságra kell legyen a rudazata, hogy abba ne szorulhasson bele a gyerek feje vagy a lába.
Bizonyos életkor, és főleg a járóképesség elérése után a családi ház kertje gyakran a gyerekek kedvenc játszóhelyévé válik, így idővel a gyerek az egész kertet "belakja" ezért az egész területnek gyerekbarátnak, biztonságosnak kell lennie. A kertben számos veszélyforrás leselkedhet a gyermekekre. Amennyiben folyamatosan felügyelet alatt vannak, azzal ez a probléma jórészt megoldódik. Egyszer csak azonban elérkezik az az idő, amikor már nem lehet minden lépésüket figyelemmel követni.
Víz és elektromosság - külön-külön is veszélyesek
A kert gyermekbiztonsági felülvizsgálatakor érdemes egy általános „biztonsági bejárással” kezdeni a folyamatot, hiszen a biztonsági kérdések akkor is fontosak, ha nem egy gyermek biztonságára figyelünk, hanem mindenki legyen ennek az alanya, aki a kertet használja. Nézzük meg hogy a területen található elektromos csatlakozók mind kültéri használatra valók-e, illetve van-e rajtuk fedél? Az öntözéssel kapcsolatos eszközök, és az elektromos szerelvények kölcsönhatásait kerülni kell. Fokozottan figyeljünk arra, hogy a szórófejek vízsugara ne érje az elektromos csatlakozókat, még akkor se, ha ezek kültérre tervezett eszközök, emiatt sokkal szigorúbb érintésvédelmi módszerekkel és komolyabb szigeteléssel rendelkeznek. A kerítéseket, és kerti tárgyakat nézzük át: van e kiálló szeg, csavar, drót rajtuk, hegyes, éles sarok az asztaloknál stb. Ezek főleg fejmagasságban veszélyesek.
Csúszásmentes és ütéstompító burkolatok
A kerti burkolatokhoz a lehetőleg legkevésbé csúszós felületű termékeket válasszunk. A biztonságos közlekedés rajtuk fontosabb a díszítőértéknél. Vásárlás előtt lehetőleg próbáljuk ki vizesen is a felületet, a csúszóssága miatt. A régebben kialakított kerti járófelületeken moha, alga, zuzmó telepedhet meg, melyek ettől csúszóssá válnak. Ezeket csak részben tudjuk a felületről magas nyomású mosóval eltávolítani, így a biztonság kedvért érdemes minden veszélyesebb tereptárgyat a járdástól kicsit távolabbra tenni. Ennek annyi értelme van, hogy ha valaki elcsúszik, akkor ne essen rá semmire
Mérgező és szúrós növények
A kerti tó is számos veszély forrása lehet. A széle csúszós, és a mélysége is kockázatot rejt. Ami felnőtt szemmel sekély, az gyerek szempontból még életveszélyes lehet. Egy kisgyerek számára a biztonságos vízmélység azt jelenti, hogy ha a hátán fekszik a gyerek a tó alján, az orra akkor is kint van belőle. Ez 7-12 centiméteres vízmélységet jelent. Ez egy kerti tónál megoldhatatlan, túl sekély lenne, így érdemes ezeket vagy körbekeríteni valamilyen esztétikus megjelenésű apácaráccsal, vagy amennyiben megoldható, kis vízfelület esetén takarjuk le mobilan ráhúzható és levehető ráccsal.
A mérgező növények problémája is főleg olyan kertben kerül előtérbe, amit gyerek is használ. Egyik lehetőség, hogy nem ültetünk mérgező fajokat, illetve ami már ott van, azt kicseréljük „gyerek kompatibilis” növényre. Részben megoldást jelenthet az is, ha e növényeket magas törzsűnek nevelve tartjuk. Az alsóbb ágakat, hajtásokat leszedjük, így a lombozat magasabbra kerül, kevésbé veszi észre a gyerek, kevésbé csábítja kóstolásra.
Mind a mérgező, mind a tüskés, tövises fajok esetében biztonságosabbá tehetjük a kertet, ha az ágyásba más sorrendbe ültetjük be ezeket. Azaz a gyerek szempontjából problémás növény az ágyás közepébe kerül, és körbe ültetjük veszélytelen fajokkal. Így a gyerek nehezebben jut el a veszélyesig. A szoktatás is jó megoldás lehet, hiszen a gyereket kis türelemmel hamar meg lehet tanítani, hogy a gyepen közlekedjen, az ágyásokba ne járjon be. Így a növényeinket is óvjuk, de a gyereket is a veszélyes növényektől. Nagyobb korban a fára mászás is a veszélyforrások egyike. A mászható fákat alkalmanként ellenőrizzük le teherbírás szempontjából, és alájuk terítsünk ütést csillapító lapokat, vagy aprított fakéreg mulcsot, ami jó a talaj vízgazdálkodása és gyommentessége szempontjából is, emellett remek ütéscsillapító hatású.
Háziállatbarát kert
Bár elsőre furcsán hangzik, de a gyerekbarát kert és a háziállat barát kert között nem sok különbség van az alapokat tekintve, hiszen itt is cél az állat biztonsága, illetve pluszban a kert épségének megőrzése az állattól. Az időszakosan kiengedett állatok (baromfi, galamb) ha odafigyelünk rájuk nem sok gondot jelentenek, inkább csak a konyhakertet kell elzárni előlük, főleg veteményezés után, mert a galamb például annyira szereti a borsót, hogy ha egy szemet megtalál a felszínen a vetést követően, akkor megkeresi a többit is, a felszín alatt.
A macskák sem okoznak többnyire gondot, a kutya azonban problémás. Érdemes a kert méretével összehangban levő testméretű és fizikai aktivitású ebet választani, valamit a kertben akár kis térelválasztó kerítésekkel elhatárolt zónákat kialakítani ahová a kutya mehet, és ahová nem.
A kertben elhelyezett kutyajátékok jól szolgálnak egy ideig, hogy a kutya azokkal játsszon és ne gödröt ásson. Kaphatók kutyariasztó permetek, de az ecet szagát is utáljak a kutyák, akik általában akkor jelentenek veszélyt egy növényre, ha az újként beültetve kerül a kertbe. Amikor már megszokja a házikedvenc, hogy ott van a növény, akkor már nem lesz annyira érdekes. Épp ezért az újonnan ültetett példányok környékét ideiglenesen érdemes lehet kerítéssel elkeríteni, vagy a törzsüket ecettel bepermetezni, amíg az új növény megszokottá válik a négylábú számára.
