A magyarországi kukoricatermesztésben jelentős termésingadozás tapasztalható az utóbbi két-három évtizedben. Míg a rendszerváltás előtt legfeljebb 10-20 százalékos eltérés mutatkozott az egymást követő aszályosabb és csapadékosabb esztendőkben, a kilencvenes évek óta ez a 40-50 százalékot is eléri. Az okokat a felhasznált műtrágyamennyiség csökkenésében, illetve az időjárási anomáliák sokasodásában látja Spitkó Tamás, az MTA ATK Mezőgazdasági Intézet tudományos főmunkatársa.

A szakember az I. NAK Szántóföldi Napok és AgrárgépShow rendezvényen tartott előadást Mezőfalván a martonvásári kukoricahibridekről, amelyek hét évtizede vannak jelen a köztermesztésben. Az első hibridjük az MV-5-ös volt 1953-ban, a Pap Endre által nemesített fajta Európában is a legelsőnek számított.

A modern beltenyésztéses hibridek a korábbiakhoz képest 20-30 százalékos terméstöbbletet tudtak produkálni. Míg az Egyesült Államokban 25 év kellett a hibridek teljes elterjedéséhez, addig Magyarországon ez a folyamat 7 év alatt végbement.

A hazai kukorica-termőterület ugyanakkor már az 1950-es évektől fokozatosan csökkenni kezdett, és mára beállt bő egymillió hektárra. A termésátlag ezzel párhuzamosan növekedésnek indult, a kezdeti 2 t/ha érték helyett ma már 6-7 t-ha mennyiségre képesek a gazdák.

A Magyarországon megtermelt kukorica 52 százaléka kivitelre kerül, a takarmánycélú felhasználás mértéke 28 százalék, míg az ipari feldolgozásé 15 százalék. Martonvásárnak összesen 185 államilag elismert beltenyésztéses hibridje van, ebből jelenleg 24 szemes kukoricahibrid, 11 siló hasznosítású, 2 pedig csemege hibrid.