Noha a mezőgazdaság a károsanyag-kibocsátás szempontjából nem a legszennyezőbb iparág, mégis, a globális népességnövekedés miatt félő, hogy egyre nagyobb arányt fog képviselni az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásában. A Föld népességének alakulását nehezen lehetne befolyásolni, főleg a fejlődő országokban, így eredményesebb lehet az egyéni fogyasztási szokások változtatásában, illetve néhány esetben a technológiai újításokban keresni a javulási lehetőségeket - írta meg a Portfolio. De vajon hogy ér össze az agrárjövő és a klímaváltozás? Egyáltalán csökkenthető a mezőgazdaság környezetterhelése? Vannak olyan mezőgazdasági ágazatok, amelyek veszélybe kerülhetnek Magyarországon a klímaváltozás miatt?

A mezőgazdaság a károsanyag-kibocsátás szempontjából egy igen problémás szektor. Amíg az energiaiparban a megújulók energiaforrásokra való átállás látványos javulást tud eredményezni a kibocsátási számokban, a mezőgazdaságban egészen addig, amíg az emberiség húst fogyaszt, illetve amíg a tenyészállatok is takarmányt esznek, nem várható nagyobb léptékű csökkenés. Az Országos Meteorológiai Szolgálat legfrissebb adatai szerint 2019-ben Magyarország teljes ÜHG-kibocsátásának 11%-áért a mezőgazdaság volt felelős. Ha azonban ehhez hozzáveszi az ember az élelmiszer-előállításhoz, valamint az ellátási láncokhoz kapcsolódó kibocsátási értékeket is, akkor viszont már 25%-ra tehető az ágazat részesedése a teljes kibocsátásból. Ez a szám így már egyáltalán nem tűnik alacsonynak, fennáll azonban az a korábban is említett probléma, hogy ez az ágazat tipikusan nem az, ahol drasztikusan meg lehetne vágni a kibocsátást.

2019-ben a teljes kibocsátás legnagyobb része, 72%-a az energiaszektor számlájára írható volt írható. Az ipari folyamatok 12%-kal, a mezőgazdaság 11%-kal járult hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásához, míg a hulladék szektor 5%-ot képviselt. Ebből a szempontból az erdők és a földhasználat változásai nyelőként viselkednek, vagyis összességében általában kivonják a szén-dioxidot a levegőből. Az ÜHG kibocsátásának indikátora hét üvegházhatású gáz (CO2- szén-dioxid, CH4- metán, N2O - dinitrogén-oxid, HFC - fluorozott szénhidrogén, PFC - perfluor-karbon, SF6- kén-hexafluorid, NF3- nitrogén-trifluorid) kibocsátását mutatja, CO2-egyenértékre átszámolva. A különböző légszennyező anyagoknak eltérő a környezetre és a klímára gyakorolt hatásuk. Azért, hogy ezeket össze lehessen hasonlítani, egyenértékben van kifejezve a kibocsátásuk.

Megoldás lehet a fogyasztás visszafogása?

Vannak persze lehetőségek, technológiai fejlesztések, amelyek a klímabarát mezőgazdaság irányába hatnak. A precíziós gazdálkodás, vagy az állati eredetű ételek helyett az egyre bővülő növényi alapú termékkínálat mind ezt támogatja. A Mathias Corvinus Collegium (MCC) Klímapolitikai Intézetének kerekasztal-beszélgetésén is a lehetséges megoldásokról, illetve fenntartható agrárium feltételeiről, problémaköréről beszélgettek a szakértők.

- hívta fel a figyelmet a vészjósló folyamatokra Ondré Péter, az Agrármarketing Centrum (AMC) ügyvezető igazgatója.

A szakértő úgy fogalmazott, két iskola van: az egyik azt mondja, hogy vissza kell venni a fogyasztásból, és ezt az EU-nak kell elkezdenie. A másik iskola szerint, ha az EU visszafogná a fogyasztást, leállítaná az élelmiszertermelés nagy részét, akkor azzal - tekintve, hogy az egyik legnagyobb kitermelő - súlyos folyamatokat indítana el, aminek egyik következménye egy drasztikus áremelkedés lenne a világ minden pontján. Ondré Péter szerint helyes út az lehet, hogy az emberiség a klímabarát technológiákat keresi, és fejleszti az agráriumot.

Pesti Csaba, az Agrárközgazdasági Intézet (AKI) igazgatója kifejtette, hogy ha az uniós országok radikálisan leállnának az élelmiszertermeléssel, akkor - ameddig globális piac van, addig - az előállítandó húst, vagy tejterméket megtermelnék máshol, csak sokkal magasabb károsanyag-kibocsátási szint mellett, mint ahogy azt az EU-ban tudják jelenleg. Példaként hozta a brazil állattartást, amely sokkal magasabb kibocsátással jár, mint Európában.

