Nagy István és Áder János is ott lesz az idei Agrárszektor konferencián!
Az idén először 3 napos konferencián előad többek között Bige László, Gyuricza Csaba, Éder Tamás, Feldman Zsolt, Jakab István, Harsányi Zsolt, Makai Szabolcs, Szabó Levente, Kulik Zoltán, Hollósi Dávid és még sokan mások...
Ne maradjon le az év egyik legjelentősebb agrárszakmai eseményéről!
A talaj őszi-téli takarása nem csupán véd az erózió ellen, de a takarónövények gyökerei segítenek a talajélet fenntartásában, a talajszerkezet javításában is. A növényi borítottság megvédi talajaink szerkezetét az intenzív csapadékok idején - olyan, mint nekünk az esőkabát -, a növényi fedettség megtöri a lefolyó víz elhordó erejét, s a lassabb lefolyással segíti a vizek talajba szivárgását, ami nagyon fontos a tavaszi vízellátás érdekében. A fedetlen talaj nyári hőmérséklete 50 fok fölé is emelkedik, ahol a talajélet is korlátos, tehát a talajnak is szüksége van „növényi szalmakalapra”, mely által a kipárolgás mértéke is csökken. A hajnali harmat idején is jó „vízcsapda” az élő növényzet. A talaj takarásával, fedésével tehát a nap és a szél nem szárítja, eső nem rombolja szerkezetét, valamint a takarónövényzet közvetve a megfelelő tápanyag- és vízgazdálkodásért is felelős - írja a NAK.
A folyamatos élő növényborítás többféle módon segíti a talaj szerkezetének, termőképességének megőrzését, javítását. Most már segítenünk kell talajainkat a regenerálódásban, gyógyulásban. Miben segít a talajtakaró növényzet jelenléte? Egyrészt a talaj felszínén lévő maradványok által csökken a talajra nehezedő nyomás, továbbá a gyökérjáratok által a víz és a levegő mozoghat a talajban, a víz könnyebben eljut a mélyebb talajrétegekbe. Mindezeken túl egyre többet beszélünk arról is, hogy a talajban zajló élet nélkül talajaink szerkezetessége, termékenysége lecsökken, leromlik, tehát a „lábunk alatt rejtőzködő birodalmat” táplálnunk kell, mely feladatban a szármaradványokon túl a növényi gyökerek játszanak nagy szerepet és biztosítanak élőhelyet a talajlakó szervezeteknek (gombáknak, baktériumoknak, gilisztáknak).
A talajmegújító gazdálkodók alapelvként rögzítik, hogy „törekedni kell a talajaink takarására az év 365 napján, mert a növények a talajaink napelemeként működnek, amelyek a fotoszintézisből származó energia egy jó részét arra fordítják, hogy a talajéletet táplálják a gyökérváladékokkal.” Fentieket figyelembe véve a talajtakaró növények szerepe tehát igen sokrétű: tápanyagként szolgálnak, gyomelnyomás, talajerózió csökkentése, biodiverzitás növelése, talajélet serkentése, azaz segítenek a talaj termékenységének és egészségének megőrzésében, javításában.
Ha már mindezt tudjuk és értjük, mindig felmerül a kérdés, hogy hogyan is kezdjem el, melyik a jó keverék a földemre? Erre nincs egyenrecept, hisz ahány talaj, annyi féle. Érdemes saját magunknak kipróbálni, hogy melyik illik a vetésforgónkba, hogy mely növények szeretik az adott talajt és körülményeket. Az azonban biztos, hogy a talaj bolygatásának minimalizálására kell törekednünk! A választásnál azt is mérlegeljük, hogy mi a cél. A nitrogénkötés egyértelműen pillangós összetevőket igényel pl. szegletes lednek, lóbab stb. A talajlazításban a keresztesvirágúak, a meliorációs retek jeleskednek. Kutatások szerint a hasznos talajlakók, pl. a mikorrhizák a nitrogénkötők mellett a lent, a facéliát és a fűféléket kedvelik. Arra is figyeljünk, hogy a gyomelnyomáshoz gyorsan csírázó és növő fajok kellenek. A gyakorlatok szerint pl. zab, a len és a facélia a sekélyebb rétegek talajszerkezetét teszi omlósabbá, porózusabbá, míg a keresztesvirágúak, a retek és a mustár mélyebbre hatol a gyökérzetével.
A kutatók szerint tavaszi vetésű növény esetén javasolt a takarónövény állományt 2-3 héttel a vetés előtt megsemmisíteni, hogy beinduljon a lebomlás és elinduljon a másodvetés által felvett tápanyagok feltáródása (ez jellemzően 10 hetet vesz igénybe, és a 4-6. héttől válik intenzívebbé). Akár hisszük, akár nem az élő gyökér jelenléte a legjobb orvosság talajainknak. A talaj ezért takarni akarja magát, ha máshogy nem, hát a spontán zöldüléssel, amit sokszor gyomosságnak nevezünk. Természetesen az agresszív gyomokat nem szabad hagyni eluralkodni, azok ellen tennünk kell, körültekintő odafigyeléssel segítve a megfelelő vegetáció kialakulását, vagy vetéssel kialakítását.