A kukoricaszilázs a hazánkban legnagyobb mennyiségben előállított tömegtakarmány, így az őszi betakarítási időszakban fontos áttekinteni a silózást az önjáró szecskázók felől is megközelítve. A KITE Komárom melletti rendezvényén azt mutatták be a gépeken keresztül, hogy korszerű agrotechnikával hogyan tehető hatékonyabbá a gazdálkodás.

Az előző részben a szecskahossz, a nedvességtartalom, az emészthetőség és a gazdaságosság összefüggéseit vettük számba. Most következzen a szemroppantás, a Harvest Lab és a Prodrive hatása a gazdálkodásra.

A kukoricaszilázs nettó energiatartalmát alapvetően két tényező határozza meg. Az egyik tényező a táplálóanyag-tartalom, amely adott a növényben, a másik pedig az emészthetőség. Utóbbit a szecskázó beállításával, illetve a szemroppantási minőséggel lehet befolyásolni. A John Deere fejlesztése a Kernel Star szemroppantó. Hagyományos esetben ma már minden silózó fel van szerelve szemroppantóval, de ezek alapesetben egy hengerpárból állnak; az ezen áthaladó szemet roppantjuk meg. A Kernel Star esetében V-alakú tárcsák vannak egy tengelyre felfűzve. Ha ezt a V-alakú tárcsasort kiterítenénk, akkor azt láthatnánk, hogy a hengerhez képest 2,7-szeres az áteresztő felülete. Sok esetben az önjáró szecskázóknál maga az áteresztő képesség korlátozódik a szemroppantó miatt, ezzel a John Deere által fejlesztett megoldással azonban jelentősen növelhető ez a tulajdonság, amellett, hogy optimálisabb szemroppantási értéket lehet elérni.

Amerikai kutatások igazolták, hogy ha 40 százalékos szemroppantottsági értékről 70 százalékra megyünk fel, akkor a tejtermelés szignifikánsan növekszik. A kutatás eredménye szerint, a jó roppantottság miatt, 40-ről 70 százalékra emelve, naponta a tehenenkénti tejtermelés 1,2-1,3 kg-mal növekedett. Egy 500 egyedet számláló tehenészetben ez kb. 10 millió forint tejár többletbevételt jelenthet évente, vagy ugyanennyi mínuszt, ha nem így csináljuk. A bevétel-növekedés mellett azt sem szabad elfelejteni, hogy az emésztetlen keményítő, amely a kukoricaszemekkel távozik a szarvasmarhából, az gyakorlatilag a trágyadombra kerül, nem hasznosul. Sőt, ezt valamilyen módon pótolni is kell abraktakarmánnyal, takarmány-kiegészítőkkel, amelyek mind-mind többletkiadást jelentenek, és étrendi hatásuk is rosszabb.

Az emészthetőség kapcsán érdemes szót ejteni a tarlómagasságról is, hiszen nem mindegy, hogy a vágóasztal milyen magasságra van szerelve. A kukoricaszár alsó része ugyanis nem, vagy nem teljesen emészthető a szarvasmarha számára. A magasságot emiatt fontos jól beprogramozni.

A John Deere önjáró szecskázókra szerelt Harvest Lab szenzor - amelyről előző cikkünkben már szóltunk - a nedvességtartalom mellett keményítőtartalmat, nyersrost-tartalmat, illetve fehérjetartalmat tud mérni. A szenzor működése rendkívül precíz, másodpercenként 17-szer vesz mintát.

A Harvest Lab segítségével hozam és szemnedvesség, illetve beltartalmi térképet készíthetünk. Így az adott fajtákhoz lehet az adott beltartalmi értékeket rendelni, ami segíthet a következő évi fajtaválasztásnál, így azt objektív alapokra helyezhetjük.
Érdemes megemlíteni a JDLinket is. Bár ennek közvetlen hatása a tömegtakarmány minőségére már nincs. Ez nem egyszerűen egy távfelügyeleti rendszer, hiszen nagyon sok értéket szolgáltat a gazdálkodó számára. Pl. azt, hogy adott táblán, adott körülmények között milyen volt az üzemanyag-felhasználás, illetve információt kaphatunk a logisztikai kiszolgálásról, arról, hogy mennyit állt a gép, mennyit dolgozott fél terheléssel, így optimalizálni lehet a szállítást. Másrészt évek távlatában is visszakereshető az, hogy milyen beállítási értékeket használt a gazda az adott táblákon, pl. az elméleti szecskahossz és a szemroppantó beállítását.

Ha az optimális időben történő betakarításról beszélünk, akkor fontos szempont lehet a szecskázó járóképessége is, különösen az olyan őszökön, amikor felázott talajon kell dolgozni. Ilyen esetekben segít a John Deere Prodrive hajtásrendszere. Normál esetben egy silózóban hidrosztatikus hajtás van kombinálva mechanikus hajtással. Ha 2-es fokozatban dolgozunk a szántóföldön és sáros körülmények vannak, akkor vissza kell kapcsolni, mert a hidromotor nem tud kellő nyomatékot szolgáltatni a kerekeknek. A Prodrive hajtás az egy terhelés alatt kapcsolható mechanikus váltó és egy hidrosztatikus váltó ötvözete. A fenti körülmények a között a silózó megállás nélkül visszakapcsol egyes fokozatba, és elegendő nyomaték áll rendelkezésre minden körülmény között. Ahhoz, hogy a többletnyomatékot a gép át tudja vinni a kerekekre, a Prodrive differenciálzárat is tartalmaz, illetve összkerékhajtással is kombinálható.

Forrás: KITE Zrt. - Kiss Sándor

Tekintse meg képgalériánkat!

(x)