A fogyasztásban való változások jelenthetik az egyik megoldást. Hetényi Csaba, a Plantcraft társalapítója, egy növényi alapú élelmiszereket gyártó startup vezetőjeként éppen azt a kérdést feszegette, hogy kell-e egyáltalán ennyi tenyészállatnak lennie. A mezőgazdasági területek egy jelentős része ugyanis azért van megművelve, hogy az állatoknak legyen eledele. Ha a húsfogyasztást sikerül visszafogni, akkor közvetlenül a haszonállatok miatti, valamint az etetésükre szolgáló területek is közvetetten hozzájárulhatnak a kibocsátás csökkenéséhez.

- mondta Hetényi Csaba.

A technológiai javulás és az ellátási láncok rövidítése is segíthet

A földterületek egyre fogynak, a fejlődő világban a gazdálkodók viszont folyamatosan újabb és újabb termesztésre alkalmas területeket vonnak művelés alá. Erre megoldás a fenntartható intenzifikáció, melynek célja, hogy a meglévő mezőgazdasági területekből nyerjenek ki többet, azonban ezt olyan technikák alkalmazásával téve, mint az integrált növénytermesztés, vagy a kártevők elleni modern védekezés. Ondré Péter az intenzifikáció kapcsán elmondta, hogy egyértelműen látszik a hatékonyságnövekedés, a precíziós gazdálkodás során például vannak olyan eszközök, amelyek szkennelik, hogy az adott növénynek mennyi vegyszerre van szüksége, csökkentve ezzel a felesleges vegyszerezést. A technológia fejlődése mellett azonban az ellátási láncok rövidülése is komoly ökológiailábnyom-csökkenést eredményezhetne. Hiányoznak ugyanis a regionális élelmiszerellátó központok, ami extra szállítmányozást generál.

Főként az állattartás esetében a területhasználat vitatottabb, a ketreces tartásnak az ökológiai lábnyoma kisebb, mint a szabadtartásnak, így az állatvédelmi szempontok szembekerülnek a klímavédelmi aspektusokkal. Nem mindenhol lehet azonban intenzív gazdálkodást folytatni, van, ahol az extenzív fog elterjedni - hívta fel rá a figyelmet Pesti Csaba. A hőmérsékletemelkedés és az aszályok miatt alkalmazkodnia kell a gazdáknak, ebből a szempontból pedig sokszor az extenzív megoldás jobb lehet, hisz több fajra alapozva, és kevés inputtal, kevesebb műtrágyával, kevesebb növényvédővel dolgoznak ilyenkor. A diverzifikációval, ha szélsőséges környezeti hatások lépnek fel, elkerülhető, hogy a profit egészét elveszítsék.

Pesti Csaba beszélt arról is, hogy a vertikális gazdálkodás támogatja a kibocsátás-csökkentést, ennek jelenleg azonban nem igazán van piaca itthon. Egy másik lehetőség a kialakulóban lévő és önkéntes alapon működő karbonkredit rendszer. A szakember szerint a szénelnyelés növelhető a talajokban, így az ÜHG leltárakban negatív tételként jelenne meg, például ha a nitrogénműtrágya felhasználása csökkenne, vagy az időzítése javulna. Pesti Csaba ismertette, vannak már olyan cégek is, amelyek azzal foglalkoznak, hogy bármely más iparági szereplőnek megvásárolhatóvá teszik a mezőgazdaságban megjelenő karbonkrediteket. Ilyenkor az eladó egy olyan agrárcég, ami extra költséget vállalva változtat a termelési gyakorlatán, és ezzel negatív kibocsátást hoz létre.

- mondta Pesti Csaba.

Az alkalmazkodás is egy megoldás lehet

Ritkábban esik szó róla, mégis kritikusan fontos az alkalmazkodás, főleg az agráriumban. A klímaváltozást már most érezni lehet, a szélsőséges időjárás, a természeti katasztrófák hatalmas kockázatot és bizonytalanságot hordoznak magukkal. Pesti Csaba szerint nem minden fajnál azonos a kockázat, ha például szántóföldi növénytermesztésről beszél az ember, akkor a tavaszi vetésű növények (napraforgó, kukorica) jobban kitettek a klímaváltozásnak, ezeknél jobban nő a hozamingadozás. Ezzel szemben az őszi vetésűeknél (pl. őszi búza, rozs) bizarr módon jobb lehet. A növénytani klímamodellek a búzának növekvő termelésátlagot és nem csökkenő, esetleg növekvő hozamátlagot jeleznek előre. A szakember szerint a szarvasmarha-tenyésztő ágazat ugyanakkor bajban lehet a század második felére: az állatok etetése ugyanis a kukoricán alapszik, aminek ha csökken a termelése, akkor például a tejipar kénytelen lesz északabbra húzódni, ami Magyarország számára egy kedvezőtlen alkalmazkodási folyamat lehet. A mezőgazdasági termelők sok mindent megtesznek a kockázatkezelés érdekében, de van, amit maguktól nem tudnak kialakítani, ilyen például az öntözés-fejlesztés - ami az állam feladata. Az alkalmazkodásban is nagy szerepe van az államnak, lényegében mindenben, amit az üzem határai mellett kell megtenni.